Fiaskó a nácizmus feletti győzelem moszkvai ünnepségén való hivatalos magyar részvétel körüli huzavona.

Szíjjártó Pétert küldte Moszkvába a Fidesz-trojka. Tette ezt Orbán, Kövér és Áder azt követően, hogy előtte a fél világot kábították Putyin-barátságukkal. És tették ezt annak ellenére, hogy évtizeddel ezelőtt, ugyanezért a végletekig szapulták Gyurcsány Ferencet. Igaz, a szerepcsere a tekintetben teljes volt, hogy aztán Gyurcsány minősítette őket a Kreml ügynökének. Az egész együtt azt jelzi: szava hihetetlen vezetők uralják e kies országot a szavazók hol egyik, hol másik felének köszönhetően, illetve asszisztálásával.

A környezetünkből Csehország és Szlovákia a legmagasabb szinten képviseltette magát a nácizmus feletti győzelem napi ünnepségen. Szerbia még díszegységet is küldött a parádéra. Persze, nyugtatgathatjuk magunkat azzal, hogy ők a szláv szolidaritás jegyében cselekedtek. Csakhogy ennek az önáltatásnak nem sok értelme van annak fényében, amit eleink már régóta felismertek: a germán, (újabban a román) mellett a szláv tengerben kell evickélnünk, hogy biztosítsuk a magyarság túlélését a Kárpát-medencében. Már ha ez szempontja még itt valakinek – mondjuk a lózungokat levegőbe eregető elitünknek, meg a kacagányos–ilyen-olyan lovagtaláros–puszta-bőgatyás–Bocskai-sujtásos alantasoknak.

Ezzel összefüggésben a moszkvai ünnepségen való hivatalos magyar részvétel körüli huzavona – fiaskó. Amikor az orosz televízióban vagy két hete bejelentették, hogy a magyar államfő, Áder János nem tesz eleget Vlagyimir Putyin személyes meghívásának, ugyanabban az adásban Lavrov orosz külügyminiszter azzal reagált a távol maradó országok vezetőinek magatartásával kapcsolatos kérdésre: vannak, akik elvi okokból nem vesznek részt a megemlékezésen, vannak, akik számításból, és vannak, akik egyszerű gyávaságból mondták le a részvételt.

Sikertelenül próbáltam utána nézni az eredeti műsornak, így csak emlékeimre hagyatkozva írom most: az orosz külügyminiszter nem mondott olyat, hogy az utóbbi megjegyzését a magyar vezetőre értette, de nekem mégis ez volt a benyomásom. Következésképp a kormányunk hintapolitikáját, ezt a pávatáncot a washingtoni–berlini–brüsszeli vezetők után immár a moszkvaiak sem díjazzák.

Mert vagy nem kellett volna annyira hangoskodva  Kelet felé tekintgetnie a kormányfőnek és körének, vagy ehhez mérten kellett volna viselkedni a továbbiakban is. Netán nem lebegtetni a május 9-ei moszkvai meghívásra adott választ szinte az utolsó pillanatig. Mert így ma már mindkét égtáj irányában eljátszották a hitelüket. Mi több, elbokázták Magyarország mára amúgy is megtépázott tekintélyét.

Orbán Viktor rég nem lesz hatalmon, amikor továbbra is azt mondják rólunk, amit Bölcs Leó bizánci császár lejegyzett a magyarokról: „barátságtalanok, megbízhatatlanok, telhetetlen kincsszomj rabjai; semmibe se veszik az esküt, sem szerződéseket nem tartanak meg, sem ajándékokkal nem elégszenek meg, hanem mielőtt az adottat elfogadnák, fondorlaton és szerződésszegésen törik a fejüket.”

Nos, Sortársaim, Magyarok! Jóllehet, azóta írmagja sem maradt az 1100 éve Bölcs Leó által ismert, általa türköknek nevezett magyaroknak, nekünk, akik a nevüket viseljük, innen kellene végre újragondolni a jövőnket! Ráadásul úgy, hogy újabban a gyávaság is felsejlik vezetőinkkel kapcsolatban! Nem mondanám, hogy eszményi helyzet akkor, amikor – ahogyan tegnapi cikkem végén megpendítettem – a régi-új hatalmi pólusok mentén szerveződik újjá a világ...

#

Fotók forrása: 1. - 444.hu; 2. - flagmagazin.hu; 3. - mno.hu; 4. - Válasz.hu