Nem mintha ezzel egyedül állna a médiumainkban – mi több, a nagy többséghez tartozik –, de már megint nem sikerült kibontania a valóság minden részletét Bolgár Györgynek. A Klubrádió május 27-ei, Megbeszéljük… adásában, negyedik témaként azt ajánlotta, hogy

„Szijjártó Péter szerint több uniós ország kötelező európai sorkatonaságot akar bevezetni, és emiatt óriási balhé tört ki a külügyminiszterek brüsszeli találkozóján. Az óriási balhéról mások egyelőre nem számoltak be, de az biztos, hogy a sorkatonaság minden ország belügye. Senki nem is akarhat közös hadkötelezettséget Európában. De ez úgy látszik, ez nem érdekes. Szijjártónak csak az a lényeg, hogy a balhé érzetét keltse a magyar választókban?”

Mi sem áll távolabb tőlem, hogy védelmembe vegyem a külgazdasági és külügyminisztert. Eleve fenntartásaim vannak a kívülálló által azonosíthatatlan céllal zajló útjaival, mert vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy mindegyik hasznos-e az országnak. Egyébként is, védje meg magát ő, ha akarja, s ha tudja. Engem ebben az esetben is az foglalkoztat, miként verik át a közönséget a médiumok legismertebb tartalomgyártó-propagandistái, tolják bár akár a kormány, akár az ellenzék szekerét.

Bolgár György mondataiból eleve kiviláglik, hogy céljuk nem a tárgyszerű tájékoztatás, hanem ebben az esetben Szijjártó lejáratása. Persze, hívei eleve azt várják tőle, hogy megerősítse őket előítéleteikben. A mögötte állók is erre ösztönözhetik, már ha vannak ilyenek. Mindenesetre, Bolgár leginkább arra használja kétségtelen profizmusát, hogy az efféle elvárásoknak megfelelően alakítsa üzeneteit. A fenti szövegben például nyilvánvalóan csúsztatott, ha mondatait összevetjük – hogy ne érje szó a ház elejét, a Klubrádióval egy platformon álló – Telex összefoglalójával! Ebben többek között ez áll:

»Szijjártó Péter az Oroszországgal szembeni tizenegyedik szankciós csomag tervezetét továbbra sem támogatja. Azt mondta: nagy volt a nyomás rajta, de tartotta a kormány álláspontját az ukrajnai fegyverszállításra az Európai Békekeretből felszabadítandó újabb 6,5 milliárd euró ügyében is. „És itt hatalmas balhé kerekedett, a német, a litván, az ír, a lengyel és más kollégák estek nekem ebben az ügyben, de a pozíciónkat ez nem tudta megingatni (…)” – mondta«.

Ez hallható azon a videón is, amit a miniszter tett közzé ugyanerről. A kormány oldalán nyilvánosságra hozott felvételen nincs szó a sorkatonaságról. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az MTI jelentésére hivatkozva a Telex ezzel kezdte a tudósítását: „Elfogadhatatlanok a kötelező európai sorkatonaság bevezetéséről szóló őrült ötletek” – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az uniós külügyminiszterek hétfői brüsszeli találkozója utáni sajtótájékoztatón, írja az MTI”. Ám a különböző források egybevetése alapján egyértelműnek látszik, hogy „a botrány” nem emiatt tört ki a diplomaták megbeszélésén.

Apróság lenne? Annak legyen mondva, aki a kelleténél több sót tesz az ételbe, netán só helyett cukrot. A látszólagos (?) tévesztések ugyanígy hatnak a közbeszédre. A konkrét esetben, nem felel meg a valóságnak Bolgár ama állítása sem, hogy „Az óriási balhéról mások egyelőre nem számoltak be”. Elég rákeresni a témára az interneten. A Megbeszéljük… műsor kezdetének időpontját elég összehasonlítani, az üggyel foglalkozó írások élesítésének órájával, percével, s kiderül, hogy nem így történt. Ez persze, nem osztana, nem szorozna, ha nem így folytatódna a rádióban elhangzott szöveg: „a sorkatonaság minden ország belügye”.

