Vége az izraeli vadászgépek szíriai légtérben végrehajtott szabad manővereinek.

Oroszország védelmi minisztere, Szergej Sojgu szeptember 24-én, hétfőn videó-üzenetben jelentette be a Szíria légterében szeptember 17-éről, hétfőről keddre hajló éjszakán lelőtt Il-20-as felderítő repülőgép miatti, az Izraelt nehéz helyzetbe hozó válaszlépéseket.

Életre szóló élmény a Budapesten színpadra állított Carmina Burana.

A kritikusok majd szakmailag is értékelik. Átlagos nézőként csak annyit írnék ezen a helyen a szeptember 22-ei bemutatóról: okkal hirdeti a budapesti operai évad programfüzete a „Carmina Burana”-t azzal, hogy a produkció a világsikert is megcélozza. Egyszóval, ha valaki teheti, ne mulassza el megnézni az Erkel Színházban, októberben még sorra kerülő előadásokat. A Mezzo-csatornán nemrégiben láttam a mű egyik külföldi feldolgozását. Ahhoz képest állítom, hogy lélegzetelállító a budapesti társulat magával ragadó összjátéka.

Az izraeli akció következménye: az oroszok tartják ellenőrzés alatt a szíriai légteret.

A szíriai harci cselekményekkel kapcsolatos eddigi, szoros orosz-izraeli együttműködés zátonyra futhat egy orosz Il-20-as felderítő repülőgép szeptember 17-éről, hétfőről keddre hajló éjszakán történt lelövése miatt. Izraeli lapok azt várták, hogy az ügy tisztázása miatt szeptember 20-án, csütörtökön Moszkvába érkezett tárgyalódelegációt az orosz honvédelmi miniszter, vagy akár az államfő, Vlagyimir Putyin is fogadja. Ám erre nem került sor.

Putyin kénytelen volt kiigazítani a magyar kormányfőt Paks miatt.

Teljesült Orbán Viktor egyik vágya. A Kremlben fogadta őt Vlagyimir Putyin orosz államfő szeptember 18-án, kedden. Igaz, csak munkalátogatáson, vagyis nem a bizáncias pompa külsőségei között, de 2014 óta hetedik alkalommal, ami csak kettővel kevesebb a Merkel–Orbán találkozók számánál. Többen üzenték: elemezzem, hogy mi történt. Elnézést, de inkább Orbán Viktor egy talán mellékesnek látszó kijelentésére szeretném irányítani a figyelmet. Szerintem ugyanis ebben benne van az az esetlegesség, amit a magyar külpolitikai mozgások mögött felfedezni vél a magamfajta külső szemlélő. Ezt aztán a Kreml a saját érdekében is kamatoztatja. Ahogyan Washington szintén, bár a magyar elemzők rendre megfeledkeznek arról, hogy az EU egységének gyengítése a Fehér Ház vezetőinek nem kevésbé érdeke.

Igaz, ezzel ellentétes nézet is van. De nem gondolom, hogy az USA azért védené meg az EU-t, mert az NATO-érdek; a két ügy nem feltétlenül kapcsolódik össze. Legalábbis nem így. Az Oroszország elleni, évtizedek óta zajló nyugati felvonuláshoz nem kell a nehézkes Európai Unió. Egyenként könnyebb egymás ellen kijátszani, a Fehér Ház érdekeit szolgáló lépésekre rávenni az egyedül kiszolgáltatottabb államokat. Erre a legfrissebb példa: Washingtonban, az amerikai és a lengyel elnök találkozóján, épp azon a napon vetődött fel egy lengyelországi amerikai támaszpont létesítése Fort Trump néven, amikor Orbán Moszkvában házalt. Ehhez a lengyel elnök még kétmilliárd dolláros hozzájárulást is beígért amerikai partnerének. Lengyelország arra készülhet, hogy az USA-val a háta mögött, s ösztönzésére az EU harmadik legbefolyásosabbja lesz Nagy-Britannia kiválása után. Amerika érdekében tarthatná sakkban mindenekelőtt Németországot, amely a zászlóvivője egy önálló európai fegyveres erő létrehozásának. Még jó, hogy a lengyel-magyar olyan jó barát...

