A világnak a győrieket támogató proletárjai a szemünk előtt egyesültek.

A rendszerváltozáson nyert magyar elit erős üzenetet kapott Győrből. Mindenekelőtt persze az Orbán-kabinet. Utóbbinak azzal kell szembesülnie, hogy az Audi győri gyáregységében megszervezett sztrájk sikerét követően nem folytatható tovább az a politika, amelyben az innovációs erőfeszítések helyett szinte bérrabszolgaként, alacsony áron, tízezres tételekben adták-vették a magyarországi munkásokat a kormány és a multinacionális cégek közötti titkos tárgyalásokon. A nemzeti NEM együttműködés rendszerének vezetői – nemkülönben az Orbán-rezsim előtti kormányok hasonló cipőben járt tagjai – ilyen lapokat játszottak ki, amikor egy-egy világcéget magyarországi letelepedésre akartak rávenni:

– Még térségi összehasonlításban is szemérmetlenül alacsonyan tartjuk a béreket minden ágazatban.
– A sztrájkképes szakszervezetek vezetői a tenyerünkből esznek. Hogy ezt miként érjük el, a mi dolgunk, de elérjük. Egyúttal a sztrájkok szervezését jogi eszközökkel is nehezítjük, egyes szakmákban gyakorlatilag lehetetlenné tesszük.
– A munkajogi feltételeket úgy alakítjuk, hogy azok elsősorban a tőkéseknek kedvezzenek, mert ez a magyarországi burzsoázia érdeke is.
– Nem lépünk fel a magyar állampolgárok munkaterhelését akár erőn felül megkövetelő, hosszú távon tömeges egészségkárosodással járó cégekkel szemben.
– A magyarországi tömegmédia nagy része fölötti ellenőrzéssel elérjük, hogy a dolgozók esetleges tiltakozásai ne jussanak a lakosság többségének tudomására. Így a hangadó munkáscsoportokat elszigeteljük a társadalom egészétől.

Mindehhez járultak az adó- és más kedvezmények. Esetenként a kormány a letelepedő gyáregység dolgozóinak több éves bérköltségét is megelőlegezte a befektetők számára annak érdekében, hogy a gazdaság egészének teljesítményét kifejező GDP (bruttó hazai termék) értékét növelhesse. Eközben persze maga is tisztában volt vele, hogy eme mutató, amit  a nemzetközi gazdasági életben, így az Európai Unióban is, valóságos bűvös számként kezelnek, nem igazán fejezi ki, gyarapodott-e ténylegesen is az ország egy adott időszakban, vagy sem. Mert, sok más fogyatékossága mellett, nem tükrözi megfelelően az általános jólétet, jó közérzetet, viszont nagyon is alkalmas a tőkés csoportok és a velük egy húron pendülő kormányok nemzetközi pénzügyi machinációinak a tömegek előtti elfedésére.

Szolidáris volt a külföld

Viszont 2019. január 30-a, szerda, 17 óra 40 perc óta a kormánynak – saját jól felfogott érdekében, hiszen más érdeket nem igazán ismer – újra kell gombolnia a kabátot. Ugyanis az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) ekkor tette közzé, hogy a több napon át tartó sztrájk után megkötötték a bérmegállapodást az Audi Hungaria Zrt.-vel. Aki a részletekre is kíváncsi, olvassa el a hivatalos tájékoztatót! A lényeg azonban az, hogy a több mint tízezer alkalmazott nagy része csaknem egy héten át nem volt hajlandó felvenni a munkát. A munkabeszüntetés miatt hétfőn már a német cég ingolstadti központjában is le kellett állítani a termelést, mert Győrben nem készültek el a motorok.

A szakszervezet elsősorban magasabb béreket követelt. Arra hivatkozott, hogy miközben a győri üzem termelékenységi mutatója kimagasló, a cégcsoport szlovákiai gyáregységében átlagosan 28, a csehországiban 25, a lengyelországiban 39 százalékkal többet keres egy munkavállaló. És akkor még nem említettük a Volkswagen nyugati munkásainak ezeket az értékeket többszörösen meghaladó jövedelmét, amire lényegesen visszafogottabb munkatempó mellett tesznek szert. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak bérharcában vélhetően fordulópontot jelent a győri munkások sikere, amit a cégcsoport németországi szakszervezeti vezetői az előkészítés során a tapasztalatok átadásával, kölcsönös érdekektől vezérelve segítettek. Hogy pénzzel is? Ez nyilvánvalóan hétpecsétes titok. Az viszont tény, hogy a külföldi gyáregységek alkalmazottai szintén támogatták a bérharcot.

A jó százhetven évvel ezelőtt meghirdetett jelmondatot parafrazálva: a világnak a győrieket támogató proletárjai a szemünk előtt egyesültek. Véssük ezt eszünkbe! És hozzá még valamit. Immár egyértelművé vált, hogy az elmúlt harminc évben a hatalom bástyáit lényegében önkényesen elfoglalók csak ámították a kiszolgáltatott rétegeket azzal, hogy a szinte a semmiből létrehozott pártok megvédik majd az érdekeiket. Mi több, olyan jólétet teremtenek itt számukra, hogy annak Bécsből is csodájára járnak.

Érvényesek a marxi tanok

A cikk bevezető mondatában ezekre a szemfényvesztőkre is gondoltam, amikor a rendszerváltozáson nyert magyar elitre utaltam. Sajnos, beleértve gyakorlatilag a teljesen kiszolgáltatott, megzavarodott, a liberalizmuson, illetve a nacionalizmuson túl látni képtelen, ezért ide-oda sodródó magyar médiamunkás-hadat is. Persze azzal a kitétellel, hogy legbefolyásosabb hangadóinak,  vezetőinek többsége mérhetetlenül haszonleső, s már csak emiatt is alig mutat érdeklődést a rajtuk kívül eső társadalmi csoportok gondjai iránt. Az Audisok példája őket – a pártokat és a köröttük lihegőket vagy hümmögőket – szintén helyre tette, amikor egyértelműen megmutatta, hogy valódi képviselet nem teremthető felülről. Az, aki csupán munkaerejét, agyának kapacitását bocsáthatja áruba, de nincs tőkéje, képessége, kapcsolatrendszere ahhoz, hogy olyan kapitalistává, munkaadóvá váljék, akinek a jóléthez szükséges anyagi javakat az alul lévők termelik meg, egyedül magában és a vele összeszerveződő társaiban bízhat.

Másként fogalmazva: Marx szobrát ugyan el lehetett távolítani a budapesti közgazdasági egyetemről – amint ez a nemzeti NEM együttműködés rendszerének szégyenére megtörtént –, de attól még az általa a kapitalizmusról feltárt törvényszerűségek érvényesek. Mint amiként a munkásmozgalom története szintén azt példázza: nem felülről létrehozott pártok képviselhetik a dolgozókat a politikában,  hanem az alulról szerveződő szakszervezetek akár anyagi támogatásával alakulhatnak olyan munkáspártok, amelyek a parlamenti arénában is megvívhatják a küzdelmeket a munkások, az alkalmazottak érdekében.

Harminc évnyi magyarországi (kelet-európai) kínlódás után végre ki kell mondani: fordítva ez nem lehetséges! A tőke befolyásos szereplői által kiválogatott, kiokíttatott megélhetési politikusok ugyanúgy nem fogják érdemben képviselni a kizsákmányoltak érdekeit, ahogyan a civilnek mondott, külföldi tőkéscsoportok által pénzelt jogvédő szervezetek tagjai sem. Nekik csupán arra volt és van felhatalmazásuk, hogy a tőke működésének feltételeit javítsák. Ha kell, akár a túlkapásokra való rámutatással. De ők – még ha akár egyes pártokban, egyesületekben sokan is lennének, sőt vannak jó szándékú egyének – egzisztenciális okokból, osztálykötődésük és millió más dolog miatt – soha nem vívhatják meg a küzdelmet az alul lévők helyett. Ha más nem, a Soros-alapítványok által kiképzett Fidesz-vezetőktől az Orbán-rezsim ellen berzenkedőkig megannyi eset példázza ezt. Mert ugyan Marxot és az általa feltárt osztálytagozódást tényleg jó lenne végre meghaladni. De egyelőre senki nincs a láthatáron, aki valami másféle, érdemi magyarázatot adna az ellenérdekelt társadalmi szereplők viszonyáról, küzdelmeiről, s ezek valóságos természetéről.  #  

CÍMKÉP: Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) internetes oldalának borítóképe a megállapodás bejelentését követően

Véleménye fontos az iránymutatásban. Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban!