Ukrajna: Hírkacsák hizlalják a háborús hisztériát

Többek szerint a Shell és a Chevron gázkitermelésének megkönnyítésére akarják elűzni a tömegeket Kelet-Ukrajnából. Eközben az orosz vezetés szintén hatalmi meggondolásból igyekszik visszafogni saját nacionalistáit, nehogy kockáztassa eddigi befolyását. Már eddig is százak haltak meg és százezrek menekültek el, miközben a propagandaháború újabb tömeges áldozatok lehetőségére készít fel.

Ukrajna - palagazTerkep2.jpgAki Kelet-Ukrajnában marad, lágerekbe kerül. Ez volt a lényege annak a közlésnek, amit Kemény László professzor két napja tett közzé a Facebook egyik kisebb közösségi oldalán. Ő úgymond bennfentes ukrán ismerősétől, Maxim Linniktől kapta meg annak a megállapodásnak a kivonatát, amelyet „a jelenlegi ukrán hatalom vezetői (az aláíráskor még a Majdan élén álló ellenzékiek!) írtak alá a Shell és a Chevron vezérkarával. Az információ lényege, hogy a 2014. január 24-én aláírt megállapodás szerint a palagázban gazdag 5 ukrán megyét átadták 50 évre a két világcégnek. A megállapodást 55 évre titkosították. A mégis nyilvánosságra került dokumentum szerint

az átadott terület 7886 km2 Harkov és Donyeck megye szinte egészét érinti, de különösen olyan településeket, mint Szlavjanszk, Krematorszk, Izjum stb. Nem véletlen, hogy a polgárháború ezeken a területeken zajlik. Az ukrán oligarchák célja ezeknek a területeknek a lerombolása, hogy alkalmassá váljanak a palagáz kitermelésére, s a lakosság száműzése, ill. megsemmisítése. (Arra már döntést hoztak, hogy ezen területek megmaradt és a kormány csapatok fogságába került lakosságát lágerekbe internálják).”

Az amerikai szóvivő nem tud foszforlövedékekről

A hétvégi orosz hírműsorokban is előkerült ez a téma. Egyre többen menekülnek el a szóban forgó területekről, noha ezt – meglehetősen embertelen módon – gyakran kifejezetten akadályozzák a nacionalistákból szervezett Ukrán Nemzeti Gárda fegyveresei. Akik, végül kikerülnek a pokolból - amelynek valóságos borzalmait meg sem kísérli bemutatni a nyugati média, közte az Euronews nyilvánvalóan csak a kijevi központi forrásokból dolgozó, igen elfogult tudósítója -, azok egy részét a határ orosz oldalán létesített táborokban fogadják be.

Oroszországban a menekült nők színházteremnyi csoportjával tévékamerák előtt találkozott az egyik nemzetközi szervezet képviselője múlt pénteken. Az asszonyok elkeseredve, de tényként beszéltek arról, hogy tudnak a kelet-ukrajnai térségben végzett próbafúrásokról; meg vannak győződve arról, hogy a palagáz kitermelése érdekében akarják őket elűzni a falvaikból és a városaikból, s hogy ehhez készen állnak a menekülttáborok (ők koncentrációs tábort mondtak) tervei is.

Ezen túlmenően hírek és ellen hírek uralták a hétvégét. Miközben az orosz televíziós összefoglalók visszatérő témája volt, hogy a múlt héten nemzetközi egyezmények által is tiltott foszforlövedékekkel gyújtott fel egy falut az ukrán fél, az amerikai elnök szóvivője azt állította egy újságíró kérdésére, hogy ő nem hallott erről. Az ENSZ-ben szintén leszavazták a nyugati hatalmak Oroszországnak azt az indítványát, hogy ítéljék el a foszforbombás támadást. Kijevi források rendre arról beszélnek, hogy a felkelők közötti fegyveres konfliktusok következményei a lakóházakba, az iskolákba, a kórházakba becsapódott lövedékek, vagyis ezeknek nem az ukrán hadsereg az oka. Ezt az érvelést fordította meg tegnap a felkelők egyik képviselője, amikor azt állította, hogy az ukrán kormányerők közötti nézeteltérések miatt járhatott szerencsétlenül szombatra virradóan egy Il-76-os csapatszállító repülőgép. Ennek lelövését azonban már korábban magukra vállalták a luganszki szeparatisták. A katonai gép fedélzetén lévő 49 katona szörnyet halt és a város repterét ellenőrző ukrán alakulatoknak szánt nagy mennyiségű lőszer utánpótlás megsemmisült.

