Összevetés hiányában hiteltelen minden adat, amivel az ukrajnai háború örvén támadnak bennünket.
Az Index felületén, július 31-én Ráti Emese jegyezte a „Csaknem tízezer hektár ukrán búza semmisült meg a háború miatt” című cikkecskét. A Zaporizzsjai terület katonai vezetőjére, Olekszandr Sztarukra hivatkozik, akinek szavait az Unian ukrán hírügynökség terjeszti:
Honvédő háborúként élik meg a történéseket az orosz tömegek, s ennek a rock-koncerteken is hangot adnak.
Számomra árnyaltabbá tette az Ukrajna elleni, február 24-ei támadással kapcsolatos moszkvai döntést egy kínai elemzőnek a Rosszija v globalnoj politike (Oroszország a globális politikában) című lapban megjelent cikke. Nem mintha nem hallottam volna már korábban is olyan vélekedést, hogy
A súlytalanság mögött az eszmei önfeladás húzódik meg – állítja Szigeti Péter jogtudós-politológus.
Messzebb jutott az Eszmélet folyóirat szerkesztősége a 133. számában körbejárt téma eredetileg vázolt céljához képest. Még a parlamenti választások előtt azzal a körkérdéssel kerestek meg öt társadalomkutatót és egy politikust:
A felzárkózás mítosza az adott feltételek melletti legjobb megoldás érvényesítését is akadályozza.
»A keleti térségből senki nem vált nyugativá (Szlovénia mindig is az volt), nincs „hónap dolgozója” – sem Litvánia, sem Lengyelország, sem Észtország. Ellenben Portugália és Görögország beszakadtak a keletiekhez. Magyarország pedig a balkániakhoz” – írta a minap Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a POGI Podcast & Blogon. Az Eurostadt által közreadott adatokból vonta le azt a következtetést, amit a címképként csatolt térkép szembetűnően mutat:
Visszahívták Ukrajna budapesti nagykövetét is, miközben az átgondolatlan lépések következményeivel küzd Európa.
A Karpatinfo.net is beszámolt arról, hogy az Ukrán Elnöki Hivatal honlapján megjelent rendeletek szerint
Az ellentétek élezésére építette Washington Ukrajna Oroszország elleni felhasználását, ami most akadálya az egységnek.
Az Ukrajnával kapcsolatos egyik mostani narratíva szerint a február 24-én indított támadással
Kerül, amibe kerül, nekik tán azért is megéri, hogy betegyenek az örök ellenségnek, Moszkvának.
A lengyel vezetők Moszkva elleni, a szokásosnál is erőteljesebb kirohanásait sokan történelmi okokkal magyarázzák. És van is ebben valami. Anno a mongol, majd a krími tatárok ellen küzdő, ezért is meggyengült orosz városok fölötti ellenőrzés megszerzéséért, olykor a tatárokkal összefogva, sokáig harcolt a lengyel-litván nemesi állam. Ennek során 1610 és 1612 között Moszkvát is megszállták. Az orosz–lengyel küzdelmek magyar vonatkozása:
Az ukrajnai háború egyik propaganda-játszmáját indította el két katona heccelődése.
»Az ukrán háború szimbólumává vált „Z Nagyi” nem is támogatja a háborút« – címmel jelentetett meg írást a Neokohn , a BBC News angol nyelvű cikke alapján. A felvezetőben olvasható, hogy
A gazdaság fejlődésének zálogát továbbra is a magánvállalkozásokban, nem pedig az állami cégekben látja az orosz elnök.
Már az is sokat mond a viszonyainkról, hogy mielőtt Vlagyimir Putyinnak a 25. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon, június 17-én elhangzott, 45 perces, állva megtartott beszédéről, majd a további három órán át tartó nyilvános kérdés–feleletről, vagyis egy állítólag halálán lévő ember szerepléséről írnék, előre kell bocsátanom: nem a Kreml propagandistája vagyok. Egyszerűen az a meggondolás vezet, hogy
Volt már olyan helyzet Magyarországon, amikor felnőttek maguk helyett vetettek be kamaszokat küzdelmekbe.
Szégyen, nem szégyen, akkor értesültem arról, hogy a magyar labdarúgó válogatott Angliával játszik, amikor a tévécsatornák között szörfölve a mérkőzés közvetítésénél lyukadtam ki. Történt mindez június 5-én, vasárnap. Akkor már túl voltak az első gólon. Egy nappal később hallottam arról, hogy tizenegyesből született a gól, s így nyert együttesünk. Hétfőn reggel, az egyik rádióadásból, Hegyi Ivántól, a hajdani Népszabadságnak a témában tekintélynek számító sportújságírójától arról is értesültem:
