Mindannyian betegek vagyunk, s ebbe belepusztulhatunk.

Se szeri, se száma Greta Thunberg rajongóinak. Ismeretségi köröm tagjai, akik között nálam jóval fiatalabbak és hozzám hasonlóan meglett korúak egyaránt vannak, tömegével osztották és osztják meg a Facebookon a New York-i klímakonferencián, szeptember 23-án, hétfőn elhangzott beszédét. Az ajánlásokat általában lelkesültség hatja át, s csak a legritkább esetben jelenik meg bennük a kétely, a nem tetszés, esetleg az aggódás. Én viszont minden megosztás után, sorra másoltam be kritikus kommentemet:

A magam módján hűteni szerettem volna a túlfűtött érzelmeket. Figyelmeztetni: valami rendellenes történik itt, s hogy csapdába eshetünk. Mert érthetetlen hirtelenséggel vált eszményképpé, már-már a klímaválság elleni tiltakozások szentjévé a 2003. január 3-án született, vagyis tizenhat éves svéd lány. És ez épp elég ok ahhoz, hogy óvatosak legyünk ebben a show-business eszköztárával befolyásolt közegben.

Mindenki helyett vezekel

Előttem úgy tűnik fel, afféle világi Teréz anya lett vagy lesz belőle. Ahogyan Kalkuttai Szent Teréz, az albán származású, római katolikus apáca alkalmas volt arra, hogy a gyarmatosító nyugatiak lelkiismeretét megnyugtassa az indiai Kolkata szegénynegyedeiben végzett áldozatos munkájával, úgy váltak és válnak Greta Thunberg cselekedetei és vádló mondatai a mi jóléti társadalmainkban élők pazarló fogyasztása nyomán támadt lelkiismeret furdalás miatti feszültség levezetésének eszközévé. Valamennyiünk helyett vezekel a svéd lány, mi pedig elfogadva ezt, ráterheljük összes vétkünket, s folytatjuk eddigi életmódunkat.

De van ennek a jelenségnek más vetülete is. Nyilvánvaló, hogy a világ vezetői, a tudóstársadalom tagjai mindent egybe vetve tanácstalansággal, tehetetlenséggel viszonyulnak az éghajlatváltozás zavaraihoz. Még abban sincs egyetértés, hogy a bolygó légkörében zajló változásokat valóban az emberi tevékenység okozza-e. A lehetséges katasztrófák mértékéről, s azok végzetessé válásának időpontjáról pedig végképp megoszlanak a nézetek. Noha a minden eddiginél nagyobb erejű szélviharoknak, tájfunoknak, áradásoknak, hőmérséklet-ingadozásoknak utolsó figyelmeztetésként kellene hatniuk, a politikusok ódzkodnak a drasztikus intézkedésektől, mert azok a (nyugati és immár a keleti) kisemberek életmódjába olyan mértékű beavatkozással, olyan korlátozásokkal járnának, amelyek szinte azonnali véres lázadásokba, lincselésekbe, polgárháborúkba, világméretű fegyveres összetűzésekbe torkollnának. És akkor még nem beszéltünk a gazdaság moguljainak érdeksérelméről.

Pótlék a tanácstalanság közepette

Nézünk magunkba! Veszélyt érzünk, ám arra várunk, hogy más tegye meg a szükséges lépéseket. Az internet népe, az emberiség középosztálybeli népességének tagjai megveszik a család második és harmadik autóját is, és az eddigi hetven négyzetméteres lakásból akár több száz négyzetméteres családi házba vágynak. A multinacionális cégek a világ egyik sarkából a másikba utaztatják a fölösleges csecsebecséket a lehető legszennyezőbb hajókkal és repülőkkel, hogy aztán olyan autópályákon juttassák őket célba, amelyek helyén addig patakok által átszőtt ligetek, erdők voltak.

