Az indulatos ágálás helyett értékrendet kellene váltani, a szavak és a tettek egységét helyre kellene állítani!

Tizenöt–húsz ismérvet sorol fel Lehoczki Noémi azzal kapcsolatban, hogy milyennek kellene lennie, milyen programot kellene követnie a baloldali főpolgármester-jelöltnek. Már ha lenne. Az elvárások a Balra át! közéleti blogban láttak napvilágot. A portált fiatalok indították. Olyanok, akik hitvallásuk szerint elkötelezettek az igazságosság, az esélyegyenlőség mellett.

Hogy a szerző milyen követelményeket támasztana Budapest első emberével kapcsolatban, azt olvassa el az érdeklődő az eredeti helyen. Én csupán egyetlen mondatára fókuszálok itt. Azt írja Lehoczki Noémi: „Ha lenne baloldali főpolgármester-jelölt, azt a radikális elképzelései különböztetnék meg Tarlós Istvántól, és nem a Fidesz iránti ellenszenv.” Egyetértek. De általánosítva írom át:

Jóllehet, indokolt a kormányzók iránti ellenérzés, de lassan tíz év elteltével fel kellene ismerni: az ellenzékiek semmire nem mentek azzal, hogy egy-egy visszásságot kipécézve, gyakran magukból kikelve ágáltak. Az ember persze értette és érti az indulatot, de már a kívül álló előtt is nyilvánvaló, hogy a Fidesz által a szociális igazságtalanság jegyében kialakított viszonyok teljes rendszerét kellene támadni. A jelenlegi mechanizmusok helyett egy merőben más, az esélyegyenlőséget középpontba állító értékrend szerinti társadalmi-gazdasági programot kellene meghirdetni ahhoz, hogy az ellenzéknek egyáltalán esélye legyen a valódi ellenzékiségi szerepre. S természetesen, nem csak a  fővárosra vonatkozóan.

E felfogásnak azonban még a körvonalai sem látszanak a kormányzókkal ellentétes oldalon. Ráadásul egyre több az olyan, az ellenzéki pártok megmaradt támogatóit elbizonytalanító, sőt dühét kiváltó eset, mint ami április 2-én történt. Ekkor ugyanis 176 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az országgyűlés a kormány családvédelmi akciótervének bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokat. A számokból az derül ki, hogy a magát a korábbi bírálataihoz következetesen ragaszkodó Demokratikus Koalícióval ellentétben az ellenzék nagy része úgy támogatta a kabinet javaslatát, hogy például a Magyar Szocialista Párt szakpolitikusa azon a reggelen is nyilvánosan bírálta a tervezett, elsősorban tehetőseknek kedvező, a szegényeket továbbra is hátrányos helyzetbe hozó intézkedéseket, és ezek elutasítását helyezte kilátásba.

Hogy mi lehet a sorozatosan zavarba ejtő ellenzéki magatartás oka? Túllépve a hétfői taktikai szavazáson, amit egyesek azzal magyaráznak, hogy az ellenzékiek megijedtek a Fidesz várható, őket pellengérre állító kommunikációs offenzívájától, ha jóindulatú vagyok: tudatlanságból, az elméleti felkészültség, esetleg a képességek hiánya miatt tartanak ott, ahol. Ha rosszindulat vezérelne, akár azt is mondhatnám: többségük szemfényvesztő. Mert például a most nem először kirobbant fővárosi parkolási botrány tükrében nehéz nem arra gondolni, hogy a magukat baloldalinak festők egy része egy húron pendül a Fidesz-klánnal a közös zsákmányszerzésben. Viszont, rajtuk kívül senki nem oszlathatja el ezt a velük kapcsolatban egyre erősödő, kínos gondolatot. #

CÍMKÉP: Horváth Csaba (MSZP) és Tarlós István (Fidesz) a Fővárosi Közgyűlés egyik 2012 novemberi ülése előtt (Fotó:Soós Lajos, MTI / Index)

Véleménye fontos az iránymutatásban. Ha nem szavaz, a trolloknak engedi át a véleményformálást. Gondolja meg, mit veszítünk a passzivitással!