Bár magyar, amerikai és orosz forrásokból hallhattam már az ukrajnai államfő, Volodimir Zelenszkij október 17-ei, csütörtöki, Brüsszelben, az Európai Tanács épületében, a leköszönő Charles Michel elnök meghívására, a tagállamok vezetői előtt elmondott beszédéből kiemelt részleteket, s az azokhoz fűzött kommentárokat, ahogy máskor, így

most sem mondtam véleményt róla addig, amíg nem tudtam időt szánni arra, hogy az egészet megismerjem.

Minthogy az ukrán elnöki honlapon csak töredékeket találtam belőle, egy ukrajnai angol, orosz és ukrán nyelvű, New Voice nevű portálon olvastam el a teljes szöveget. Itt meg is hallgatható az angolul előadott, ukránul alámondott, militáns hangvételű „béketerv”. Zelenszkij „A béke képlete” címet adta a november folyamán tízre fejlesztendő öt pontból álló indítványnak. Amit azonnal kiemelek: nem szerepel benne az atombombával való fenyegetés, amiről az újságírói felvetések miatti kijevi és moszkvai sajtónyilatkozatokban talán a legtöbb szó esett az elmúlt napokban. Ám, a háború átterelése Oroszország gyakorlatilag egész területére, nagyon is, márpedig ez akár a végítélet kezdete lehet, ha bekövetkezik…

Az EU-tagállamok vezetői mellett Zelenszkij a védelmi miniszterek, illetve az Európai Parlament előtt is kísérletet tett „egy olyan stratégia bemutatására és megvitatására, amellyel Oroszországot valódi diplomáciára kényszeríthetjük”. Más kérdés, hogy vitára nem került sor Brüsszelben, Putyin elnök pedig kapásból nevetségesnek minősítette annak a személynek a javaslatait, aki rendeletben tiltotta meg a Moszkvával való tárgyalást.

Zelenszkij szerint, ha a Nyugat az ő koncepciójához tartja magát, legkésőbb jövőre befejezhető a háború. Mint mondta: Oroszország Észak-Koreától és Irántól kap katonai segítséget, de „Sajnos, egyértelmű titkosszolgálati jelzéseket kapunk arról, hogy Kína még mindig aktívan segíti Oroszországot abban, hogy meghosszabbíthassa ezt a háborút”. Ezt követően viszont az orosz államfő sokadjára ismételte meg külföldi újságírók előtt is: a történelmileg Oroszországhoz tartozott négy terület – a Donyecki, a Luganszki Népköztársaság, illetve Herszon és Zaporozsje megye – hovatartozása nem kérdőjelezhető meg. Országa biztonsága érdekében Ukrajnának a függetlenné válásakor vállalt katonai tömbökön kívülisége sem változhat. A Kreml álláspontja szerint:

bármilyen egyezkedés kiindulópontjának kell tekinteni a két fél között 2022 tavaszán, Isztambulban, többek között ezeket a szempontokat is magukban foglalt feltételeket!

A május 20-a óta lejárt mandátummal kormányzó ukrán elnök Brüsszeli szereplése előtt egy nappal, Kijevben, a radában, a parlamentben Ukrajna győzelmi terve cím alatt ismertette elképzeléseit. Ezeket pontokba szedve, tézisszerűen, ukránul közölte az említett New Voice portál. A téziseket lefordítottam magyarra, majd zárójelbe téve kiegészítettem őket a Brüsszelben elhangzott változattal.

(1) Ukrajna azonnali meghívása a NATO-ba, a szövetség későbbi tagságának kilátásba helyezésével. Ez a béke alapjának tekinthető, azt igazolva, hogy Putyin orosz diktátor geopolitikai bűnt követett el. (Zelenszkijnek a Brüsszelben elhangzott magyarázata: „Oroszország évtizedek óta kihasználja azt a geopolitikai bizonytalanságot, ami Ukrajna NATO-tagságának hiányából fakad. (…) Putyinnak egyszerűen be kell látnia, hogy geopolitikai számításai mit sem érnek. (…) A meghívás megerősíti diplomáciai pozíciónkat. És ez lesz a háború befejezése melletti egyik fő érv.”)

(2) Ukrajna védelmének megerősítése a katonai szembenállás Oroszországba helyezésével. Az Ukrán Fegyveres Erők hadműveleteinek folytatása Oroszország területén, a fronton a pozícióink megerősítése, az Oroszországi Föderáció támadóeszközeinek megsemmisítése a megszállt területeken. Az ukrán légvédelem megerősítése és az Oroszország elleni mélységi csapásokra vonatkozó korlátozások feloldása. (Z. brüsszeli magyarázata: „Miközben megtartjuk pozíciónkat a front ukrajnai területein, egyidejűleg Oroszországba is át kell helyeznünk a háborút, hogy az oroszok érezzék, mit is jelent a háború, és emiatt kezdjék el gyűlölni Putyint.”)

(3) Ukrajna területén olyan fegyverrendszerek telepítése, amelyek elrettentik Oroszországot a hagyományos csapásmérő eszközök bevetésétől. Olyan mértékű stratégiai nukleáris elrettentő fegyverzet telepítése, ami elegendő az Oroszország felől érkező katonai támadás elleni védekezéshez. (Z. brüsszeli magyarázata: „Ez a béketeremtés erőn alapuló koncepciója. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország készen állnak erre. És természetesen, minden vezetővel megosztjuk tervünket, aki támogat bennünket ebben az ügyben. Putyinnak tisztelnie kell az erőnket, hogy ne tartsa rettegésben a szabadvilágot a fenyegetésével. És csak akkor vethetjük be ezeket a rendszereket, ha Oroszország nem fejezi be a háborút.”)

(4) Ukrajna stratégiai gazdasági potenciáljának felmérése a befektetők vonzása érdekében. Külön megállapodások megkötése a végfelhasználókkal a különösen keresett ukrajnai erőforrások közös védelméről, felhasználásukról, a beruházásokról. Főleg olyan kritikus természeti erőforrásokról van szó, mint az urán, a titán, a lítium, a grafit és mások. (Z. brüsszeli magyarázata: „Ukrajnának több billió dollár értékű kritikus erőforrása van, és ezt Oroszország el akarja rabolni. Ez nem kerülhet Oroszország és szövetségesei kezébe. Tilos bármilyen előnyhöz juttatni a szabadvilág ellenségeit a globális konkurenciaharcban. (…) A megállapodásunkban igen erős szankciókat kell kilátásba helyezni, hogy Oroszország ne játszhasson ki bennünket.”)

(5) Európában az USA egyes katonai kontingenseinek a háborús tapasztalatot szerzett ukrán egységekkel való felváltása. A partnerországokkal való megállapodás esetén az ukrán katonai tapasztalatok felhasználhatók a szövetség védelmének megtervezéséhez, az európai biztonság garantálásához. (Z. brüsszeli magyarázata: „A háború után több százezer katonánk lesz modern harci tapasztalattal. És jól felszerelt. És azt javasoljuk, hogy ez az erő hadd támogassa önöket a kontingens egy részének katonáinkkal való helyettesítésével, különösen Európában, vagy ahol ebben megállapodunk, ami lehetővé teszi az Egyesült Államok aktívabb cselekvését az általa kiemelt régiókban, az Indiai–Csendes-óceáni térségben vagy máshol. De ehhez természetesen győznünk kell.”)

Ha valakinek mindettől nyugodtabb lett az álma, neki legyen mondva! Pláne, ha maga is kész a fegyvert fogni, s a gyerekét a frontra küldeni, nem csak handabandázni! Mindenesetre, ha az olvasónak ezután még kétsége lenne azzal kapcsolatban, amit annyiszor leírtam az elmúlt évtizedben a háború valódi céljáról a Bekiáltás blogban, akkor figyelmébe ajánlom, hogy ismét tanulmányozza a 4. pontot a természeti erőforrásokról. Közülük a termőföld nagy részéről már nincs is szó az ukrán vezető felsorolásában, mert annak sorsa lényegében bevégeztetett.

A nyugati tőkeérdekeltségeknek a feketeföldhöz, a csernozjomhoz kapcsolódó haszonnál nagyobb gondja, hogy miközben több mint száz éve a teljes orosz erőforrás ellenőrzés alá vételére koncentrálnak, s 2014-ben azért robbantottak ki államcsínyt Kijevben, hogy hídfőállást teremtsenek Moszkva ellen, az azóta egyfolytában zajló (!) háború következtében immár az ukrajnai vagyon megszerzésétől is eleshetnek. Mert valóban igaz, hogy a Zelenszkij által felsorolt ásványok, köztük a ritka földfémek fő lelőhelyei épp az orosz fél által annektált területeken találhatók. Márpedig a digitális kapitalizmusnak kielégíthetetlen az igénye rájuk. Nem beszélve arról, hogy

ezek a javak jelenthették volna a korántsem ingyenes ukrajnai fegyverszállítások, illetve a háború utáni újjáépítés hasznának fedezetét…

Ebben a helyzetben a washingtoni körök jobbára csak abban bízhatnak, hogy Putyin – így vagy úgy – távozik az élők közül. Esetleg megpuccsolják azok a kettős vagy többes állampolgárságú orosz–amerikai, orosz–brit, orosz–izraeli, orosz–arab-emirátusbeli stb. oligarchák, akiknek a nyugati bankokban és országokban lévő vagyonát befagyasztották. (A jogbiztonság, a tulajdon szentsége, meg a többi maszlag ellenére!) Esetleg abban reménykedhetnek, hogy a transzatlanti tőkés köröknek tett szolgálataikért ugyanúgy megjutalmazzák őket, miként ez az 1992–2000 közötti időszakban, Oroszországnak az eleik segédletével zajlott kirablásakor történt.