A liberális, illetve illiberális szekértáborok egyaránt okai a mai kiábrándultságnak.

Akár volt részem benne, akár nem, mindenesetre enyhült a hiányérzetem. Ugyanis Kiábrándult Klubrádiósok című, minapi jegyzetemben többek között azt fejtegettem, hogy a rendszerkritikus szakértők lassan teljesen kivonulnak a csatorna műsoraiból. Mások mellett Tamás Gáspár Miklóst hiányoltam. Láss csodát! Szeptember 17-én, a Reggeli személy rovatba meghívták a filozófust, aki a tőle megszokott módon igyekezett hűteni az egyik legtájékozottabb műsorvezető, Szénási Sándor nyugati társadalmak iránti lelkesültségét. Engem azonban mással is meglepett TGM.

Nem elszántak a történelemformáláshoz.

Ki az utcára! – tudtam meg immár idehaza az Index tudósításának címéből, hogy többek között mit mondott Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd Magyarországért által közösen szervezett vasárnapi, budapesti ellenzéki tüntetésen. Ezek szerint a tudósító elég közel helyezkedett a színpadhoz, esetleg jól fülelt valamelyik médium helyszíni közvetítésére. Én ugyanis a helyszínre baktattam, ám lényegében semmit nem hallottam. Legfeljebb sorstársaim morgolódását…

 Moszkvának nem érdeke egy nagy háború kirobbantása, az USA-t pedig visszatartja az orosz atomarzenál.

„Oroszország világháborúra készül, a vezérkari főnökség arra számít, hogy 2020 után vagy egy világháború tör ki, vagy több regionális konfliktus, az ellenség pedig az USA és szövetségesei lesznek – mondta újságíróknak Pavel Felgenhauer orosz katonai szakértő. Szerinte Kína részvétele kulcsfontosságú és árulkodó jel: arra utal, hogy a két ország valódi háborúra készül.”

Oroszország és Kína eurázsiai terveinek megvalósításában nem oszt, nem szoroz Magyarország.

Magyarország egyre jobban hasonlít Putyin Oroszországához – összegezte szeptember 13-ai, csütörtöki nemzetközi sajtószemléjében a nyugati médiát uraló nézeteket a Klubrádió szerkesztője. Mindezt az Európai Parlamentben az előző napon lezajlott szavazással összefüggésben. A képviselők kétharmada, köztük a Fidesz pártcsaládjának tagjai szerint az Orbán-kormány intézkedései mára rendszert alkotva veszik semmibe a csatlakozási szerződésben vállalt értékrendet, tudatosan ellehetetlenítik a hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket, célzottan hátrányos helyzetbe hoznak egyes társadalmi csoportokat. És ez igaz. Ám, ahogy már annyiszor megtettem, most is azt állítom: szerintem félrevezető Orbán Magyarországának a Putyin Oroszországával való összemosása.

Gyengült a forint a szavazás után, de máris tovább feszíti a húrt a Fidesz.

Az Európai Parlament hetven százalékos többséggel fogadta el a Sargentini-jelentést szeptember 12-én. Ezt követően azonnal, bár egyelőre átmenetileg, gyengülni kezdett az egyébként is egyre gyengébb forint. Ennél egyértelműbben semmi nem igazolhatta volna előző, Orbán és a pofonok című jegyzetemnek azt az állítását, mely szerint:

Európai befolyásának lehetséges növeléséért vállalja a sértegetést.

Orbán Viktor nyilvánvalóvá tette szeptember 11-én, Strasbourgban, hogy nagyobb európai hatalmat akar. Minden olyan felvetést negligált az Európai Parlamentben lezajlott Magyarország-vitát megelőzően, közben és azt követően, amely arra irányult, hogy a politikának alapvetően mégiscsak a demokratikus értékekről kellene szólnia a 21. századi Európában.