Az dönti el sorsát, miben egyezik meg a feje fölött Washington és Moszkva.

Volodimir Zelenszkij, az ukrajnai, április 21-ei államelnöki választáson ellenfeléhez képest háromszor több szavazatot kapott színész-politikus ünnepel. Hogy Ukrajna is ünnepel-e? Egy része bizonyosan. A másik része pedig talán gondterhelten ráncolja a homlokát: azzal, hogy az eddigi államfőt, Petro Porosenkot leváltották, egyáltalán nem biztos, hogy bármi is változik az országban.

Először is Porosenko aligha adja fel könnyen. Az ukrajnai, oroszországi, magyarországi, litvániai édesipari vállalkozásai, az autógyártásban, a haditechnikában, a hajógyártásban, az akkumulátorgyártásban, az üvegiparban, a televíziózásban és rádiózásban, a biztosításban ténykedő cégei eddig is jól elvoltak nélküle. Rendesen termelték neki a profitot, bár rossz nyelvek szerint az államfői posztról tudott azért egy s mást tenni ennek érdekében. Mindenesetre egyelőre legalábbis úgy tűnik fel, semmi nem gátolja abban, hogy nem lebecsülendő képességeit, kapcsolatrendszerét, hatalmassá duzzasztott vagyonának egy részét politikai befolyásának megőrzése érdekében mobilizálja. Már csak azért is, hogy elkerülje a feltételezett korrupciók, az állami pénzek kétes felhasználása miatt a törvény előtti felelősségre vonást…

Másodszor hasonló magatartás várható a többi ukrajnai politikai erőtől, politikustól. Mindent el fognak követni azért, hogy a radában, az ukrajnai törvényhozásban minél több képviselői helyet szerezzenek meg az ősszel esedékes választásokon. Ebből az is következik, hogy azok a szavazók, akik az államfőválasztás mostani, második, két jelöltre szűkült fordulójában Zelenszkijre adták voksukat, október 27-én nagyrészt korábbi favoritjukat fogják támogatni: a Julia Timosenko által fémjelzett Haza párt, továbbá az Ellenzéki Blokk, a Polgári Pozíció, a Radikális Párt és a többi jelöltjeit. Ezen a hétvégén az tömörítette Zelenszkij mögé a nyelvi, a vallási, a történelmi-kulturális, a Nyugathoz, illetve az Oroszországhoz való viszonyt illetően továbbra is megosztott ukrajnaiakat, hogy az eredetileg az USA által szervezett államcsínnyel hatalomra került, ám a várakozásaikat az elmúlt öt évben messze alulmúlt Porosenkotól megszabaduljanak. Ősszel azonban ez a szempont már nem játszik.

Harmadszor nagy kérdés, hogy nem övezik-e azonnali kudarcok Zelenszkij államfői tevékenységét. Frissen létrehozott pártocskájának, a Nép Szolgájának ugyanis lényegében nincs képviselete a parlamentben. Ilyen körülmények között legfeljebb abban bízhat, hogy tömegesen állnak át hozzá a jelenlegi képviselők. Amennyiben nem, s ez a valószínűbb, akkor az összes parlamenti párt foglyaként nem lesz képes érdemi változtatásokra. Ezt úgy háríthatja el, hogy miután a megválasztását követő egy hónap múltán ténylegesen is elfoglalja hivatalát, feloszlatja a parlamentet, s előre hozott választásokat ír ki. Nagy kérdés az is, hogy a még Porosenko által kiválogatott miniszterek mennyire tartanak be neki. E tekintetben talán abban bízhat, hogy nem annyira a volt elnök állította össze a kabinet névsorát, hanem az amerikai nagykövet, meg a Kijevben nyüzsgő washingtoni tanácsadók. Van esélye annak, hogy lojalitásra fogják utasítani az ukrán kormány tagjait, s akkor elkerülhető lesz a kormányzás teljes lebénulása.