Mindez azért, hogy a konzumálódott-lumpenizálódott tömeg reklámok által felkeltett igényeit kielégítsék, s ezzel a kapitalizmus gépezetét mozgásban tartsák. Nem folytatom, mert mindenkinek a könyökén jön már ki, miként szennyezzük el a folyókat, az óceánokat a műanyagszemét millió és millió tonnáival, az egyszer használatos eszközökkel, meg minden mással, amiről a múlt század hatvanas-hetvenes évei óta azt gondolja a gyarmatok kirablásából fejletté vált nyugati országok minden lakója, s immár a feltörekvő államokban élők is, hogy a túlfogyasztási javakhoz Isten adta joguk van. Az önpusztítás lehetőségét magában hordozó ellentmondás egyelőre feloldhatatlannak látszik.

Ebben a helyzetben a világ tanácstalan vezetőinek jól jött Greta Thunberg, a nyilvánvalóan különös, túlfűtött személyiség, aki már-már delejező hatással van a környezetére. Minthogy érdemi megoldásokat nem ad(hat)nak, pótcselekvésekbe menükelnek. Ezek egyikeként tolták előtérbe a svéd lányt, s eddig jól számítottak. Azt demonstrálják vele a politikai és gazdasági hatalmi körök: odafigyelünk az emberek, sőt a jövendő nemzedékek aggodalmaira. Jelképként felmutatva őt, feledtethetik az elszántságuk hiánya miatt üresen kongó szavaikat. Nem félek leírni: aljasul kihasználják a tinédzsert ebben a játszmában. Hiszen mindenkit megtorpanásra késztet pszichikai betegségekkel terhelt, szánalmat keltő személyisége, amikor először meglátja, meghallja.

A szülei meggyőzésével kezdte

A Wikipedia angol nyelvű oldala szerint egyrészt Asperger-szindrómája van. Ez egy magas intelligenciával, ugyanakkor zavart testbeszéddel, az érzelmi kapcsolatok visszafogottságával, egy-egy tevékenység iránt ismétlődően erős érdeklődéssel járó fejlődési rendellenesség. Másrészt kényszerbeteg is. Ennek hatására az illető kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar, s az emiatt keletkező pánik és szorongás által keltett feszültség oldására olyat kell cselekednie, amit nem szeretne. Harmadrészt szelektív mutizmusban is szenved(ett), ami miatt a gyerek csak a szüleivel, esetleg csupán az egyikkel hajlandó beszélni, környezetének más tagjaival nem.

Ismerem az ellenvetést: lehet, hogy ő a normális, és nem a magát annak tartó többség. De ettől most tekintsünk el! Annál inkább, mert különösebb rendellenességek nélkül is sokan voltak és vannak az ő életkorában, akik ilyen-olyan ügyekre teszik fel az életüket, s lázasan ügyködnek azon, hogy változásokat érjenek el. Greta, sok társához hasonlóan, a pusztuló Földért kezdett aggódni egy napon. Először szüleit győzte meg arról, hogy változtassák meg életmódjukat. Ne üljenek többé repülőre, és ne egyenek húst, hogy csökkentsék saját szén-dioxid-lábnyomukat! De ő nem állt meg itt. 2018 augusztusában úgy döntött: a svéd parlament előtt feltart egy táblát, amelyen felszólította a politikusokat, hogy tegyék végre a dolgukat ebben az ügyben.

Ezúttal nem hogy elhalt volna a kezdeményezés, amint az hasonló esetekben történni szokott, de kiterebélyesedett. Talán része volt ebben annak is, hogy a lány anyja operaénekes, apja színész, apai nagyapja színész és rendező. Vagyis olyan környezetben nőtt fel, ahol magába szívhatta, miként kell felkelteni a tömeg és a média érdeklődését egy ügy iránt. „Péntekek a jövőért” elnevezéssel, határokon átnyúló, nagyvárosi diákmegmozdulások kezdődtek milliónyi résztvevővel. Gyanítom, hogy ez volt az a pont, amikor valakik felismerték, használni lehetne a tinédzserek megmozdulását a tömegekben lévő feszültségek levezetésére.

Díjakkal, kitüntetésekkel halmozták el

Nem állítom, hogy egyetlen hatalmi centrumban, de akár egyszerre több helyen is úgy dönthettek: a jövőben ellenőrzött körülmények között folyjanak az események, nehogy beláthatatlan és kezelhetetlen zavargásokba torkolljanak! Talán már az összehangolt megmozdulások megszervezéséhez sem volt elegendő a világháló spontán szervező ereje, de szinte bizonyosra veszem, hogy innentől az események irányítását profik vették kézbe. Gretának két könyve is megjelent, ami rendkívüli teljesítmény egy magányos tinédzsertől. Májusban a Time magazin borítóján szerepelt Greta, akit ekkor már környezetvédő aktivistának neveztek, sőt a brit lap a következő generáció vezetőjeként aposztrofálta a posztmodern Jeanne d’ Arcot, aki mozgósítja az iskolásokat a klíma védelmében, mert úgymond

A teljesség igénye nélkül, 2018 decembere óta felszólalt parlamenti képviselők előtt, illetve különféle klímakonferenciákon Londonban, Stockholmban, Katowicében, Davosban, Brüsszelben, Berlinben, Strasbourgban, Bécsben, Washingtonban, New Yorkban. Dokumentumfilm fűződik nevéhez. Újabb és újabb akcióiról, megnyilatkozásairól számoltak be a világmédiumok. Megkapta a „Svédország Legfontosabb Asszonya 2019” címet, a német Arany Kamera díjat, a francia Normandia Szabadság-díját, a norvég parlament Béke Nobel-díjra jelölte, több világszervezet és tudományos társaság (!) tüntette ki, hogy csak találomra szemezgessek az őt elhalmozó elismerések közül.

2019 március 15-én Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára bejelentette: „A klímasztrájkolók arra kell ösztönözzenek, hogy az ENSZ következő ülésszakán napirendre tűzzük a témát!” Ez ugyebár hétfőn be is következett, s Greta Thunberg ide szintén meghívást kapott. Aki csak hallott már arról, milyen nehéz elintézni, hogy felszólaljon valaki nemzetközi fórumokon, nem hiheti, hogy ne mérlegelték volna különös gonddal, szakértők bevonásával a főtitkári indítványt. És a világszervezet tagállamait vezetők klímatanácskozásán is megkapta a zöld jelzést, majd felhevült szónoklatában többek között ezt mondta:

Ehhez képest Angela Merkel német kancellár ugyan karbon-semlegességet vállalt, de csak 2038-ra. Emmanuel Macron francia elnök sem volt túlságosan határozott, amikor arról beszélt, hogy tovább kellene csökkenteni a kibocsátást az Európai Unióban, bár vállalta, hogy Franciaország semelyik országgal nem fog kereskedelmi megállapodást kötni – Figyelem nem nem kereskedni! –, amelyik nem írta alá a párizsi klímaegyezményt. Az sem túl biztató, hogy nem hívták meg a környezetkárosító politikájáról elhíresült, Jair Bolsonaro-féle brazil kormányt. Donald Trump amerikai elnök is éppen csak beugrott meghallgatni Narendra Modi indiai miniszterelnök beszédét. Ráadásul Greta Thunberg kiállásának szintén van egy nagy hiányossága. Miközben mérgesen ostorozza a felnőtteket, nem kárhoztatja a fiatalokat azért, mert nem változtatják meg a nyugati világban elképesztően pazarló, kényelmi szokásaikat. Ha más nem, akkor ez így együtt kell meggyőzzön bennünket: mindannyian betegek vagyunk, lehet, hogy halálosan betegek, s ebbe belepusztulhatunk… #

CÍMKÉP: Greta Thunberg azzal vádolja a felnőtteket, a politikusokat az ENSZ klímakonferenciáján, hogy cserben hagyták a generációját