Ez, ebben a pillanatban, kétségtelenül így van. A műsorvezető határozott kijelentésére azonban két okból is felkaptam a fejem. Ahogy én látom: folyamatos az EU alapelveinek, szabályrendszerének fellazítása. Például a hivatalos honlapon, az Alapító szerződések címszó alatt az az első kitétel, hogy „Saját határain belül az Európai Unió: előmozdítja a békét, (…)”. Enyhén szólva, vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy összhangban van-e a békével kapcsolatos céllal az EU és a NATO washingtoni nyomásra zajló összekapcsolása, szinte összeolvadása, vagy az Ukrajna területén egyáltalán nem Ukrajnáért folyó háború esztelen támogatása, amit 2014-től az orosz támadásig három aláírt szerződés hivatott megakadályozni, köztük az elsővel a Krím elcsatolását is megelőzni, továbbá egy parafált tűzszüneti megállapodást félretolni, ha nem Oroszország sarokba szorítása lett volna a cél.

Az is nyilvánvaló, hogy az egyre átláthatatlanabb EU-szervezetben a saját maguk vagy rokonaik révén gyakran amerikai kötődésű döntéshozók, a háttérben ténykedő főhivatalnokok és lobbysták mennyire sikeresen érvényesítik a gigatőkés körök érdekeit a tagállamok rovására. Ha más miatt nem, azért kellene leesni végre a tantusznak, miként változtak és változnak immár hétről hétre az Ukrajna területén folyó háború iránti elkötelezettséget, egyre nagyobb anyagi áldozatvállalást, egyre vészterhesebb következményeket valószínűsítő, uniós döntésekben megtestesülő elvárások. Ezek főként az amerikai hadiipari komplexum profitját növelik.

Lassan annak is fel kellene tűnnie, hogy az eredetileg konzultációs testületek miként váltak nemzetek feletti hatóságokká, vagy miként jutott el az Európai Unió Bírósága oda, hogy immár egyfajta szuperdöntnöki szerepet tölt be anélkül, hogy bárkinek felelősséggel tartozna a határozatai miatt. Az Európai Bizottság és elnökének hatalmi szerepkörbe való kapaszkodását már nem is említem. Ennek tükrében, Bolgár úrral ellentétben, legalábbis óvatosabb fogalmazást ajánlanék mindenkinek, s nem sugallanám, hogy bármi betonba lenne öntve az EU-ban. Főleg nem állítanám merészen, hogy

„Senki nem is akarhat közös hadkötelezettséget Európában”.

Egyrészt, miért ne akarhatna. Másrészt, mert igenis már megjelent ez a felvetés. Két hete Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője az általános hadkötelezettség nemcsak németországi, hanem az egész EU-ban való bevezetésére és saját nukleáris elrettentő potenciál megteremtésére tett javaslatot. Március 25-én, Edgars Rinkēvičs lett államfő, aki egyik mesterdiplomáját a washingtoni Nemzetbiztonsági és Erőforrás-stratégiai Egyetemen szerezte, kijelentette: „Európának meg kell vitatnia, hogy visszatérjen a katonai sorozáshoz”. Arról már nem is beszélek, hogy ezek a hangok mennyire felerősödtek Németországban és Franciaországban. A német Stern magazin március 12-ei közlése szerint előbbiben a lakosság 52, utóbbiban 65 százaléka támogatja a javaslatot.

Nem részletezem, hiszen ennyi is elég annak jelzésére, hogy Bolgár Györgynek az európai sorkatonasággal kapcsolatos, kategorikus kijelentése nem állja meg a helyét. Az ember nem is érti – bár magyarázatot talál rá, ha nagyon akar –, hogy a veterán rádiós miért ámítja sorozatosan és lelkesen a hallgatóságát, amelynek szemében töretlen a nimbusza. A titka alighanem az, hogy csupán apró fordulatokkal igazodik a változásokhoz, s nem készteti őket a gyakran kellemetlen tényekkel való szembenézésre.

