A szaúdi újságíró és egy ukrajnai aktivista halálának hatalmi vetületei.

Sok baja van manapság az USA-nak a szövetségeseivel. És most nem is a morgolódó németekre, meg a franciákra gondolok, akiknek a minap azt a tanácsot adta egy orosz parlamenti képviselő: léptessék ki a NATO-ból az Egyesült Államokat. Mondhatja erre bárki: komolytalan felvetés. De ha meggondoljuk, hogy Emmanuel Macron francia elnök európai hadsereg létrehozását javasolta egy november 5-ei interjújában, mondván: Európának képesnek kell lennie megvédenie magát, legyen szó Kínáról, Oroszországról vagy akár az Egyesült Államokról – lehet, hogy nem is annyira ostoba az az orosz. De van itt más is, ami fejfájást okoz az Egyesült Államok vezetőinek. Talán első pillantásra kevésbé jelentős ügyek, mégis jól jelzik, hogy az eddigi értékrend recseg-ropog.

A bőrszín szerint különült el Obama és Trump mögött a biodíszlet.

Két képernyőkép az Euronews adásából, az Egyesült Államokban zajló félidős választásról. A voksolás tétje, kik kerülnek be a kongresszusba, illetve a szenátusba. De a forrás ez esetben csaknem lényegtelen, mert november 4-én, vasárnap valamennyi általam látott világtelevízió híradójában ugyanezek a képsorok tűntek fel. Donald Trump amerikai elnök a montanai Belgrade településen kampányolt. Az előző amerikai elnök, Barack Obama Georgia-ában beszélt.

Miközben a német kancellár Kijevben az USA szájíze szerint nyilatkozott, addig honfitársai Moszkvában üzleteltek, Macron pedig Európa kiszolgáltatottságáról beszélt. (A kiegészítésben az ukrán hadsereg náci időket idéző köszöntési formulájának története. A szavazás kérdése: Végül ki jön ki viszonylag győztesen az ukrán-orosz konfliktusból?)

Németország támogatja az Oroszországgal szembeni európai uniós gazdasági szankciók meghosszabbítását – jelentette ki Angela Merkel német kancellár november 1-jén, csütörtökön Kijevben, azon a sajtótájékoztatón, amit Petro Porosenko ukrán elnökkel közösen tartott. Az ukrán kormány oldalán álló kijevi médiumok örömmel adtak hírt a kijelentésről. A hatást csak fokozta, hogy a német vezető ukránul köszöntötte a tiszteletére felsorakozott díszegységet, akik – német oldalról talán üröm az örömben – a „Dicsőség a hősöknek!” mondattal válaszoltak neki. Ennek ugyanis van némi szépséghibája. A formulát a II. világháború elején felelevenítette az ukrán fasiszta banderista mozgalom, illetve az azzal szoros kapcsolatban lévő, a hitleri Németország oldalán harcolt, a zsidó, a lengyel, az orosz, a belorusz lakosság ellen kegyetlenkedett Ukrán Felkelő Hadsereg. (Lásd az írás végén a kiegészítést!)

A polgári Magyarország mára elveszett, de még szól a polgári hang.

Egy mai televíziós műsorban szinte minden másodpercben érnie kell a nézőt valamilyen új ingernek. Ha nem így történik, a műsor a többség számára érdektelenné válik. Ez alól csupán a közönségnek az a csekély hányada kivétel, amelynek tagjai vagy rajonganak a műsorvezetőért esetleg valamelyik szereplőért, vagy a téma oly mértékben személyes ügyük, hogy miattuk még az unalmat is elviselik. Ha hihetek a jó tollú Dévényi Istvánnak, a magyarországi kultúrharc egyik legfőbb letéteményese és a mögötte álló műsorkészítő csoport ezekről a szakmai összefüggésekről mit sem tud.

Minden jobb lesz, ha a nők veszik át az irányítást – hirdeti az MSZP egyik hangadója.

Jobb országot akarunk? Akkor a nőkön a sor! – olvasom Gurmai Zita MSZP-országgyűlési képviselő cikke fölött a címet a Mérce portálon, amely Magyarország első, száz százalékban az olvasói finanszírozásával felépített és működtetett független, baloldali hírportálként határozza meg magát. Pontosabban, először nem is a Mércén botlok bele a szövegbe, hanem egy magát baloldalinak tekintő – és persze a mai elbizonytalanodás körülményei között kellően eklektikus – Facebook-csoport oldalán, amely átvette a publikációt. Jön is az első, a „Megvan a megoldás a világ bajaira!” típusú komment:

A nyugati tudatipar által uralt, agyonmanipulált, globális médiatérben elveszett a bizalom a rengeteg hazugság miatt.

Ha focidrukker, s pláne orosz, akkor az ugrálni szokott a metró mozgólépcsőn. Egyszerre ezt a két sztereotípiát is erősítette a Klubrádió október 25-ei, reggeli adásának hírszerkesztője, aki fontosnak tartotta, hogy beszámoljon a Rómában az orosz szurkolókat két nappal korábban (!) ért szerencsétlenségről. A Labdarúgó Bajnokok Ligája keretében sorra került AS Roma–CSZKA Moszkva meccsre tartó drukkerek alatt elszabadult a mozgólépcső. Sokan megsebesültek, egy személynek egyik lábát is amputálni kellett. A hírszerkesztő közelebbről meg nem nevezett beszámolókra hivatkozva azt állította: „úgy tudni” az orosz szurkolók ugráltak.

A Kreml az elrettentésben bízik: támadás esetén a komputerek elindítják a rakétákat.

A közép- és annál kisebb hatótávolságú rakéták fejlesztésére már korábban megszületett a döntés az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai kongresszus által jóváhagyott költségvetésben rég szerepel az erre szánt összeg – állította október 24-én Vlagyimir Putyin orosz államfő a Moszkvában tárgyalt Giuseppe Conte olasz kormányfővel együtt tartott sajtótájékoztatón.

A kárpátaljai magyarok ügyében mással üzent a kormányfő Kijevnek.

Egy kettészakított Magyarország képét közvetítették a televíziók október 23-án. Az Echo TV-n Orbán Viktort és népét, az ATV-n az ellenzéki szónokokat hallgatta a tömeg. Aligha vették sokan a fáradságot, hogy párhuzamosan nézzék az adásokat. S minthogy értelemszerűen nem egy pódiumon, nem egymással szemben állva, nem azonos csatornán láthatták őket a választók, a mai ünnepen is folytatódott az egymás melletti elbeszélés. Ugyanolyan ellentétek feszülnek magyar és magyar között ma is, mint – egyes szónoklatok történelemhamisító kijelentéseivel ellentétben –, amilyenek 1956-ban feszültek. 

Orbánék maffia-felvilága, a magyar polip a rendszerváltáskor alapozódott meg.

„Amiatt éreztem hibásnak Magyar Bálint okfejtését, mert ezúttal is rejtve hagyta azt az úgymond apróságot, hogy a kelet-európai – és benne természetesen a magyar – rendszerváltozás eleve magában hordozta mindazt, aminek ma többségünk riadt tanúja, sőt elszenvedője. Az egykori, magát liberálisnak tekintő politikus az én szememben akkor lenne hiteles, ha megvallaná a 2018-as rádióhallgató előtt, hogy az az időszak alapozta meg az Orbán-rendszer erkölcsi, sőt törvényi normákon is átlépő gyakorlatát, amelynek ő tevékeny részese, sőt élharcosa volt.” Háromhetes adósságom, hogy a jegyzetlapra rögzített soraimat értelmezzem. De talán nem is baj, hogy október 23-án, a felkelés, a forradalom évfordulóján került elő a cetli. Így akár különös jelentést is kaphat az alábbi esszé.

Hónapok óta nagy nyomás nehezedik rá, hogy lépjen végre.

Ukrajnai elleni gazdasági szankciókról rendelkezett Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője. Az ukáz a bevezetőben Ukrajna barátságtalan, a nemzetközi jognak ellentmondó cselekedeteivel, az Oroszországi Föderáció polgárainak és jogi személyiségeinek korlátozó intézkedéseivel, a nemzeti érdekek védelmével indokolja a lépést. Egy korábbi jogszabályra hivatkozással behozza a képbe az Amerikai Egyesült Államokat is.