Ideje megismerkedni azokkal, akik megalapozták mindazt, amit Donald Trump második elnöksége alatt, elnöki felhatalmazással végrehajtatott! Az Egyesült Államok 2025. január 20-án beiktatott 47. elnöke eddig több mint száz utasítást írt alá. Következésképp, a törvényalkotók szerepe formálissá vált. Nevezhető ez rendkívüli (törvényeken kívüli) állapotnak is, de nem ez a tárgya az alábbi írásnak, amelyben előzetesen a szellemi hátteret kell körvonalaznunk, mert

tévedés azt hinni, hogy Trump második elnöksége a „semmiből” jött. Megjelenése az USA  elmúlt másfél évszázadának talán legsúlyosabb gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságával függ össze. Azaz, Donald Trump visszatérése nem más, mint kísérlet a súlyos válság megoldására. Az persze a jövőben derül ki, hogy ez sikeres lesz-e.

A koncepció három pilléren nyugszik. Látszólag ezek nem függnek össze, de ha az elmúlt két hónap intézkedéseit szemügyre vesszük, koherens, egységes logikán alapuló elgondolás bontakozik ki. E tekintetben tehát nem érdemes az egyes rendeleteket elemezni, mert ezzel nem tárhatók fel az összefüggések.

A három pilléren alapuló kormányzási-rendszerváltási koncepció kidolgozása évekre nyúlik vissza, s a részek 2024-ben a Project 2025 című kormányprogramban egységes elgondolássá és akciótervvé álltak össze. A csaknem ezer oldalas anyag koordinálója és szerzője Russel Voight, a jelenlegi kormány fiskális (azaz költségvetési) felelőse, a Gazdálkodási és Költségvetési Hivatal 42. és 44. igazgatója.

Curtis Yarvin (1973) radikális jobboldali történész, a Sötét Felvilágosodás néven ismert anti-egalitárius és antidemokratikus, neoreakciós filozófiai mozgalom egyik alapítójának koncepciója a techno-feudalizmus amerikai megvalósításáról. Szerinte a „demokrácia” működésképtelen; a jelenlegi politikai intézményrendszer akadályozza az amerikai gazdaság és társadalom fejlődését. A megoldás, hogy egyetlen vezető (uralkodó) kormányozzon, akinek legfőbb célja az állam profitalapú működtetése.

Az állam élén nagyvállalati elnök-vezérigazgató típusú vezetőnek kell állnia, hiszen a cégeket sem „demokratikus” alapelvek szerint irányítják. Ez a vezető ugyanakkor patriarchális módon tekint „alattvalóira”, vagyis az egyének e vezető iránt elkötelezettek. (Az állami irányítás profitalapú végrehajtásának ötlete egyébként a 19. század második felére nyúlik vissza. Mégpedig éppen arra az időszakra, amikor az európai államok jelentős része súlyos költségvetési nehézségekkel küzdött, „elszegényedett”.)

Yarvin szerint teljesen felesleges fenntartani egy állami bürokráciát, vagyis a közszolgálati alkalmazottak tízezreit. Tevékenységük nagy részét privatizálni kell, profitorientálttá változtatni. Az uralkodó patriarchális alapon kormányoz, az abszolút monarchia 17–18. századi kormányzási módszereihez hasonlóan, s egyetlen fontos teendője a „népjólétről való gondoskodás”, melyet az apparátussal hajtat végre.

Az egyetlen „uralkodó” nyereségorientált tevékenysége, illetve döntései egyaránt hatékonnyá, vagyis a jelenleginél sokkal működőképesebbé teszik az amerikai szövetségi államok összességét. Yarvin szerint az amerikaiak irtózása a diktatórikus, vagyis egyszemélyi vezetéstől elavult. Mivel a technológia ezt lehetővé teszi, a társadalmi jólét biztosítása hasonló módon kell, hogy történjen, mint a 17–18 századi kameralisták esetében.

