Egyesek szerint csak a kormányfőt támadják a rendeleti kormányzásért, miközben a főpolgármester is ezt teszi.

„Bizonytalan ideig nem ülésezik a Fővárosi Közgyűlés” – kezdi március 20-án, a Népszavában megjelent cikkét Szalai Anna. A téma – talán az orbáni felhatalmazási törvény miatti indulatokkal fűtött közéleti viták miatt – alig kapott teret a média általam ismert felületein. Pedig, amint egyik olvasóm utalt rá nekem címzett üzenetében, lehet a két ügy – Orbán Viktor és Karácsony Gergely rendeleti kormányzása – között áthallás. És ha az ellenzék támadja az egyiket – Orbán kezdeményezését –, miért hallgat, amikor a szívéhez közelálló – már ha van az ellenzéknek, mint olyannak szíve, vetem fel én – Karácsony döntéséről?

Egyértelművé vált, hogy nem a köztársasági elnök, hanem a kormányfő rendelkezik a honvédséggel.

„Négy harctéren kell helytállni. Katonai, rendőrségi, egészségügyi, gazdasági védekezés zajlik” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök március 23-án, hétfőn délelőtt, az operatív törzs tájékoztatója előtt. Minden szavából az derült ki, bármilyen intézkedést elrendelhet, amit akar. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen március 11-én Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette:

Zavar az ellenzéki térfélen, de pr-szakemberként is nehéz hova tenni a felhatalmazási törvény-tervezetet.

Rég tovatűnt a közéleti álmodozások rendszerváltozás utáni korszaka, amikor magam is azt hittem: lehetséges tisztességes politikai és üzleti kommunikáció. Naivitásomban odáig mentem, hogy tanítottam, könyveimben, szakcikkeimben pedig a negatív és pozitív indítékok szerint csoportosítottam a szervezett kommunikáció módozatait. A szándékos közvélemény- és piacbefolyásolási formákat nyílt meggyőzési, illetve rejtett megtévesztési (manipulációs) csoportba soroltam. (Vesd össze: Domokos Lajos: Press&pr, 2005, Teleschola-könyvek, 100. oldal) Kövezzen meg érte, aki akar, de akkor azt hittem: a tisztességtelenség újból kibontakozó világában azzal is ösztökélni lehet a morális magatartást, ha felmutatjuk: elvben lehetséges az alternatíva. Ma már azonban cinikusabb vagyok ennél, s főleg tanácstalan.

A felhatalmazási törvénytervezetnek nincs tételes korlátja, a vezéren múlik, mikor adja vissza a hatalmat a parlamentnek.

Orbán Viktor kormánya – ami egyet jelent magával Orbán Viktorral – felhatalmazási törvény jóváhagyását kéri a parlamenttől. Ugyanazon a napon akarja ezt tenni, március 23-án, amikor Adolf Hitler kezdeményezte ugyanezt a Reichstag tagjainál. Akkor persze 1933-at írtak, és a németek súlyos szociális helyzetben voltak, s minden tekintetben megalázva az l. világháború győztesei által. 2020 Magyarországán a koronavírus elleni védekezés az ürügy, hogy a miniszterelnök még saját, elvtelen mamelukokból álló országgyűlési frakcióját is kiiktatva (!), rendeleti úton (!), minden külső ellenőrzés nélkül (!) kormányozhasson, vagyis teljhatalmat gyakorolva uralkodhasson. Beleértve ebbe az Alkotmánybíróság tevékenységének korlátozását, akár az önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok feloszlását, választások, népszavazások kiiktatását. Hogy miért lelkesedik ezért, s minden korábbi, ebbe az irányba mutatott tettéért az ő kétharmada, azt egy hazafias plakáton, a találóan a nemzet csótányának nevezett, Nagy Feró így indokolta:*

Rendkívüli állapot Kijevben. A Nemzeti Gárdát már korábban is be kellett vetni a koronavírus-helyzetben.

„Az országban karanténállapot van” – írta március 19-én este kijevi ukrán ismerősöm, mikor jeleztem neki, hogy Oroszország és Észak-Korea után az ukrajnai vírushelyzetről is írni szeretnék. Aztán hozzátette: „De sokan semmibe veszik. Nem hiszik el, hogy nagy tömegeket érinthet”. Nekem viszont óhatatlanul eszembe jutottak azok a február 20-án, Novije Szanzsariban* készült televíziós képsorok, amelyeken a Nemzeti Gárda csapott össze a tüntetőkkel, hogy meg ne lincselhessék a kínai, vírus sújtotta Vuhanból érkezett, főleg ukrán állampolgárságú embereket, akiket az ottani szanatóriumban akartak karanténban várakoztatni. A Kárpáti Igaz Szó beszámolója szerint

Észak-Korea vezetője akár egy újabb éhínséget is vállal, hogy megelőzzék a nagy járványt.

Sokan aggódnak, miként birkózik meg a koronavírus-járvánnyal a világtól elzárt Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK), vagyis Észak-Korea. Erre a kérdésre igyekezett válaszolni Andrej Lanykov a „Karantén Kim módra – Sokakhoz képest miért várja felkészültebben a járványt Észak-Korea?” című elemzésében, ami a Moszkvában működő, amerikai alapítású Carnegie Intézet honlapján, március 19-én jelent meg. A szerző többek között arra építi viszonylagos optimizmusát, hogy a veszélyről szóló első közlések már január 21-én napvilágot láttak a phenjani sajtóban, és január 24-én karantén-intézkedéseket is hoztak. Szinte minden légi és vasúti összeköttetést felfüggesztettek, beszüntették a turisták belépését az országba. Megtiltották a fővárosban élő külföldieknek, hogy elhagyják a nekik kijelölt lakóterületet.

A járvány még csak súrolta Oroszországot, de mintha a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetre készülne Moszkva.

Oroszországban annyira feltűnően kevés a koronavírustól megbetegedettek aránya, s annyira kevés hír látott napvilágot onnan a magyar médiában, hogy a hétvégén már többen tárgyalták az internet fórumain:

„Ott vajon miért nincs járvány?”

A kérdés ahhoz az Afro–Eurázsia-térképhez (Lásd a záróképet!) kapcsolódott, amelyen a hatalmas területű Oroszországban csupán egy kis vörös kör jelzi az azonosított eseteket, míg más államok szinte eltűnnek a jókora piros foltok alatt. A térkép egyébként megtalálható a coronavirus.ru honlapon is, ahol főleg orosz nyelvű adatokkal, videókkal, tanácsokkal tájékoztatják az érdeklődőket a világhelyzetről, a megelőzés módjáról, az adott körülmények között a gyerekekkel való kapcsolattartásról, a távoktatásról. Minthogy sokan tudják, folyamatosan igyekszem tájékozódni az oroszországi ügyekben, többen kérdezték tőlem is: „Ott vajon miért nincs járvány?” Sőt privátban olyan rigmusos mémet is megosztottak velem, amely azt hirdette:

A koronavírus magyarországi elkülönítésének bejelentése is a propaganda része lett.

Magyarországon mindig megtalálják a hivatalosságok azt a szalmaszálat, amit a nagyközönség elé dobhatnak, hogy a honfiúi kebelt dagasztva feledtessék a plebsszel a vezetők tehetetlenkedését. Most éppen a koronavírus izolálásának kisajátítása a slágertéma, ami, hullámzó nemzeti színű szalagos lobogóval díszítve, a hazafias közösségi oldalakon is hasít. Kormánypárti és ellenzéki médiumok egyaránt szétkürtölték Müller Cecília országos tiszti főorvos félreértelmezhető mondatát, ami a járvány elleni védekezés operatív törzsének március 17-ei sajtótájékoztatóján hangzott el:

Ami Budapesten csupán hetvenkedés, azt Ankara több mint egymillió katonával nyomatékosítja.

Oroszországra veti tekintetét Európa. Minthogy Recep Tayyip Erdoğan török államfő a menekültáradat ránk szabadítását helyezte kilátásba, hirtelen a százszor lekezelt Vlagyimir Putyinban, az ezerszer elátkozott oroszokban reménykednek az Európai Unió országainak vezetői. (De így volt ez a napóleoni időkben, a Szent Szövetség, meg Hitler terjeszkedésének időszakában is.) Március 3-án, kedden délután a német kancellár, Angela Merkel kezdeményezett telefonbeszélgetést az oroszországi elnökkel. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy az ember azt gondolja, a német politikus azzal hívta fel az orosz vezetőt: ha március 5-én egyébként is találkozik török kollégájával, karolja már fel az Európa Unió ügyét. Putyin honlapján mindössze ez jelent meg erről:

Moszkvában kezdik megelégelni, hogy Budapest is beállt a náci Németország mentegetőinek sorába.

Újabb jelzés arról, hogy vége a sztálini–hruscsovi–brezsnyevi időszakot jellemző kegyelmi állapotnak. Abban a helyzetben – a KGST-, illetve a Varsói Szerződésbeli szövetségesi meggondolások miatt – szovjet-orosz oldalról nem emlegették azokat a bűnöket, amiket a náci Németország mellett harcoló kelet-európai hadseregek elkövettek a Szovjetunióban, a második világháború alatt. Most azonban Magyarország is kihúzta a gyufát.