A prónak és a kontrának szinte végtelen mennyiségét produkálják a szemben álló felek. Jóllehet felvételek bizonyítják, hogy februárban a kijevi Majdan téren tüntetőket hátulról biztosítók felől jöttek a halálos lövések, a hivatalosságok ezt mindmáig tagadják, miközben a nyomozást még mindig nem zárták le. Az odesszaiak többsége szerint a közelmúltbeli pogrom kirobbantói Nyugat-Ukrajnából érkezett fiatalok voltak, akiket a rendőrség egyik tisztje irányított, de a kijevi vezetés ezt is alaptalan vádként kezeli. Ugyanúgy, mint amikor  Luganszk központját és az ottani közparkban sétálókat megsorozott meg egy ukrán vadászgép, miközben ezt okos telefonokkal rögzített több felvétel is igazolja.

Egyáltalán, a kéznél lévő telefonokkal mindent rögzítenek; nem egyszer megtörténik, hogy az interneten az óvóhelynek használt pincékből egyenes adásban közvetítik a fiatalok az éjszakai támadások hangjait. Csakhogy ezek nem kerülnek be sem a kijevi, sem a nyugati tévéadásokba. A kijeviekbe többek között azért nem, mert az egyik legbefolyásosabb csatorna épp az államelnök, Petro Porosenko tulajdonában van, illetve hónapokkal ezelőtt a banderista banditák tettlegesen is megfenyegették és megalázták azokat a szerkesztőket, akik beszámoltak a kelet-ukrajnaiak álláspontjáról, illetve a hivatalostól eltérő megközelítésben merészelték a híreket tálalni, vagy csak egyszerűen a tárgyilagosság jegyében helyt adtak a moszkvai vezetők véleményének is. Hogy hogy nem, ettől mégsem hangos a máskor oly érzékeny nyugati sajtó, minthogy az orosz újságírók rendszeres ukrajnai letartóztatásairól szintén elvétve adnak hírt. 

Tankok itt, tankok ott, de csak egy pszh tévedt el

Az elmúlt hét második felében felröppent a hír, hogy orosz tankok vonultak be ukrajnai területre, ám ezt még hivatalos ukrán források is cáfolták. Biztos, ami biztos, valaki azért rálicitált erre egy ellen hírrel arról, hogy ukrán tankok sértettek határt. Ám vélhetően ez is kacsa volt. Tegnapelőtt az orosz tévében csupán egy páncélozott szállító harcjárművet (pszh) mutattak, amely orosz területre tévedt. Amikor rájöttek az ukrán katonák, hogy hibát követtek el, kiugráltak a járműből és visszaszaladtak Ukrajnába, ott hagyva a pszh-t, amit később az oroszok elvittek egy határátkelőre, s visszaadtak az ukránoknak.

A városok lakott területeit is célpontnak tekintő ukrán katonai repülőgépek és helikopterek elleni sorozatosan sikeres akciók többekben megerősítették azt a feltevést, hogy a lázadók között profi orosz katonák harcolnak. Az ilyen kijelentésekre a felkelők vezetői rendre azzal reagálnak, hogy azért hatékonyak, mert soraikban nagyon sokan vannak olyanok, akik még a Szovjetunióban kaptak katonai kiképzést. Zömmel ilyeneket fogadnak a szerveződő köztársaság létrejövő seregébe, ezért lényegében nincs is szükség arra, hogy orosz katonák vegyenek részt a harcokban. Fegyver pedig huszonöt–harminc évvel ezelőttről, sőt a második világháborúból származó, annyi van, amennyit csak akarsz...

Valójában egyelőre még az orosz állami tévé műsorában is próbálják hűteni az ukrajnai oroszok, nemkülönben az oroszországi nacionalisták kedélyeit. Az éjszaka, a világbajnokság meccsei közben át-átkapcsoltam Vlagyimir Szolovjev, a karizmatikus tévés és rádiós újságíró Voszkresznyj Vecser című vitaműsorára. Oroszország nem adhat közvetlen segítséget a védekezéshez, hiszen Kelet-Ukrajnában helyi felkelés zajlik – érzékeltették a vitaműsor oroszországi résztvevői, élén a befolyásos műsorvezetővel. Igaz, hogy a kijevi vezetés saját országán belül bombáztat és lövet nehézfegyverekkel városokat és falvakat, vet be nemzetközi egyezményekben tiltott foszforlövedékeket, kazettás bombákat, amire úgymond még Hitler sem vetemedett, de Oroszországnak szélesebb összefüggésben kell kezelnie ezt a konfliktust. Mi több, azok az ukrán-orosz katonák, akik például a lelőtt repülőgépen voltak, maguk is áldozatok, őket is hazavárta az édesanyjuk. Mit mondjak? Ettől a megközelítéstől nagyon nem voltak boldogok azok, akik a beszélgetésben a kijevi és a kelet-ukrajnai oroszok véleményét tolmácsolták.

Kővel dobált az ukrán külügyminiszter

Eközben Kijev – amelynek vezetői az orosz hangadók szerint amerikaiak által mozgatott bábfigurák – ténylegesen is növeli a feszültséget. Ma valaki azt írta egyik Facebook-körömben, hogy Putyin káromkodott, mert rájött, hogy a nyugat kettős mércét használ.” Nos, lehet, hogy valahol, valamikor Putyin is elkáromkodta magát, valójában az fordult itt visszájára, hogy az ukrán külügyminiszter használt nyomdafestéket nem tűrő kifejezést Putyinnal kapcsolatban a hétvégén, a kijevi nagykövetséget megtámadó tömeg üdvrivalgása közepette. Az Euronews hétfői kommentárja szerint azért ment oda a külügyér, mert vissza akarta fogni a tömeget.

Ez a kijelentés azonban csak két ponton hibádzik: kamerák rögzítették, hogy az ukrán külügyminiszter maga is kővel dobálózott, továbbá úgy beszélt, hogy a szavait még az Euronews-nak is ki kellett sípolnia! Az persze öröm, hogy a diplomáciai rendszámú autóknak a kijevi orosz nagykövetség előtti borogatásában és szétszedésében tevőlegesen nem vett részt, meg talán annak a nyomorultnak a megtámadásában sem, akire valaki rámondta, hogy orosz diplomata. Őt épp lincselni kezdték, míg valamiképp, már a földön fekve, kihalászta a zsebéből az ukrajnai személyi igazolványát, így aztán megúszta.

A hivatalos ukrán álláspont szerint: a tömegnek joga van ahhoz, hogy természetes indulatait kiélje. Ezért aztán a kijevi hatalmi körök úgy gondolják: az orosz nagykövetség megtámadásával kapcsolatban nem volt a rendőrségnek tennivalója. Ehhez képest vasárnap kordont vont a moszkvai ukrán nagykövetség köré az orosz rendőrség, és meglehetősen keményen távolította el azokat, akik a kijevi eseményekre reagálva ott akarták kiélni úgymond természetes indulataikat.

Mindenesetre Lavrov orosz külügyminiszter azt a költői kérdést tette fel újságírók előtt, hogy vajon a jövőben miként tárgyaljon az ukrán diplomácia vezetőjével, aki a diplomácia módszertanát egy egészen szokatlan megoldással, a kővel dobálózással gazdagította. Aztán hozzátette: ilyen körülmények között akarják, hogy csökkentsük a nekik szállított gáz árát.

A gázár-vita Nyugat-Európa fellázításának eszköze

Az ukrán fél számláján felhalmozódott 4,5 milliárd dollárnyi adósság miatt június 16-án, moszkvai idő szerint 10 órakor a Gazprom – az érvényes szerződés alapján – életbe léptette az ukrán Naftogaznak szállított gázra az előzetes fizetési módot. Praktikusan ez azt jelenti, hogy az orosz Gazprom az ukrán megrendelés nagyságával csökkentette a Nyugatra vezető csővezetékekbe betáplált energiahordozó mennyiségét. Hiába az EU-közvetítéssel zajló tucatnyi tárgyalás, e sorok írásakor az ukrán kormány azt az árat tekinti elfogadhatónak, amit az orosz fél a vele vámuniót létrehozóknak számít fel. Jacenyuk, a puccsista miniszterelnök - valahányszor szóba kerül a téma - rezzenéstelen arccal mondja ezt az összeget világpiaci árnak, amit persze az oroszok nem fogadnak el.

