A szólásszabadság korlátai

Franciaországban sem parttalanul lehet publikálni. Magyarországon már ma is pert vehet a nyakába, aki Mohamed prófétát ábrázoló rajzot tesz közzé.

szulejmanszultan.jpgAz elmúlt napokban – mondjuk így – bizonyos fokú tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot azok, akik a magyar televíziókban, rádiókban és különböző publikációkban, a Charlie Hebdo francia szatirikus lap szerkesztősége elleni véres merénylet nyomán, amellett érveltek, hogy a szólásszabadság egyetemes és korlátlan. A parttalan szólásszabadság néhány bajnoka bármiféle korlátozás mögött egy olyan hatalmat vizionál, amely a közérdek fölé helyezve magát, tulajdonképpen a diktatúra rémével fenyegeti a társadalmat.

Ez a veszély persze a mai Magyarországon akár valóságos is lehet, de a TV5 francia adó január 14-i, szerda esti híradója nem ezekre a magyarországi megnyilatkozásokra reflektált.  Azt a hírt értelmezte, hogy aznap reggel a terrorizmus dicsőítésének gyanújával letartóztatták Dieudonné M'bala M'bala-t. A humorista a vasárnapi, az iszlám terrorizmus elleni franciaországi tiltakozó menetet ironikusan az Univerzumot létrehozó Big Bang-hez hasonlítva azt írta a Facebookra, hogy ő Charlie Coulibalynak érzi magát. Mint ismeretes, Coulibaly volt az a fanatikus, aki több embert megölt a párizsi kóserboltban.

A francia híradó szólásszabadságról polemizáló kommentárja utalt arra, hogy »Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 1789-es szövege szerint „Minden polgár szabadon szólhat, írhat és nyomtathat ki bármit.” A mai jogszabályok alapján a véleménynyilvánításnak a következő korlátai vannak Franciaországban:

  • A becsületsértő rágalmazás (La diffamation)
  • Szidalmazással történő sértés (L’injure)
  • Gyűlöletkeltés – antiszemitizmus, rasszizmus (La provocation a la haine – antisémitisme, racisme)
  • A terrorizmus pártolása (L'apologie du terrorisme).«

Tegyük hozzá, hogy az eredeti nyilatkozat 11. cikkelyében is szerepel egy a fentieknél általánosabb korlát. A szólásszabadsággal kapcsolatos teljes szöveg ugyanis a következő: „A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.”

A sajtó- és véleményszabadságról világszerte fellobbant vitát a magát journal irresponsable-ként, vagyis felelőtlen újságként pozicionáló Charlie Hebdo tevékenysége, még pontosabban az ellene a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák miatti fanatikus iszlamista támadás indította el. A vitában véleményt nyilvánítva, néhány nappal ezelőtti cikkemben annak adtam hangot, hogy ha a gúnylapok „csupán egyes papok, papi-egyházi közösségek visszásságait állítják pellengérre, akkor elfogadom, hogy ezek a szólásszabadság gyakorlásához tartoznak. De ha az egyik, vagy másik ember hitét, hitelveit támadják, embercsoportok vallásos meggyőződését figurázzák ki, akkor szerintem ugyanúgy a magánszférába törnek be, mint azok, akik a párizsi szerkesztőség munkatársaira fegyverrel rontottak.”

Az elsősorban mások érzékenységére erkölcsi meggondolásokból tekintettel lévő megközelítésemmel szemben – vagy ha úgy tetszik, mellett – a Népszabadság a jogi helyzetet ismertette a lap szerdai olvasóival. Eszerint figyelembe kell venni az önkényuralmi jelképek tiltására vonatkozó szabályokat. Ezeket leszámítva a karikatúrára egyetlen lényegi korlát vonatkozik: nem sérthet személyiségi jogot. A karikatúrával, a jog szempontjából szinte lehetetlen hazugságot közölni más személyről. Az ilyen alkotás a személyiségi jog szempontjából véleménynek minősül. De ez sem lehet önkényes, indokolatlanul bántó, sértő, lealázó, avagy a véleménynyilvánítás alapvető logikai szabályaival ellentétes.

A konkrét esetek értelmezésénél figyelembe kell venni az ábrázolt személy magatartását, a befogadó közeget, illetve a tűrési kötelezettség szempontjából azt, hogy közszereplőt, közhatalmat gyakorló személyt ábrázol-e a rajz. Az új Ptk. nemzeti, etnikai, faji, vagy vallási közösségek tagjai számára perindítási lehetőséget biztosít, ha valaki nagy nyilvánosság előtt súlyosan sérti, bántja az adott közösséget. A kormányzó pártok január 14-ei közlése szerint viszont további szigorítás várható. A finnországi példát követve, jogszabályban tilthatják meg a vallási jelképekkel való gúnyolódást, humorizálást. Mit ne mondjak? Amikor saját erkölcsi felfogásomról írtam, nem éppen erre, inkább élénk, a közvéleményt szabadon formáló vitákra, eszmecserékre, párbeszédre gondoltam.

Mindenesetre Magyarországon, már a mai törvények alapján is kimerítheti a bántó közlés kritériumát bármilyen Mohamed-ábrázolás. Emiatt mondtam le arról, hogy a Charlie Hebdo merénylet utáni első számának címlapját idemásoljam azzal a céllal, hogy feltegyem az olvasónak a kérdést: „Tényleg turbán van-e a rajzon ábrázolt személy fején?” Mert egy igazi turbán úgy néz ki, ahogyan a jegyzetemet illusztráló Szulejmán szultán fején lévő kötés is mutatja. Egy tömbből áll, nem pedig két gömbből, s nem kapcsolódik hozzá olyan alkalmatosság, ami a két gömbbel együtt erősen emlékeztet holmi közillemhelyek férfi nemi szervet ábrázoló firkáira.

Mondanák erre egyesek: rossz, aki rosszra gondol. Kétségtelen, hogy ahány ember, annyi nézőpont, és az értelmezésnek annyiféle egyéni változata. Mert a szólás joga együtt jár az értelmezés szabadságával.

#

FRISSÍTÉS: A Magyar Újságírók Szövetségének Etikai kódexe még a sértegetést is tiltja