Miért nem érjük el saját Jeruzsálemünket, miért nem érjük utol az istennek sem Ausztriát?
Újságíró iskolába való példázatot hozott össze Zöldi László kollégám egy szinte szóra is alig érdemes, internetes kommentemből kialakult villámvita nyomán. A közelmúltban, Médianapló nevű blogján azzal igazolta a Makót és Jeruzsálemet érintő, széles körben elterjedt szólást pontosító észrevételemet, hogy tollforgatóként
Ljubov Nepop annak ellenére kapott újságíróktól Európánkért díjat, hogy országa lábbal tiporja a sajtószabadságot.
A történet már szakállas, mert mindig közbejött valami, ezért nem tettem közzé. Ám az államfő szombati beiktatási beszéde eszembe juttatta, hogy a Magyar Újságíró Szövetség tagjaként felszisszentem, amikor május 5-én, előbb csak a Facebookon olvastam, hogy
Mintha a Kádár-kori „aki nincs ellenünk, az velünk” irányába akarnák elmozdítani a NER-t.
Akaratlanul is a „Mi a magyar, ki a magyar?”– régi kérdésével birkózott Novák Katalin a május 14-én, a parlament épülete előtt elmondott beiktatási beszédében, amit világos, térden felül érő ruhában mondott el. Mentségére, nem a NER-módi szerinti Bocskai-zsinóros öltözékben. Ami viszont a kérdést illeti, arról nem ő tehet, hogy az előző évtizedekben, sőt évszázadokban sokan, sokféleképpen válaszoltak a felvetésre, vagyis nincs rá kiérlelt válasz. Ezért is történhetett, hogy e tekintetben
Tombol az uszítás a médiumainkban az eltérő forrásokból származó híradások egymás mellé szerkesztése helyett.
Rendkívüli dolog történt velem. Hetek óta először fordult elő, hogy a nagy amerikai, közösséginek nevezett oldalon nem töröltek azonnal egy olyan, általam megosztott videót, amely
Szükségszerű, időben meghozott döntésnek nevezte az Ukrajna elleni katonai fellépést az orosz elnök.
Természetesen, elmaradt a nyugati politikusok, elemzők és az internetes foteltábornokok által jósolt nagy bejelentés Moszkvában. A május 9-ei, győzelem napi díszszemle, ahol ennek úgymond meg kellett volna történnie, érthetően visszafogottabb volt a megszokotthoz képest. Leginkább azt demonstrálták a Vörös téren, hogy az orosz hadvezetés egyáltalán nem vetette be Ukrajnában a legkorszerűbb fegyvereket. Az előkészített és az elmúlt napokban elpróbált légiparádé el is maradt. Azt mondták: a kedvezőtlen időjárási feltételek miatt. Egyébként pedig az ünnepi beszédet mondó államfő nem deklarálta a mariupoli győzelmet, nem jelentette be az általános mozgósítás elrendelését, nem beszélt sem csapatkivonásról, sem nagyobb támadás elindításáról, nem fenyegetett atomfegyverrel. Vagyis semmi olyasmit nem mondott, amivel a Moszkvától távoli propagandisták és kattintásvadászok hitegették a nagyérdeműt az elmúlt napokban. Úgy maradt el az orosz államfő szónoklatából a szenzáció, amiként minden találgatás hiábavalónak bizonyult az elmúlt fél évben a putyini vezetés várható cselekedeteivel, magának Vlagyimir Putyinnak a halálos betegségével kapcsolatban. De a hivatásos és amatőr jósok persze ettől még nem szégyellik el magukat. Teszik, amit eddig tettek, s korántsem hatástalanul. Hozzájárulnak
Az imperializmus ellen kellene fordulni, nem a háború nem lélező erkölcse nevében egymásnak esni!
Csaknem azonos időben tüntetett Oroszország, illetve Ukrajna mellett, illetve ellen két csoportosulás Budapesten, április 30-án. Persze, megtehették volna azt is, hogy együtt vonulnak fel, tábláikon azzal a felirattal, hogy
Ha még valakinek illúziói lennének: a jövőben havonta egyeztetik, milyen hadfelszerelésre van szüksége Kijevnek.
Ne áltassuk magunkat a háború szereplőivel kapcsolatban! Mert természetesen, az Amerika és Oroszország közötti háborúra utal a cím. Arra a pusztításra, aminek napi eseményeiről több mint egy hónapja nem írok a Bekiáltásban. Mert annyi a sajtót elárasztó, ellenőrizetlen szóbeszéd, az amerikai, az ukrán, illetve az orosz hadsereg védelmében és szolgálatában írásbeli kötelezettségvállalás mellett dolgozó fronttudósító, no meg a kormányok, a hadseregek által bedobott, a tömegek átverését célzó hamisítás, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás reménytelen vállalkozás. Ebben az ügyben
A csak a kampánytechnikák bűvöletében élő politikusok végül alul maradnak a hatalomért folyó küzdelemben.
Az MSZP immár „elhervadt szegfű” – értékelte a választmány április 23-i ülése számára Ujhelyi István, a párt európai parlamenti képviselője. Mindjárt javaslatot is tett az új névre:
Egyelőre a kizsákmányoltak védelmezőjeként tekint az Európai Unió tőkepártoló testületeire.
Mintha valamit nagyon nem érzékelne Donáth Anna európai parlamenti képviselő, a Momentum párt elnöke. Ugyanis április 21-én ezt a mondatot tette közzé Facebook-oldalán:
Lássuk, hogy Orbán Viktor képes-e a többséget szolgáló kormányzásra az eddig uralkodó felfogása ellenében!
Megtörtént, aminek meg kellett történnie. 2022. április 3-án, vasárnap eldőlt, hogy
