Görbe, mint a Lázár útja

Nem ismerik el az önkormányzat tulajdonjogát, mégis fizetnének.

lazarjanosvadaszkastelya.jpg

Önkormányzati területet kerítettek be Lázár János vadászkastélya körülhallom a hírt a rádióban. No, nem az államiban, s nem valamelyik állampárti szolgálatba állított zenei adón, hanem a Budapesten kívül csak az interneten hallgatható, egyetlen ellenzékiben. Hallom a hírt, s nekem először az ötlik eszembe: lehet, hogy mégis tévedtem. Azt írtam ugyanis a minap „Az egyetemista önmagáért tüntet” című cikkemben, hogy

„A rendszerváltozás utáni kavarodásban általában a szemfüles, későbbi vörös, majd a narancsos bárók, új középbirtokosok tették rá a kezüket a földterületekre. Különféle trükkökkel és olcsón, a politikai támogatásért cserébe – mint a 2005-ös fővárosi traktoros tüntetés – a jogszabályokat az új földesurak igényeihez igazíttatták. És most már tényleg volt föld, nincs föld az eredeti tulajdonosok nevén. És eltűntek a települések tulajdonában lévő, addigi közbirtokossági földek, erdők is. Pontosabban gazdát cseréltek, magántulajdonba kerültek”.

Ha viszont igaz a Miniszterelnökséget a 2018-as választás előtt vezető politikussal, a Lázár Jánossal kapcsolatos január 30-ai bejelentés, akkor itt-ott még maradt önkormányzati tulajdonban olyan legelő, szántóföld, esetleg erdő, vagy mint jelen esetben is, olyan resztli, amelyen út vezet, amit még nem szereztek meg maguknak az új földesurak. S bizony, igaznak tűnik fel a területfoglalás. Ugyanis a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter, egy vizsgálatra hivatkozva, maga is megerősítette a rádióban, hogy „szándékosan csatolták az önkormányzati tulajdont a Lázár-birtok területéhez”.

A háromezer négyzetméternyi, kastélyszerű vadászházban résztulajdonos Lázárt és gyermekét valamint a kastélyt üzemeltető céget képviselő jogász 2018 novemberében jelentkezett az önkormányzatnál, hogy bár nem ismerik el annak a területnek az önkormányzati tulajdonjogát, amelyen megbízói utat építtettek, s amit kerítéssel választottak el, de készek éves ellentételezést fizetni a használatért. Ezért kérik, hogy a kérdés kerüljön a város közgyűlése elé. Nem, nem tévedés: szerintük a terület nem az önkormányzaté, de döntsön róla a hódmezővásárhelyi képviselő-testület. Kacskaringós utat jár be itt a logika, annyi szent! Csöppet sem lennék meglepve, ha új szólással gyarapodna nyelvünk, amelyben Lázár János útja valaminek a görbe voltára utalna…

De akárhogy is, a polgármester kénytelen-kelletlen bejelentette: a témát a márciusi közgyűlésen tűzik napirendre. Vagy az út használatba adásáról születik döntés, vagy a kastély kerítésének áthelyezéséről. A város első embere, akit Lázár és az ő intésére mozdulók szüntelenül támadnak, vélhetően az utóbbi mellett száll majd síkra. Viszont az általa, vagyis a Márki-Zay Péter által vezetett testületben Lázár János Fideszes mamelukjai alkotják a többséget. Ezért szinte borítékolható, hogy az immár a dzsentri allűrjeiről is elhíresült Lázár érdekét fogják képviselni.

De mit nem beszélek itten? Még hogy érdekét? Talán jogosnak gondolt jussát kellett volna írnom! Úgyhogy mea culpa, mea maxima culpa; én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem – máris helyesbítek. Kétség nem férhet hozzá, hogy mulasztás történhetett korábban. Másként aligha fordulhatna elő, hogy az a darab föld még mindig a közösé, nem pedig a nemzet valamely fölkent földesuráé, leginkább az arra legméltóbb Lázár János nagyságos úré. Ezért mindenki beláthatja: a világ rendje is azt kívánja, hogy a mulasztás helyre hozassék! Nehogy ilyen, csip-csup ügyek vonják el őt akkor, mikor éjt nappallá téve munkálkodik az ország javáért! #

CÍMKÉP: A Lázár-kastély Hódmezővásárhely–Batida határában. Fotó: Index

Véleménye fontos az orientálásomban. Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban!