Azt várják, hogy a választások után a Kreml bekeményít. Az együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását.

Sértő! – válaszolta az orosz elnök a kérdésre, miként viszonyul ahhoz, hogy a neve nem szerepel a washingtoni pénzügyminisztérium által szankcionálásra javasoltak kétszáztízes listáján. Az intézkedéscsomagot az amerikai kongresszus által fél évvel ezelőtt, az oroszoknak a választásokba történő állítólagos beavatkozása miatt elfogadott törvény alapján állította össze egy munkacsoport. Ebben a magas rangú pénzügyminisztériumi hivatalnokok és a titkosszolgálatok emberei mellett, az Obama-adminisztrációból megörökölt szakértők és néhány orosz ellenzéki is ténykedett.

 A tábornok bojkottálná az olimpiát, s nem támogatná az élsportolókat.

Nem gondolom, hogy megsemmisítő csapást szenvedne el Vlagyimir Putyin annak nyomán, hogy jó ideje, hetente marasztalja el Oroszországot, hol a WADA, a doppingellenes szervezet, hol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), és annak mindenféle testülete. De hogy csapdába került, az a bizonyos, mert országának lakói megaláztatásként élik meg a helyzetet.

A NOB végrehajtó bizottságának megállapítása szerint a szocsi téli olimpián az orosz állami szervezetek –  titkosszolgálati közreműködéssel – szisztematikusan manipulálták a doppingvizsgálatokat. Ami erről egyáltalán tudható, ezt a verdiktet elsősorban a moszkvai doppingellenes laboratórium Nyugatra emigrált vezetője – a korábban két nyugati világcégnél, majd  Kanadában, a doppingellenes szervezetnél is dolgozott, jelenleg az USA tanúvédelmi programjába bekapcsolt, Oroszországban doppingolással kapcsolatos preparátumok külföldre juttatása és a nemzetbiztonságot veszélyeztető cselekedetek miatt körözés alatt álló – Grigorij Rodcsenkov állításaira alapozták. A NOB hivatalos közleménye más tanúkról, illetve hónapokon át folyó, megfeszített, körültekintő vizsgálatról is szól. Ennek következtében:

Az érdemi tájékoztatás szempontja fel sem merül.

„Sokba kerül az oroszoknak Putyin állama” – dörren rá az olvasóra cím a Népszava egyik híradása fölött. A magyarázat szerint: „Oroszország államadóssága tavaly 14,952 milliárd dollárral (2,9 százalékkal) 529,084 milliárd dollárra emelkedett előzetes számítások szerint – áll az orosz központi bank honlapján”. Az ám, de újságírói alaptétel, hogy egy adat, nem adat, amit persze úgy kell értelmezni, hogy lehetőleg a folyamatok érzékeltetésével kell közreadni az információkat.

A fő irány itt a nyugati, és ezt ő tudja legjobban.

Eddig még csak putyinoztak a New York-i és washingtoni megmondó emberek hazai szócsövei, amikor az általam is sokszor bírált Orbán-rendszer gyökereiről értekeztek. Most azonban száz évet ment vissza az időben Széky János, az Élet és Irodalom (ÉS) legújabb, január 19-ei számában. Többek között azt írja Az őrség elfáradt című cikkében:

 A nyugati támadások az orosz lakosság többségének elszántságát, Putyin melletti kiállását erősítik.

Az egész el lett szúrva. Az európai parlamenti képviselők – köztük mindenekelőtt a lengyelek és a baltikumiak – az orosz propagandának az EU-országokra való hatásáról nyilatkoztatták ki rögeszméiket január 17-én. De nem számoltak azzal, hogy a Russia Today (RT), ez a Kreml által finanszírozott világtelevízió, interneten, élő adásban, orosz szinkrontolmácsolással is közvetíti az ülést. Így aztán az oroszországi közvéleménynek a téma iránt érdeklődő része egy az egyben hallhatta a többségében azonos kaptafára húzott szózuhatagokat.