Sokféle képessége mellett talán ahhoz van legnagyobb érzéke, meddig kell a fősodorhoz igazodni, majd szinte észrevétlenül váltani. Mert lám, Szijjártó nyilatkozatára maga Josep Borrell azonnal reagált. Bolgár György rádióbeli kijelentésének lényege – akár tudott, akár nem az EU csúcsdiplomatájának megnyilatkozásáról – azzal volt összhangban. Mint az amerikai kötődésű, ukrán zászlóval és az EU-csillagokkal jelzett, ukrán, orosz és angol nyelvű Jevropejszka Pravdában olvastam:

»A szövetség diplomáciájának vezetője emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió „távol van attól, hogy felhatalmazással bírna” a kötelező katonai szolgálat bevezetésére, s ezt a döntést az államok szintjén hozzák meg. „Olvastam az újságokban, hogy Nagy-Britannia gondolkozik erről, de az Európai Unió még csak meg sem vitathatja ezt – tette hozzá.”«

Ugyebár, maga Borrell is csúsztatott, amikor úgy tett, mintha nem tudna arról az európai polémiáról, amire fentebb utaltam. A témának az EU-n kívüli Angliához kötésével példálózva ugyanúgy járt el, mint Bolgár: nem vette figyelembe, nem bontotta ki a valóság minden részletét. Így működik a kifinomult propaganda, a politikai manipuláció, vagy ha kevésbé akarok finomkodni, a népbutítás, aminek – legnagyobb meglepetésemre – másnap, a Klubrádióban, a konkrét ügyben folytatása is lett.

A reggeli órákban a külföldi és a hazai rádióadók között szörfölve, a Klubrádió 7 órás hírei részeként azt az összeállítást kaptam el (01:10-től), amelyben Szijjártó előző napi kijelentése nyomán az ukrajnai támogatásokkal kapcsolatos magyar kormányzati magatartás visszhangját dolgozták fel. Ebben szóba sem került a sorkatonaság témája, minthogy ehhez csupán Bolgár úr kötötte a brüsszeli „hatalmas balhét”.

Az adott feltételek között szinte hibátlan volt Horváth Ádám összefoglalója. Számomra, aki ismerte az előző napi Bolgár-féle tálalást, olyan volt az egész, mintha egy helyreigazítást hallgattam volna anélkül, hogy erre utaltak volna. Gyanítom, nem ez történt, csupán a rádiós újságíró igyekezett tisztességes munkát végezni. Tudom, mekkora munka volt ez, hiszen csak ehhez az íráshoz magam is több mint egy tucat cikket, videót, dokumentumot kellett átnézzek. Legnagyobb sajnálatomra, azért kell az „igyekezett” megkötéssel élnem, mert az említett hírösszefoglalóba is bekerült egy ellentmondás, amit a szerkesztő nem oldott fel. A litván külügyminiszternek tulajdonítva az hangzott el, hogy

a Ukrajnáról szóló uniós határozatok mintegy 41 százalékát Magyarország blokkolta, viszont az egykori szabaddemokrata Szent-Iványi István, aki sosem titkolja a kormánnyal szembeni ellenérzését, már 60 százalékra srófolta fel a magyar vétók arányát.

Ennél azonban fontosabb volt az összeállításban az a rész, amely szerint Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár közös közleményt adott ki. Ebben kifejezték azt a nézetüket, hogy a jövőben, az EU-ban ne egyhangú, hanem minősített többséggel szülessenek meg a külpolitikát érintő döntések. Nyilván sok víz lefolyik még a Szajnán és a Rajnán, amíg formálissá teszik a kis országok részvételét a külügyekkel kapcsolatos határozathozatalban, sőt kiszorítják őket. De ez önmagában is mutatja, mennyire tarthatatlan Bolgár Györgynek az a félrevezető sugalmazása, miszerint bármi betonba lenne öntve az EU-ban. Ami pedig több mint nyugtalanító: az EU-választási kampányban ezekről és a hasonló kérdésekről gyakorlatilag ugyanúgy nem esik szó, miként a rendszerváltás, továbbá a NATO-ba, az Európai Unióba való belépés előtt sem volt szó a lehetséges kedvezőtlen következményekről.#

Kabai Domokos Lajos