Megjegyzem, a Shellel és a Chevronnal 2013 elején szerződést kötött ukrán oligarchák talán arra számítanak, hogy a jegyzet fenti illusztrációján piros ellipszisekkel jelzett, az orosz-ukrán határ mentén lévő, illetve a Galíciában is található palagáz, mi több a Donyeck-medence szénrétegeiből ennél is könnyebben kitermelhető földgáz birtokában függetlenedhetnek az orosz gázszállításoktól, sőt még el is adhatnak belőle Nyugat-Európának. Kérdés, hogy milyen koncessziós szerződést kötöttek a brit és az amerikai társaságokkal, s hogy Kijevben, vagy a nyugati fővárosokban dönthetnek-e a majdani értékesítésről.

Mindenesetre azt még meg kell élni. Leginkább pedig elérni, hogy a kelet-ukrajnai gázmezők az ukrán bábkormány ellenőrzése alatt maradjanak. Ha ugyanis – amint azt még februárban követelték – autonóm terület jönne létre Donyeck, Harkov és Luganszk stb. megyékből, vagy egy önálló orosz állam keletkezne ugyanitt – amint az most van napirenden – a kitermelés az oroszországi gazdasági-politikai hatalmi érdekeknek rendelődhet alá. Nyilván ez az oka annak, hogy az Amerikában gyakorlatot szerzett baptista prédikátor, a puccsal hatalomra került ideiglenes államfő, Turcsinov után az immár megválasztott Porosenko által vezetett, az amerikai adminisztrációval napi kapcsolatban lévő ukrán hatalom mereven ragaszkodik az egyetlen központból irányított államszervezeti modellhez, s hallani sem akar semmilyen föderációs elképzelésről.

Ebben az egész játszmában a gázár-vita ugyanolyan elterelő mozzanat, mint a banderista nacionalistáknak a kijevi főtéren való további sátoroztatása, vagy a saját lakosság elleni katonai hadműveletek. Ahhoz, hogy lenullázzák a térségben ma még jelentős orosz érdekeltségeket – például kiszorítsák a 240 hadiipari üzemből az orosz befektetőket, elejét vegyék annak, hogy a palagáz-kitermeléssel (vagy nem kitermeléssel) kapcsolatban orosz vezetők hozhassanak döntést, befolyásolva ezzel a világpiaci árak alakulását is – olyan közhangulatot kell teremteni, amelyben az oroszokat bűnbaknak lehet kikiáltani. Ehhez gázellátási zavarokat kell előidézni Európában. Ha ezt sikerülne elérni, és az egészet az oroszokra kenni, az így kialakuló közhangulat hatása alól már az Európai Unió országainak politikusai sem vonhatnák ki magukat.

Nos, a hírkacsák, a sorozatos megtévesztések révén egyre inkább adottak a feltételek ahhoz, hogy bekövetkezzék a szent pillanat, amikor a leggyalázatosabb tetteket is a tömegakarattal igazolhatják a politikusok, az egyházak, a szakértők és a vezető publicisták, a hírszerkesztők. Szerbia, Irak, Afganisztán, Szíria, Líbia példája mutatja – hogy csak az időben hozzánk legközelebb eső időszak hasonló forgatókönyveket követő belháborúira utaljunk –, hogy a piszkos akciók kitervelőit ezúttal sem fogja meghatni, hogy hány százezer, vagy épp milliónyi embert tesznek földönfutóvá, vagy éppen gyilkoltatnak meg zsoldosaikkal, vagy a kényszer-besorozottakkal. No persze a demokrácia elterjesztése, az igazságosság uralmának térnyerése, az emberi szabadságjogok védelme, a világ jóléte érdekében, amint ezt Barack Obama amerikai elnök az elmúlt hét elején is hosszasan fejtegette a West Point Katonai Akadémia kadétjai előtt.

#

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: