Az áfát az egyetemisták, a háztartásbeliek, továbbá a magyar társadalom minden elesettje egyaránt megfizeti. Ez alól még Semjén úr sem bújhat ki.

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes úgy szólt be az úgymond nem adózó népcsoportnak, hogy 2012-ben, a vásárlások után automatikusan levont áfán kívül, 0 forint adót fizetett. Jámbor András, a Kettős Mérce blog szerzője járt utána ennek azt követően, hogy a Hír TV közreadta a jeles férfiú eme mondatát: „Hogy PC-módon fogalmazzak, tudnék olyan népcsoportot, pontosabban olyan csoportokat mondani Magyarországon, akik életükben egy fillér adót nem fizettek, mégis abszurd lenne azt mondani, hogy ne legyen szavazati joguk.”

A PC, vagyis a politikailag korrekt kifejezés angol megfelelőjének kezdőbetűi félreérthetetlenül utalnak arra, hogy nem az egyetemistákra és a háztartásbeliekre gondolt a kormányfő Kereszténydemokrata párti helyettese, amint azt utólag Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője magyarázni próbálta. Hozzá az is tetézi a bajt, hogy kiderült: Semjén úgy tölti be az egyik legmagasabb közjogi posztot, s jut hozzá ennek révén évente csaknem 20 millió forintos jövedelemhez, hogy nyilvánvalóan hiányosak az ismeretei a magyar társadalomról. Nem érzékeli például, hogy a társadalom egyetlen (nép)csoportja sem egységes; mindegyikben vannak gazdagok és elesettek is.

No és az áruk árába beépített áfát – hozzá hasonlóan – mindenki megfizeti. Az egyetemisták, a háztartásbeliek, a faluszéli viskókban élő cigányok és nem cigányok, vagyis a magyar társadalom minden szegénye. Azok is, akiket feketén foglalkoztatnak a különféle mezőgazdasági és nem mezőgazdasági vállalkozások. Tehát azok is, akik után nem fizetik meg a közterheket az ennek révén is gazdagodó, de ettől még, vagy éppen ezért, talán nagyon is köztiszteletnek örvendő gazdák és főnökök, akik esetleg ma már maguk is ott ájtatoskodnak a templomok padjainak első soraiban. Végtére keresztény ország lennénk, vagy mi!

Semjén kijelentése alapján az is feltételezhető, hogy a miniszterelnök-helyettes nem tudja: aki nem fizet egészségbiztosítási járulékot, az nem, vagy csak igen körülményes módon, részesül részleges gyógyellátásban. Így aztán, ennek fedezetét azoknak az elesett százezreknek a többsége valamiképpen szintén kénytelen előteremteni vagy megszerezni, akiket – az ellenzék lényegében hallgatólagos asszisztálásával – a Fidesz-kormány a társadalom peremére szorított, hogy többek között így biztosítsa a nyugdíjkassza középtávú egyensúlyát, amint erre egy minapi interjúban Szikra Dorottya szociálpolitikus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet főmunkatársa is rámutatott.

De tudatosítsuk azt is Semjén úrban, hogy az érintettek mozgásterét, napi időbeosztását szigorú szabályokhoz kötő közmunka után szintén adózni kell. (Azért is menekülnek ki belőle sokan, mert az adózás után képtelenek annyi jövedelemre szert tenni, hogy a megélhetés minimális feltételeit biztosítsák maguknak és családjuknak, s inkább a fekete-, vagy szürkegazdaságban keresnek ilyen-olyan lehetőségeket.) Ám ellentétben azokkal, akik lenézően szólnak a közmunkáról, az úgymond árokpartokon ücsörgő kétkezi munkásokról én, aki egy az ország peremén élő apró falu mindennapjait csaknem két évtizede figyelhetem – azt látom, hogy a közmunkások nélkül településeink még elhanyagoltabb képet mutatnának, mint amilyet most mutatnak.

Nélkülük az elöregedő falvak egy részét ellepné a gyom, no és az a szemét, amit a többségében nem közmunkások szórnak szét községekben és városokban egyaránt. Köztük azon a játszótéren, amire budapesti lakásunk ablakából látok rá. Jobbára ott is csak az időről időre megjelenő közmunkások szedik össze a mások által eldobált szemetet. Az okostelefonjukba temetkező anyukák, vagy a padokon szundikáló nagyapák csak elvétve piszkítják be ilyesmivel a kezüket; tétlenül nézik, hogy szemük fénye kiürült üdítős flakonok, használt papír zsebkendők vagy kartondobozok maradékai között lépked. Mikor végre megjelennek a közmunkások, bizton állítható, hogy ügyködésükkel javítják az életminőségünket, s ezzel talán még a többség mentális egészségének romlását is fékezik. Ám, hogy mindent mérlegre téve, összességében ugyanilyen hatása van-e Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tevékenységének, arra nem mernék mérget venni.#

Címkép: Semjén Zsolt bevonul Kézdivásárhelyre 2013. március 15-én (Fotó: Baranyi Ildikó, MTI)