A múlt kibeszélésének elmaradása 1867 óta része a magyar történelemnek, s ez újból és újból deformálja a lelkeket.

1917-ről magyarul jelentetett meg a Le Monde diplomatique egy kisebb tanulmánykötetet. A könyvet január 15-én mutatták be a Magyar Újságírók Szövetségének székházában. Legalább két ok miatt is jelentős a vállalkozás. Az egyik, hogy Magyarországon, majd három évtizede lényegében a hallgatás fala veszi körül a nagy orosz forradalom témakörét. Néhány szűk, tudományos körben persze napirendre tűzték az értékelését a századik évfordulón. Az a kevés cikk viszont, amely a Rubicon történelmi magazinon, a HVG-n, a Heti Válaszon, a Magyar Időkön keresztül eljutott a nagyközönséghez enyhén szólva is leegyszerűsítő, esetenként kifejezetten hamis tálalásban foglalkozott az eseményekkel.

Egymásra licitálnak a közszereplők, hogy mutassák: ők aztán azonosulnak a népérzülettel.

Épeszű ember igyekszik elkerülni a konfliktusokat. Ha ez nem sikerül neki, szításuk helyett a csillapításukon ügyködik. Persze, mindez nem érvényes a forradalmi helyzetekre. És nem érvényes azokra a politikusokra sem, akik a feszültségkeltésre alapozzák hatalmukat. Jó ideje épp ez utóbbival vádolja a politikai ellenzék és a felelős értelmiség a jelenlegi magyarországi kormányzó erőket. Az ellentétek elmélyítésének megannyi kifogásolt módszere között ilyenek szerepelnek:

Nyilvánossá vált, hogy az amerikai és a német vezetők megígérték: a NATO nem terjeszkedik Kelet felé.

Eddig is tudtuk, de a George Washington University Nemzetbiztonsági Archívumban (National Security Archive – NSA) az elmúlt év végén felszabadított amerikai, szovjet, német, brit és francia dokumentumok immár kétségtelenné is teszik, hogy az 1980-as évek végén a nyugati politikusok átverték Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát. Elhitették vele, hogy a NATO-t nem fogják Kelet felé bővíteni, amennyiben a Szovjetunió kivonja csapatait Kelet-Európából. Hozzám a Balmix.hu szemléjén keresztül jutott el az NSA anyagáról a rövid összefoglaló. Eszerint:

Az internet világába, vagy a lakásának magányába bezárt-bezárkózott tömegembert gyakorlatilag nem lehet meggyőzni észérvekkel, amit még mindig nem ért az ellenzék.

Nem gondolom, hogy a magyarországi választók többségét mozgósítani lehet az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel: egy fasisztoid rendszer az orbáni, ennek megbuktatása érdekében kell részt venni a feltehetően áprilisban esedékes országgyűlési választáson. Persze értem az ilyesfajta minősítést és felvetést, amit a Klubrádió január 4-ei, csütörtöki, Megbeszéljük... adásának egyik betelefonálója megfogalmazott. Bizonyos vagyok abban is, hogy az a folyamat – a FOLYAMAT! –, aminek Magyarországon immár évtizede tanúi, illetve eltérő mértékben részesei és elszenvedői vagyunk, könnyen átlendülhet egy olyan – a Nyugat által is támogatott – rendszerbe, mint amilyen a jelenlegi ukrajnai.

Ha semmilyen szervezet nem áll mögöttük kudarcba fulladhat a kísérlet.

Két-három héten belül ki kell derülnie, mennyire vehető komolyan a január 3-án, szerdán megalakult Válasszunk! 2018 (V18) csoport. Leginkább azokra a jelekre kell figyelnünk, amelyekből kiderül, hogy áll-e mögöttük kampányok felépítésében, finanszírozásában járatos szervezet. Ha lesznek ilyen jelek, akkor a Fidesz-KDNP kétharmados, vagy egyszerű többségi áprilisi választási győzelme veszélybe kerülhet. Ha nem, akkor ez is egy lesz az úgynevezett demokratikus oldal elvetélt próbálkozásai között.