Negyedszer még ebben az esetben is grandiózus feladatot kellene megoldania az új elnöknek a következő hónapokban. Akkor számíthat arra, hogy tartós marad mostani népszerűsége, ha belátható időn belül

– érzékelhetően nőne a mára mélypontra süllyedt általános életszínvonal,
– jelentősen csökkenne az egekbe szökött infláció értéke,
– a roskadozó, magukra hagyott üzemekbe élet költözne,
– nőnének a jövedelmek,
– javulnának az alapvető gyógyszerek hiányával is sújtott egészségügyi ellátás feltételi,
– látványos állami beruházások, főleg útépítések, felújítások kezdődnének,
– abbahagynák az orosz és más nyelvek elleni propagandát, megszűnne az iskolákra e miatt nehezedő  nyomás,
– visszaszorítanák a pravoszláv egyház kettészakítására Porosenko által támogatott törekvéseket,
– felszámolnák a hivatali, a rendőrségi, a bírósági korrupciót,
– sikerülne békét teremteni Délkelet-Ukrajnában,
– normalizálódnának a kapcsolatok Oroszországgal.

Ítélje meg maga az olvasó, hogy mekkora esélye lesz minderre Zelenszkijnek parlamenti támogatás, szakértői gárda, kormányzati tapasztalat hiányában! Jóllehet az is hibát követ el, aki felül a Magyarországon a nevéhez rendszeresen kapcsolt komédiás jelzővel manipuláló sugalmazásnak. Ez ugyanis eltakarja, hogy bár humoristaként tett szert ismertségre és népszerűségre, komoly menedzseri tehetség is lakozik benne. Önerőből épített fel egy olyan, ma már jelentős tőkeerőt is képviselő produceri vállalkozást, amely számos filmet és Oroszországban is rendkívül sikeres, eddig hat évadot megélt, szórakoztató sorozatot forgatott le.

Esetleg most azzal finomítanám ezt a meggondolást: miben egyezik meg Zelenszkij feje fölött Washington és Moszkva. Ha a két katonai nagyhatalom úgy dönt: itt az ideje, hogy – legalábbis időlegesen – nyugvópontra jussanak az ukrajnai ügyek, akkor Volodimir Zelenszkij sikeres lesz. Ha pedig nem, akkor nem. Ebben az értelemben – Porosenko választási kampánybeli gúnyolódása szerint – valóban zsákbamacska a most megválasztott ukrajnai elnök. Ami a nyugatiakat illeti, több mint beszédes, hogy az új elnöknek elsők között gratulált az Egyesült Államok, Franciaország, Lengyelország és Litvánia, továbbá az Európai Unió képviseletében Donald Tusk és a NATO-főtitkár Jens Stoltenberg is.

A Kreml azonban egyelőre néma maradt. Április 22-én, 14 óráig, Vlagyimir Putyin hivatalos honlapján, a táviratok között az utolsó bejegyzés a Srí Lankán történt merényletek következményei miatti részvétnyilvánítás. Később a Kreml szóvivője közzétette, hogy a konkrét intézkedések alapján döntik el, miként viszonyulnak az új elnök személyéhez. Az orosz állami tévének, az ukrajnai választást értékelő, orosz parlamenti képviselőket, ukrajnai politológusokat is felsorakoztató, vasárnapról hétfőre virradó vitájában az volt az uralkodó nézet: egyelőre nincs ok arra, hogy Moszkva ünnepeljen.

Még a legoptimistább moszkvai megszólaló is csupán annyit mondott: az ukránok nyilvánvalóvá tették, hogy Porosenko politikájának minden elemével elégedetlenek voltak, de Zelenszkij nézetei alig különböznek az elődjéétől, csak ezeket nem olyan harsányan adja elő. Ennek jegyében, egyfajta figyelmeztetésnek szánva, az orosz kormány a napokban bejelentette, hogy Oroszország az ukrán szankciókra válaszul június elsejével leállítja, és külön engedélyhez köti a szén, a kőolaj, az olajipari termékek és származékok, illetve a földgáz exportját Ukrajnába, továbbá megtiltja az ukrán gép-, könnyű- és fémfeldolgozó-ipari termékek importját. Több mint beszédes, hogy a bejelentésre a választások második forulója előtt került sor, amikor már érzékelni lehetett a fiatal politikus rendkívüli támogatottságát. 

Moszkva tehát értésre adta, hogy sok tekintetben kepes meghatározni az új ukrán elnök mozgásterét. Kétségtelen viszont, hogy van némi esély, ha nem is alapvetően új, de némileg konszolidáltabb viszonyok teremtésére. Nem elsősorban ukrajnai belpolitikai okok miatt. Azt érzékelem, hogy egyre több befolyásos, nyugati üzleti csoportnak van elege abból, hogy az Ukrajna és a Krím körüli események miatt épp csak rések nyílnak előttük a hatalmas orosz piacot elzáró kapukon. Csak az elmúlt két hétben a legnagyobb brit, német és francia cégek népes delegációi tárgyaltak Moszkvában arról, miként fektethetnének be Oroszországban. Kérdés persze, mit szól mindehhez az USA, amely a saját cégei számára maga szeretné szétcsavarni az orosz matrjoska minden darabját. De az is látható, hogy immár öt éve nem igazán találja az egymásba rejtett elemekhez való hozzáférés nyitját, vagyis nem kizárt, hogy előbb-utóbb, ha nem is látványosan, de változtat magatartásán.

Annál inkább, mert a bomlás jelei már – a gazdasági-katonai erejét tekintve jelentéktelen, ám annál nagyobb geopolitikai és propaganda értékű – Baltikumban is érzékelhetők. Az évtizedes fagyos viszony után innen is megérkezett Moszkvába az első fecske. A múlt héten az észt államelnök, Kertsi Kaljulaid látogatott a Kremlbe, hogy véget vessen az eddigi elzárkózásnak, ami nyilvánvaló kárt okoz a mindössze 1,3 milliós országnak, ahol 400 ezer az orosz anyanyelvű.  Az elnök asszony egészen odáig ment, hogy oroszul is váltott szót Vlagyimir Putyinnal. Bár az ilyenkor szokásos protokolltól eltérve, nem az Ismeretlen Katona Sírját, hanem a sztálini represszió áldozatainak emlékművét koszorúzta meg, kijelentette, bármekkorák is a köztük lévő értékrendbeli eltérések, ez nem akadályozhatja, hogy lemondjanak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokról.

Lett és litván politikusok azonnal támadták is az észt államfőt mindezért, de alighanem előbb-utóbb be fogják látni: nekik, akik előtt részben az északi államok példája lebeg, Finnországhoz vagy Norvégiához hasonlóan érdemesebb a lehetséges gazdasági előnyök kiaknázásán munkálkodni, mint az önpusztító russzofóbiára alapozni az Oroszországhoz való viszonyt. Márpedig mindez együtt – a nyugati óriásvállalatok nyomását is figyelembe véve – előbb-utóbb a washingtoni vezetést is az eddigiektől eltérő magatartásra ösztönözheti. Ám akárhogy is történik, abban bizonyosak lehetünk, hogy Ukrajna sorsa nem annyira az új államfő akaratán múlik, s még csak nem is az utóbbi, nem egészen három évtized alatt 52,2 millióról 42,1 millióra csökkent lakosságának szándékán, hanem a nagyhatalmaknak a geopolitikai összefüggések által meghatározott indítékain.

Zelenszkij alighanem érzékeli ezt. Feltehetően ezért vetette fel, hogy a délkelet-ukrajnai rendezésbe, az eddig tehetetlennek bizonyult Franciaország és Németország mellé, vonják be az USA-t és Nagy-Britanniát is. Ha meggondoljuk, hogy az egész válságot, főleg amerikai pénzen, azért robbantották ki, hogy megszorongassák Oroszországot, s hogy az egyik érdekelt - Washington -, továbbá, egy újabb, piacszerzésre bármi áron törekvő fél - London - bevonása csak tovább eszkalálhatja a helyzetet, az új ukrán államfő ötlete fölöttébb aggasztó. Értem én, hogy azt akarja jelezni Moszkvának: további, Oroszországot fenyegető erőket képes felsorakoztatni maga mögé. Csakhogy ezzel azt is üzeni: nem igazán képes felmérni, milyen újabb katasztrófát szabadíthat az országára. Ha pedig igen, annál rosszabb Ukrajnának, s egész Kelet-Európának. Apropó, nem ártana ezt figyelembe venni Magyarországon sem! #

CÍMKÉP: Volodimir Zelenszkij és csapata a győzelmet ünnepli 2019. április 21-én. Forrás: az újdonsült elnök hivatalos oldala