A Jobbikkal szemben már Orbán Viktor is nemzeti baloldalra vágyik.

Az utóbbi időben egyre több jelét tapasztalom annak, hogy a Népszabadságot nem az egy az akol, egy a nyáj jegyében kezdik szerkeszteni. A mostani hétvégi szám „Játszótér” című vezércikkében a szerkesztőség szóvá teszi, hogy miközben az MSZP azt követeli az EU parlamenti néppárti frakciótól, hogy zárják ki a Fideszt a pártcsaládból, a magyar szocialisták mélyen hallgatnak, amikor az ő ausztriai testvérpártjuk az idegengyűlölő Szabadságpárttal szövetkezik. Hozzá az újság Vélemény rovatában Pető Péter „Élet a halál után” című cikke arról szól, hogy az úgynevezett baloldali pártok álságos, vagyis az MSZP-éhez hasonló, magatartása mennyire általános a mai Európában.

Miközben a miniszterelnök lejáratja Magyarországot a kettős játszmájával, az ellenzék szőnyeg alá söpri a valós problémát.

Hogy mennyire nem a menekültek számára rakják ki – ha kirakják – a határaink közelében az állítólag 333 példányban készülő óriásplakátokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddigi tudásunk szerint, magyarul szövegezik őket. Ez önmagában igazolja, hogy a felhívások – ugyanúgy, mint a menekültügyben indított, úgynevezett nemzeti konzultáció kérdőívei, és sok kormányzati politikus megszólalása – tényleg a zsigeri indulatok felkorbácsolását szolgálják a magyar lakosság erre kapható nem kis részében. Ha nem ez lenne a szándék, akkor a figyelmeztetéseket arabul, albánul, kurd, pastu és más nyelveken tennék közzé.

Sietve hozzáteszem: isten mentsen meg bennünket ettől!

A védelmi és polgári termelés egymásra építésével teszik hatékonyabbá a katonai célú befektetéseket. Űrhajózás, atomipar, tankok, repülők, hajók és chipek.

Miért zuhant le az utóbbi időben több orosz rakéta, holott ezt megelőzően ilyen katasztrófák nem következtek be? Ezzel a felvetéssel indította Vlagyimir Szolovjov sztárriporter vasárnap éjszakai beszélgetését az orosz állami televízióban. (Kezdőpont a videón: 1:06:50) Interjúalanya Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes volt, aki három évvel ezelőtt vette át a teljes hadiipar, beleértve az atomipar, az űrhajózási- és repülőgépipar kormányzati irányítását.

Tudósítás egy képzelt budapesti parlamenti bizottsági meghallgatásról.

Az amerikai kormányzat úgymond aggódik a demokratikus intézmények magyarországi eróziója, a korrupció és a civil társadalmat ért támadások miatt. Kedden ezért tartottak meghallgatást a magyar ügyekről Washingtonban, a képviselőház külügyi bizottságának illetékes, ellenzéki vezetésű albizottságában.

Az aggodalmat magam is osztom, amit az ebben a blogtérben olvasható több cikk tanúsít. Ennek ellenére van fenntartásom azzal kapcsolatban, hogy raportra mennek egy állítólag független ország képviselői az USA kongresszusának egyik szervezete elé. Ha pedig ez a normális, akkor...

Orbánnak csak addig van baja a centralizálással, amíg az ő mozgásterét korlátozza. Mindjárt kedves lesz azonban számára a központosítás, ha az itthoni, önös törekvéseit szolgálja.

Ha a végletekig leegyszerűsítem mindazt, amit Orbán Viktor mondott a május 19-ei, strasbourgi, európai parlamenti sajtótájékoztatóján, akkor azt két kifejezésbe sűríthetem: DECENTRALIZÁCIÓ kontra CENTRALIZÁCIÓ. A menekültkérdésről folyó vita örve alatt két erőcsoport ütközik meg. A föderatív Európát akarók, vagyis az unió irányítását Brüsszelbe, illetve Strasbourgba központosítani igyekvő zsoldosok néznek farkasszemet a nemzetállamokban erős központi hatalomban érdekelt kormányok Orbán Viktorhoz hasonló harcosaival.

Egy dolog, hogy valahol sok pénz van, az viszont a másik, hogy ebből kik, és milyen arányban részesülnek.

A nemzetközi tőke egyik rendszerváltás utáni legkészségesebb magyarországi szállásmestere, Orbán Viktor diadalittasan jelentette: „Magyarország egy nagy korszak kapujában áll, mert gazdasági eredményeink az Európai Unió élvonalába juttattak bennünket. Most még nem a fejlettségünk tekintetében, hanem a fejlődés ütemében”. Mindez Baján, a Sugovicán átívelő gyalogos és kerékpáros híd átadásán, május 16-án, szombaton történt. A Mandiner közlése szerint a kormányfő azt is hozzáfűzte: „Ez nem egyszeri eset, hiszen a gazdasági növekedés tekintetében folyamatosan a dobogón vagy a dobogó közelében járunk.”

Az USA sarokba küldte Európát, majd összehozta Oroszországot és Kínát.

Rövid időn belül mégiscsak orosz földön találkozott Vlagyimir Putyin államfővel Angela Merkel német kancellár és az ő nyomában (!) John Kerry amerikai külügyminiszter. Immár a magyar sajtó egy szűk részét is kezdi felzaklatni a dolog.

A Bekiáltás most sem tesz mást, mint egyébkor: a saját okulásunkra, a „Hallgattasson meg a másik fél is!” jegyében ismertet egy izgalmas moszkvai kerekasztal-beszélgetést. Vlagyimir Szolovjov május 14-ei, csütörtök éjszakai tévéműsorában a szokásos magas színvonalon, ezúttal külföldi résztvevők nélkül, nyolc orosz szakértő vitatta meg a témát.

A hír szentségének viszonylagossága nem ok arra, hogy elnézzük a fontos tények teljes, vagy részleges elhallgatását.

Nem érdekel Miklós Gábor ruszofóbiája. Azt viszont a Népszabadság előfizetőjeként kikérem magamnak, hogy az újságíró a lapban visszatérően csúsztat, elhallgat, vagy éppen hamis információkat közöl. Oroszországgal kapcsolatban bizonyosan! Mielőtt bárki gyanúsítgatásba kezdene: ezt nem az oroszok úgymond szócsöveként állítom, hanem saját magam és mások korrekt tájékoztatáshoz fűződő érdeke és jogának védelme miatt. Már nem először!

Fiaskó a nácizmus feletti győzelem moszkvai ünnepségén való hivatalos magyar részvétel körüli huzavona.

Szíjjártó Pétert küldte Moszkvába a Fidesz-trojka. Tette ezt Orbán, Kövér és Áder azt követően, hogy előtte a fél világot kábították Putyin-barátságukkal. És tették ezt annak ellenére, hogy évtizeddel ezelőtt, ugyanezért a végletekig szapulták Gyurcsány Ferencet. Igaz, a szerepcsere a tekintetben teljes volt, hogy aztán Gyurcsány minősítette őket a Kreml ügynökének. Az egész együtt azt jelzi: szava hihetetlen vezetők uralják e kies országot a szavazók hol egyik, hol másik felének köszönhetően, illetve asszisztálásával.