A kameralista elképzelés és gyakorlat az európai abszolutizmus terméke volt. A „felvilágosult” uralkodó népének jóléte érdekében szakmai képzést indít, ami a bürokrácia első formája. Elterjedése elsősorban a német fejedelemségekben, különösen Poroszországban Szászországban és Brandenburgban, a Habsburg Birodalomban, valamint Svédországban és Spanyolországban került alkalmazásra. A kameralista szemlélet (a kamera jelentése: szoba, azaz kincstár) lényege a nép egészségügyi, termelési helyzetének felmérése és javítása, mely a 18. században az uralkodó kezdeményezésére kiegészül a manufaktúrák létrehozásával.

(Érdekességként: Japánban is ismert volt a kameralista gondolkodás és gyakorlat. Olyannyira, hogy jóval később, a 19. század utolsó harmadában egy egész generáció tanulmányozta az európai kameralista gyakorlatot és alkalmazta is a modernizáció első két évtizedében.)

A nép jólétéért tevékenykedőket, azaz a kameralisták nézeteinek megvalósítóit Polizei-eknek hívták, melynek jelentése csak a 19. század elején változott meg. A kameralizmust a német nyelvű európai területeken oktatták. Tevékenységük maradványai, például a manufaktúrák némelyike, ma is léteznek. Ilyen például a Meisseni Porcelánmanufaktúra, valamint a Királyi Porcelán Manufaktúra Németországban.

A kameralista elgondolások a korabeli gazdasági, pénzügyi elképzelések többségét integrálták, de a fiziokraták, merkantilisták nézeteihez képest a belföldi gyarapodásra helyezték a hangsúlyt a külkereskedelem (s ezzel a nemesfémtartalékok felhalmozása) helyett.

Linné földrajztudós javaslatai és kísérletei, melyekkel más földrészek növényeit próbálta meghonosítani, nem volt egészen sikeres, de mai kifejezéssel „importhelyettesítő” elgondolás húzódott meg mögötte. A kameralisták javaslata volt a földkataszter bevezetése, a kincstári bevételek gyarapítása az uralkodói manufaktúrák létrehozásával, s mindez előkészítője volt a 19. századi német és skandináv modernizációs törekvéseknek.

Yarvin politikamentesként képzeli el az állam irányítását, az uralkodó kizárólag a technokrata (erről később) képzettségű emberekre bízza a stabilitás és a jólét megteremtését, mert szerinte ezt ma már könnyedén meg lehet valósítani. A legfontosabb alapelv az állami ügyek intézésekor – Ne feledjük, hogy ebben a kormányzási rendszerben az állam a nagyvállalati alapelvek szerint működik! – a profit növelése, a részvényesek érdekeinek szolgálata. Amennyiben az egymással versenyző, mind magántulajdonban lévő cégek némelyike veszteséges, ebben az esetben a cég megszűnik. Ehhez képest Yarvin szerint az elmúlt évtizedekben a liberális politikai rendszer egésze visszatérő anarchiát és súlyos pazarlást, így veszteségeket okozott a társadalom egésze számára. Ezért ennek mielőbb véget kell vetni!

Jeff Bezos, Elon Musk, Peter Thiel és Mark Zuckenberg nem csak eddig felhalmozott vagyonuknak, hanem techno-utópikus elképzeléseiknek köszönhetően vettek és vesznek részt Donald Trump második elnöksége kezdetétől a döntések előkészítésében, s részben azok megvalósításában. Yarvinhoz hasonlóan ők is szeretnének mielőbb leszámolni az eddigi politikai demokrácia intézményeinek többségével. Némileg módosítva Curtis Yarvin elképzeléseit, Musk és Bezos (utóbbi az Amazon tulajdonosa) egyfajta kísérleti városállamokba szervezné a magántulajdonú óriáscégek működését és a működés egyszemélyes (hierarchikus) vezetését és irányítását.

Bezos megalkotta az úgynevezett úszó városok koncepcióját, Musk pedig a Mars bolygót szeretné gyarmatosítani. E rendkívül befolyásos technokraták szerint minden emberi probléma és konfliktus megoldható a modern technológia használatával. Bezos az úgynevezett Technate-városokkal oldaná meg Amerika profitalapon való terjeszkedését. Ennek egyik kiegészítő eleme az elképzelés Grönland és Kanada beolvasztásáról az új amerikai monarchiába.

Az újreakciósok meggyőződése, hogy a francia forradalom megsemmisítette mindazt, amit a felvilágosult abszolutizmus – Elon Musk interpretációja szerint az egyetlen racionális, hatékony központi kormányzás – létrehozott. Vissza kell hát térni az „alapokhoz”, mert a liberális demokrácia elavult, és működésképtelen.

Curtis Yarvin és a Szilícium-völgyi, ma már milliárdos technokraták elgondolásai mellett a koherens elképzelés harmadik pillére a keresztény-nacionalizmus, amely nem pusztán ideológia, de rendkívül széles körben, az USA számos szövetségi államában, például az oktatási intézményekben, elterjedt gyakorlat.

A keresztény-nacionalizmus alapgondolata az, hogy az Egyesült Államok eredetileg keresztény nemzet volt, ezért vissza kell térni a valódi amerikai hagyományok egyik, ha nem legfontosabb értékrendjéhez. (Ez ugyan ellentmond a világ minden tájáról Amerikába emigrált népesség sokféle vallási hátterének, de ez itt most valóban lényegtelen részlet.) A mozgalom a múlt század hetvenes éveinek második felében indult, az elmúlt évtized azonban bizonyította, hogy a keresztény-nacionalizmus kitűnő „semlegesítője” annak, hogy az amerikai népesség többsége már nem a kaukázusi (fehér) népesség.

A keresztény-nacionalizmus gyors terjedése a múlt század hetvenes éveiben kezdődött az USA-ban. Első pillantásra sok tekintetben ellentétes a profitorientált, nagyvállalatként működtetett állam alapelvével, de ez, hívei szerint, nem így van. A keresztény-nemzeti érzelmű patrióta állampolgár vallási kötelessége a rá bízott javakkal történő hatékony gazdálkodás. Mivel ezt Isten bízta rá, a pazarlás vallási okok miatt elkerülendő, a profit pedig az istenhívő emberek megérdemelt jutalma.

A vallási mozgalom, mert a múlt század kilencvenes éveitől azzá vált, az állami gondoskodás helyett a vallási szervezetekre és az egyének felelősségére bízza az oktatást, az egészségügyet, a segélyezést. Mindennek alapja a hit, így nemcsak az iskolákban, de az egyének morális parancsaiban is ennek kell tükröződnie, illetve megnyilvánulnia.

Yarvin és a technokraták elképzelése nem mond ellent ennek, hiszen közismert, hogy a keresztény vallási szervezetek mindegyike szigorú alá-fölérendeltség alapján működik. A társadalmi békét és rendet egyaránt a keresztény vezetők teremthetik meg. Önmagunkra kell támaszkodni, nem állami szervezetekre, hiszen a hívő keresztény mindig el tud számolni tetteivel és kudarcaival! – hirdeti a keresztény-nacionalizmus.

Mivel a vallási mozgalom vezetői szerint a liberális állam elvált a vallási szervezetektől, s ez okozta a rendkívül romboló, úgynevezett „mélyállam” terjeszkedését Amerikában, a bürokrácia ennek része, ezért fel kell számolni. A szervezetek mindegyike ellenzi a korlátlan (nemi) szabadság alapelvét, mint ahogy szemben áll az abortuszhoz való joggal, az LMBTQ-mozgalommal s tagjainak szabadságjogaival is. E felfogás szerint a szabadság határainak bővítése kizárólag az üzleti életben megengedhető.

A keresztény-nacionalizmus képviselői és gyakorlói szerint a szabadpiac alapelvei erkölcsi korlátok mellett működnek, melybe az államnak nem szabad beavatkoznia, ahogy a vallási szervezetek működésébe sem. A választásokkor a templomok köré szerveződő vallási közösségek és más egyházi szervezetek mozgósítják a szavazókat. Ez természetesen ellentmond az állam és egyház szétválasztásának (szekularizáció), de a keresztény-nacionalisták szerint ez nem több, mint a valódi amerikai hagyományokhoz történő visszatérés.

Az erkölcsi parancsok vallási parancsok, az oktatási rendszer egészében ezeket kell érvényesíteni! Így a mozgalom ellenzi az állami oktatási intézmények fenntartását, mert tagjai szerint a patrióta keresztény állampolgárnak valódi, azaz vallásos, keresztény értékrendben és erkölcs szerint kell a gyermekét, vagy gyermekeit nevelnie. Mindez a vallásos családok felelőssége, elsősorban vallási értékrenddel. Erre vezethető vissza oktatásügyi tárca néhány héttel ezelőtti megszüntetése – az egyénekre hárul a vallásos oktatás és a megfelelő erkölcsök átadása az új generációknak.

Az Erkölcsi Többség mozgalom például, mely az USA szinte minden államában három évtizede jelen van, nagyban hozzájárul(t) az abortuszellenes mozgalmak terjedéséhez, és az oktatási intézmények profiljának, tanterveinek átalakításához. Ekkor indultak a nyári keresztény táborok Amerika-szerte. Bár néhány film – például a Jesus Camp (2006), a Moonrise Kingdom (2012) – meg is örökítette a táborokban zajló „nevelést”, senki sem gondolta (?), hogy ez a mozgalom rövidesen az egyik legfőbb támogatója lesz a jelenlegi kormányzási rendszerváltásnak.

A keresztény nacionalizmus érvényesítője a Családközpontú Mozgalom, a Családkutatási Tanács, valamint a Szövetség a Szabadság Védelmére szervezet. Közvetetten, de ehhez a mozgalomhoz tartozik Az Örökség Alapítvány is (Heritage Foundation), amely kitűnő kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral és szakértőinek némelyikével, valamint ennek az alapítványnak jelentős szerepe volt a Project 2025 Trump-kormányprogram előkészítésében és finanszírozásában is.

Az alapítvány évtizedek óta jelen van kutatóközpontokkal számos egyetemen, a jogászképzési tanszékeken. Alapelve, hogy a legfontosabb törvények Istentől erednek. Nem mellesleg, a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság tagjainak kétharmada közvetett vagy közvetlen módon a Heritage Foundation-nak köszönhetően végezte jogi tanulmányait. A mozgalom óriási médiahálózattal rendelkezik, lobbizó tagjai jelen vannak a Kongresszusban is.  

A keresztény-nacionalista mozgalom pénzügyi támogatói David és Charles Koch, Tim Dunn, Farris Wilks. Hozzájuk hasonlóan a Mercer-család közvetlenül támogat jobboldali keresztény politikusokat. (Akik többet szeretnének tudni róluk, az interneten rákereshetnek a nevükre.) A szervezet legnagyobb összegű adományozója Sheldon Adelson, aki több mint 400 millió dollárral támogatta 2016 óta a republikánusok keresztény-nacionalista szárnyát. A Pizza Hut és a Domino (pizza) cég tulajdonosai, az Amway Co, egyaránt az állami „beavatkozás” ellen vannak, ezért támogatják adományaikkkal a keresztény-nacionalista szervezeteket és politikusokat. Nincs tehát ellentmondás, így konfliktus sem a Yarvin-féle monarchia-elmélet, a techno-oligarchák profitorientált államra vonatkozó elképzelése és a keresztény-nacionalista felfogás között. Pontosabban, lényegesen több bennük az azonosság, mint a különbség; legfeljebb a megvalósítás mikéntjében térnek el egymástól.#

Ferber Katalin
(Berlin)
közgazdász és gazdaságtörténész
1993 és 2010 között
különböző egyetemeken
tanított Japánban

Források:
– Iaian Davis tanulmányai a Trump-kormányzat szellemi és pénzügyi hátteréről:  The Dark MAGA Gov-corp Technate – Part 1, valamint The Dark MAGA Gov-Corp Technate – Part 2.
– Aaron Maté és Chris Hedges elemzései
– Timothy Snyder összes írása az elmúlt két hónapban