De számomra a legrémisztőbb nem ez, hanem Zelenszkij 5. pontja. Nem kevesebbel kecsegteti a gazdasági-társadalmi gondokkal, a washingtoni állami büdzsé csillagászati összegekre rúgó hiányával küzdő amerikai vezetőket, hogy Ukrajna hadseregének bevonásával olcsóbban fedezhetik a II. világháború vége óta tartó európai megszállás, vagyis a gazdasági-pénzügyi nyomásgyakorlás egyik lényeges eszközének költségeit. Mert mi más miatt maradtak itt, miután a Varsói Szerződés felbomlását követően kivonták a szovjet-orosz csapatokat a közép- és a kelet-európai térségből?

Az idő tájt Oroszország gazdasága és hadereje is megrendült, a Washingtonban székelő IMF és a Pentagon szakértőinek ellenőrzése mellett részben megsemmisült. Többpártrendszer jött létre. 1996-ban a Time magazin által bizonyítottan Amerikai tanácsadókkal a háttérben tartották meg az elnökválasztást. Ugyanebben az évben a kuponos (kárpótlási jegyes), a részben külföldieket is helyzetbe hozott privatizációval megszilárdult az (oligarchikus) kapitalizmus. Ám hiába jelentkezett Moszkva, hogy készek belépni a NATO-ba. Utoljára, a 2000-es évek legelején, a színfalak mögött Putyinnak adták értésére, hogy szó sem lehet erről. Mostanában kezd kirajzolódni, hogy miért nem. Mert az USA-t uraló, a politikusi klánokkal összefonódó tőkés körök valójában konkurensként kezelik az úgynevezett szövetségeseiket.

Nem mintha illúzióim lennének az amerikai elnököknek az alapvető kérdésekben való mozgásterével kapcsolatban. Azért csak említsük meg, kik is voltak az adminisztráció vezetői azokban az időkben, amikor történelmi lehetőség adódott az Eurázsián belüli kelet–nyugati szembenállás csökkentésére! Ronald Reagan, George H. W Bush, Bill Clinton, George W. Bush, Barack Obama idejében szalasztották el az alkalmat, mert a mögöttük állók, az Egyesült Államok politikáját láthatatlan módon alakítók megittasodtak a világuralmi lehetőségtől. Ennek következménye az is, hogy a múlt héten egy aligha az ukrajnai vezető agyából kipattant, az USA világcsendőri szerepének helyettesítő bevonásával módosított koncepciója látott napvilágot, amelynek részeként

az USA tőkésérdekeinek érvényesítésében Európában olyan segédcsendőri szerepet játszhatna a banderista-fasiszta ideológiára alapozó Ukrajna, mint a cionista Izrael a Közel-Keleten, vagy amire többek között a diktatórikus Fülöp-szigetek van kijelölve a Csendes-óceáni térség egy részében.

Európában az ukrán vezetőre bízták az elgondolás elővezetését. Ez bizonyára már eddig is okozott fejfájást a berlini, a párizsi, a varsói, a bukaresti, de akár a budapesti vezetőknek, mert az ötlet meglehetősen átrajzolhatja az európai erővonalakkal kapcsolatos, a jövőre vonatkozó elképzeléseket, álmokat. Természetesen, a demokrácia égisze alatt. Hiszen Zelenszkij is megmondta Brüsszelben, mindjárt a bevezetőben hogy „Ukrajna demokratikus ország”.

Hogy 2014 februárjában, washingtoni előkészítéssel és támogatás mellett, erőszakkal verték ki a kijevi parlamentből a megválasztott képviselők egy részét, majd hoztak létre részben külföldiekkel bábkormányt? Hogy Ukrajnában elsorvasztották a függetlenné válás előtti népszavazás által megerősített, az alaptörvényben is rögzített, még a Szovjetunióban is létezett autonóm jogállásokat? Hogy nyugati közreműködéssel, államilag szervezett gyűlöletet keltettek és keltenek a nemzetiségek ellen? Hogy az ukranizáció jegyében százezrével rúgták ki az állami intézményekből azokat, akik ragaszkodtak orosz identitásukhoz? Hogy nyolc éven át folytattak a Donyec-medencében élő saját állampolgárok ellen katonai büntető műveletet sokezer halott, még több sebesült és rokkant áldozattal? Hogy vallásháborút szítva elszedték a moszkvai pravoszláv egyház templomait, intézményeit, értékeit, üldözik papjait és híveit? Hogy magának Zelenszkijnek május 20-án lejárt a mandátuma, s azóta sem talált módot hatalma parlamentnek átadására? Ugyan már! Az USA által uralt világban, a hozzá közelebbi, a tőle távolabbi peremvidékeken ez mindig is így zajlott. Akkor meg, mi itt a baj?#

Kabai Domokos Lajos