Akármilyen fiatalok is voltak, alighanem a nélkülözések, a háborúk, a járványok áldozatai lettek azóta.

Ha betéved egy fiatal Stalter György fotográfus kiállítására, talán fel sem ötlik benne, hogy hajdan közünk volt, köze volt Magyarországnak azokhoz a távoli világokhoz, amelyek szenvedő, nélkülöző, nyomorgó kisemberei néznek vissza ránk a fekete-fehér, mégis annyi életárnyalatot hordozó képekről. Egyszerűen azért, mert a nem is oly régmúltban, a szocialista világrendszer részeként, ideológiai alapon kellett kötelességünknek tartanunk, hogy segítjük a gyarmati sorból kiszakadtakat emberhez méltóbb életet élni.

Az amerikai tőkés érdekek szószólójaként küzdenének a kapitalizmus kárvallottjaiért.

A Klubrádió műsorvezetői, riporterei, szerkesztői immár egyre gyakrabban találják lehetetlen helyzetben magukat. Most nem a Klubrádióról, mint médiumról beszélek, amit – akárhogy csűrjük-csavarjuk – a nemzeti nem együttműködés kormánya már rég kiiktatott az országos tömegkommunikációs eszközök sorából, hanem hangsúlyozottan a munkatársakról.

Nagy a zavar az ellenzékben, de a pávatáncos kormányfő is gondban lehet.

Akik abban reménykedtek, hogy az USA majd rendet tesz Magyarországon, most csalódottak. David B. Cornstein, az új budapesti nagykövet, a Szombat című folyóiratnak adott, augusztus 29-én megjelent interjújában lényegében mindenki értésére adta: a magyarok csak az amerikai érdekek szemszögéből érdeklik Washingtont. De miért is lenne ez másként?

Az alaptörvényt is sérthetik a kormányfő egyes kijelentései

  – Különös nézeteket vall ön. Népet vél ott, ahol nincs más, csak örök setétség! – adja a szavakat Fehér Béla Kossuthkifli című, frenetikus szövegezésű regényében bizonyos Buttler szájába. Úgyhogy ennek alapján sem érdemes csodálkozni azon, amit egy Facebook-kommentelő így fogalmaz meg Orbán Viktor alattvalóiról: „azt sem veszik észre, ha óránként mást mond, mindig annak örvendeznek, amit éppen hallanak”. De…

Új szinten az oroszországi politikai kommunikáció.

Putyin itt, Putyin ott, Putyin mindenütt. Immár egy műsort is kerítettek a személye köré az orosz állami tévében. Nem túlzás ez? – ötlött fel bennem a kérdés, amikor szeptember 2-án, vasárnap, késő este először láttam meg a beharangozás nélkül adásba került új formátum címét: Moszkva. Kreml. Putyin.

Mintha a saját tetteivel kapcsolatos kétségeinek adott volna hangot a Fiumei úti temetőben.

Napok óta nem tudom kiverni a fejemből a Kerényi Imre augusztus 31-én, pénteken felállított ravatalánál síró Orbán Viktor képét. Persze a kormány befolyása alatt működő tévék szintén tehetnek erről, mert a csatornák közötti váltogatás közben többször is belefutottam a miniszterelnök beszédének ismétlésébe. A propagandisták abból indulhattak ki: megmutatják a népnek a vezér emberi arcát. Az interneten kommentelő hívek így is álltak hozzá. De sokakban váltott ki tanácstalanságot, sőt megütközést a kormányfő magatartása. Bevallom, én is meghökkentem. És akkor ebben az állapotban ért szombaton délután Szabó Magda egyik mondata.

Kérdés lép-e, s mit lép erre Moszkva, illetve Kijev.

A hír aligha vált ki különösebb érzelmet a magyar médiafogyasztók többségéből. Hiszen talán a nevét sem hallották eddig Alekszandr Zaharcsenkonak, az Ukrajnától elszakadt Donyecki Népköztársaság vezetőjének, aki a miniszterelnöki tisztséget a helyiek több mint 70 százalékának szavazatával nyerte el. Ám az augusztus 31-én, kora este történt esemény beláthatatlan fejlemények elindítójává is válhat.

A Lajtán túli világ megingatása ezer éve sem sikerült.

„Ha bajkeverő akarsz lenni az Unióban, akkor kövesd Orbán Viktort” – vonta meg a mérleget a Politico brüsszeli kiadványa a magyar kormányfő, valamint az olasz helyettes kormányfő és belügyminiszter Matteo Salvini, az olaszországi Északi Liga pártelnökének augusztus 28-ai sajtótájékoztatóján elhangzottakról. A cikk szerzője szerint az Uniónak megint felfájást okoz, hogy épp a választások előtt miként állítható meg a szélsőjobbos és populista eszmék minél nagyobb térnyerése.

A nagyhatalmi erőszak áldozatainak járna az emlékmű.

A négy nappal 82. születésnapja előtt elhunyt John McCain amerikai szenátor „büszke amerikaiként élt és halt meg”. Többek között ez is benne áll utolsó üzenetében. Érzékelem életrajzából, hogy magán emberként nemes cselekedetek is köthetők hozzá, bár politikus esetében egy ilyen kijelentést talán érdemes lenne górcső alá venni. Sokan azt mondják, hogy az amerikai értékeket jól képviselte odahaza. Legyen! Nem amerikaiként nem tudom megítélni. Szemben azokkal a honfitársaimmal, akik olyan kritikátlanul írnak és beszélnek róla ezekben a napokban, mintha az USA itteni hídfőállásainak védelmére szegődtek volna.

Fidesz-módra indított konzultációt az MSZP.

Most ért el „dr. Ujhelyi István Európai Parlamenti képviselő, az MSZP EP-választási kampányfőnöke” augusztus 5-ei keltezésű bejelentése, amelynek címe: „A mi Európánk! – átfogó konzultációt hirdet az MSZP”. (Megjegyzem: a doktori cím feltüntetése egy politikus, újságíró stb. esetében, ha a pillanatnyi tevékenység nem kapcsolódik közvetlenül az adott tudományterülethez, előttem hivalkodásnak tűnik fel. Bár ez ízlés dolga. Az azonban nem, hogy az „európai parlamenti képviselő” szókapcsolat minden elemének kis betűvel való írása következik a jelenleg érvényes akadémiai szabályzatból, és ezt azért illene tiszteletben tartani. Persze ezeknél nagyobb itt a baj. Már ha egyáltalán…)