Az USA sarokba küldte Európát, majd összehozta Oroszországot és Kínát.

Rövid időn belül mégiscsak orosz földön találkozott Vlagyimir Putyin államfővel Angela Merkel német kancellár és az ő nyomában (!) John Kerry amerikai külügyminiszter. Immár a magyar sajtó egy szűk részét is kezdi felzaklatni a dolog.

A Bekiáltás most sem tesz mást, mint egyébkor: a saját okulásunkra, a „Hallgattasson meg a másik fél is!” jegyében ismertet egy izgalmas moszkvai kerekasztal-beszélgetést. Vlagyimir Szolovjov május 14-ei, csütörtök éjszakai tévéműsorában a szokásos magas színvonalon, ezúttal külföldi résztvevők nélkül, nyolc orosz szakértő vitatta meg a témát.

Az egyik vitázó Kerry mostani utazását Franklin Roosevelt amerikai elnök bizalmasának 1941-es moszkvai küldetéséhez hasonlította. Akkor, amikor a náci Németország már megtámadta a Szovjetuniót, Roosevelt azzal indította emberét Moszkvába, hogy nézze meg, mire készül Sztálin és környezete. A kapitulációt készítik-e elő, avagy mi a csodát csinálnak. Az illető azzal tért vissza, hogy Moszkvában bizakodó a hangulat és folyik az ellentámadás szervezése.

Következésképp, Obama most azért küldte Kerryt, hogy tudja meg, mi is tulajdonképpen a helyzet. Egyrészt az USA-ban az emberek többsége meg van győződve arról, hogy Oroszország az összeomlás szélére került – állította saját tapasztalataira hivatkozva a vita egyik résztvevője. Másrészt hamarosan lejár az amerikai elnök mandátuma. Ehhez képest számítania kell-e az ukrajnai helyzet eszkalációjára. Ha ugyanis még költségesebbé válna a konfliktus, az tovább rontaná az Obama-időszak megítélését. Ezért az amerikai elnöknek már megfelelhet a jelenlegi status quo fennmaradása, beleértve a Krím Oroszországhoz csatlakozását is.

OROSZORSZÁG NEM OMLIK ÖSSZE

A beszélgetés résztvevői elmondták: az árak ugyan nőttek, de arról szó sincs, hogy a gazdaság összeomlana. Putyin támogatottsága az egekben. A hangulatot pedig jól tükrözték a „Halhatatlan ezred”-ek országszerte megtartott Győzelem napi menetei. Arról van szó, hogy május 9-én tömegek – Moszkvában legalább 500 ezren – mentek ki az utcára a II. világháborúban elesett rokonaik fényképével az orosz vezetést éltetve.

(Megjegyzem: a demonstráció hőfoka még az ENSZ főtitkárát is elképesztette, aki a parádé után a Vörös téren maradt százezres tömegről először azt gondolta: kormányellenes tüntetés készül, viszont ennek épp az ellenkezője történt. Más kérdés, hogy egyet kell értenünk Sz. Bíró Zoltánnal, aki a hétvégi Népszabadságban a Levada közvélemény-kutató adatait ismertető cikkében érinti, hogy a mostani Putyin-érában lett május 9-e olyan kiemelt ünneppé, amelynek kapcsán a társadalom csaknem 60 százaléka kifejezett győzelmi örömöt érez, míg 2010-ben az eseményekre emlékezőkben még a fájdalom is ezzel egyenlő mértékű volt. A hangulat megfordításában, a Molotov–Ribbentrop-paktum  relativizálásában az állam intézményeinek meghatározó szerepe volt.)

Marija Zaharova, a Külügyminisztérium információs és sajtóosztályának helyettes vezetője szerint a nyugatiak a szankciókkal azt akarták elérni, hogy az úgymond éhes Oroszország az utcákra vonuljon. Ezzel szemben már az ő nemzedéke is megtapasztalta a káoszt és az éhezést. Amikor a kilencvenes évek közepén egyetemre járt, az intézmény vezetése a hallgatók étkezésének részbeni megszervezésével oldotta meg, hogy a nyomorúság, a pénzhiány közepette legalább naponta egyenek valamit a diákok. Az akkori zavargásokban több csoporttársának ölték meg a hozzátartozóját az ország különböző részein. A pusztítással járó felfordulás a nyugati értékekre való hivatkozással, a piacgazdaság megteremtésével kapcsolódott össze. Azóta nincs olyan kecsegtető ígéret, amelynek kedvéért hasonló, pokoli helyzetet akarnának átélni az oroszok. Saját tapasztalatai szerint, Washingtonban képtelenek felfogni, hogy a zűrzavar kilátásba helyezésének egyetlen következménye lehet: a tömegek felsorakoznak az ország vezetői mellett. 

AZ USA NYUGAT-EURÓPÁRA MÉRT CSAPÁST

Arról pedig szó sincs, hogy Oroszország izolálódott volna – hangsúlyozták a vitában. Kína, India és mások Oroszországhoz közeledése felerősödött. Önmagáért beszél, hogy milyen külföldi csapatok vonultak fel a moszkvai díszszemlén. Annak pedig egyenesen globális jelentősége van, hogy Kína, illetve Oroszország vezetője május 8-án kölcsönös nyilatkozatot írt alá az Eurázsiai Gazdasági Szövetség, továbbá a Selyemút Gazdasági Övezet létrehozásáról. Az utóbbi alatt a kínaiak a nyugati határaiktól Közép-Ázsián, Iránon át Európába vezető szállítási, energetikai, és kereskedelmi folyosót értik autópályákkal, vasútvonalakkal, s ennek eredményeként a kereskedelmi forgalom megsokszorozásával.

Mindezt eredetileg Oroszország az Európai Unió felé fordulva képzelte el. Ezért az őt elszigetelni akarók valójában az EU-tagokra mértek erőteljes csapást. Amint a televíziós beszélgetésben megfogalmazódott: az USA egyszerűen a sarokba küldte Európát. Ez csak tetéződött azzal, hogy sikerült rávennie vezetőinek nagy részét: maradjanak távol a május 9-i moszkvai ünnepségekről. Ezzel nyilvánvalóvá vált, milyen víz alatti harc folyik Amerika és Európa között.

ÉRDEKEK MOZGATJÁK AZ ORSZÁGOKAT

A szereplők egyetértettek abban, hogy miközben irigylésre méltóan teljesít az amerikai gazdaság, az USA külpolitikája zsákutcába került, amit a közel-keleti és az észak-afrikai országok szétbombázása, az Iszlám Állam létrejötte fémjelez. Új tengelyek, háromszögek alakulnak ki. Volt, aki a Peking–Új-Delhi–Moszkva tengelynek adott nagyobb esélyt, más még mindig a Moszkva–Berlin–Párizs tengely, esetleg tömb létrehozásán munkálkodna, minthogy szerinte például Kína és India ellentétei tartósak. (Kína és India között kétségtelenül vannak feszültségek, de épp a héten kéttucatnyi megállapodást kötött egymással a két kormány – KDL.)

A többségi álláspont azonban az volt, hogy az úgymond tömbökben való gondolkodás ma már időszerűtlen, mert a teljes összhang nem képzelhető el az országok között. Az államok pragmatikusak lettek. Nem ideológiák mentén működnek együtt, ha együttműködnek. A jövőben el kell távolodni a katonai és gazdasági tömbökben való felfogástól. Nincs értelme olyan szervezetekben gondolkodni, mint amilyen a Varsói Szerződés is volt, amit egy központból irányítottak. Ez a baj magával az Európai Unióval is – hallhattuk az orosz szakértőktől – a túlzott központosítás nem felel meg az egyes országok érdekeinek.

UKRAJNA NEM AFGANISZTÁN

A nyugat félreértelmezte a tavaly februári kijevi eseményeket – állították a tévévita résztvevői. A Majdanon történtekből a régebbi cseh és a lengyel megmozdulásokra asszociáltak. Valójában egyfajta oligarchikus forradalom zajlott, aminek nem volt igazi tömegtámogatása. Ráadásul – amerikai megítélés szerint – az ukrán hadsereg teljesítménye minősíthetetlen volt. Oroszország újabb, a Szovjetunióéhoz hasonló, Afganisztánjává akarták tenni Ukrajnát. Bele akarták rángatni egy helyi háborúba, hogy erre hivatkozva beléptethessék Ukrajnát a NATO-ba, ami aztán lehetővé tette volna az Oroszország elleni fegyveres fellépést. Putyin azonban nem parírozott ehhez. Azzal, hogy nem sikerült a villámháború, és elhúzódik a konfliktus, immár Nyugat-Európa is érdekellentétbe került az USA-val.

Egyúttal a nyugatiak elkezdtek kételkedni a kijevi hatalom hatékonyságában. Merkel és Kerry egyaránt nyilvánosan megdorgálta Porosenkot az újabb támadási parancsa miatt. Mindketten egyértelművé tették, hogy Ukrajnán belüli, tehát nem Oroszországgal összefüggő, regionális konfliktusnak tekintik a fegyveres összetűzéseket, amit békésen, diplomáciai úton kell rendezni.

Azonban a tévévita két résztvevője nem zárta ki azt sem, hogy Ukrajnában olyan összeomlás is bekövetkezhet, amelyet követően Porosenkonál sötétebb erők is színre léphetnek. Ezért a helyzet a jelenleginél is katasztrofálisabb lehet. Szintén kiszámíthatatlanná válhatnak az események az Afrikából, a Közel-Keletről jövő menekültáradat nyomán, amely – a moszkvai szakértők szerint – az USA és európai szövetségeseinek katonai beavatkozása következtében szakadt rá és a jövőben még inkább rászakad Európára – beleértve Oroszországot is.

#

Karikatúra: Ria Novoszty, Vitalij Podvickij

Fotók: 1.) A Halhatatlan ezred felvonulás moszkvai résztvevői 2.)  Kínai csapatok a Vörös téren 3.) Az indiai katonák Moszkvában