A kormányfő világra való befolyásának túlértékelése ismét alkalmassá teheti az országot a bűnbak szerepre.

„Orbán az Atlanti-óceán mindkét oldalán megfertőzte eszméivel a konzervatív politikusokat” – közvetítette Jan-Werner Mueller siránkozását a Klubrádió január 30-i reggeli adásának Világtükör című műsorában a sajtószemle készítője. (A linkkel elérhető archív felvételen 47:20-nál) Az apropó: a Princeton University politikatudományi professzora nemrég Budapesten járt, s tapasztalatait a Project Syndicate nevű, Prágában bejegyzett, internetes, véleményközlő portálon tette közzé „Kereszténydemokrácia vagy illiberális demokrácia” címmel. Ebben többek között ez a megállapítás szerepel:

„A Fidesznek az EU-parlamentben lévő néppárti frakciótagságának felfüggesztése óta Orbán azt állítja, hogy egyedül ő védelmezi a kereszténydemokráciát, mert bírálói a liberalizmus befolyása alatt állnak.”

Kétségtelen, hogy néhány vezető kereszténydemokrata gondolkodó kifejezetten elítéli a liberalizmust, amit a szekularizmussal, a materializmussal és az önző individualizmussal azonosít – fejti ki Jan-Werner Mueller, ugyanakkor rámutat, hogy például Giorgio La Pira, az olasz kereszténydemokrácia egyik alapítója, 1945-ben leszögezte, hogy a katolikus társadalom-felfogás elveti „a politikai renddel kapcsolatos minden nacionalista, faji vagy osztályalapú megközelítést.”

Ehhez képest állapítja meg Mueller, hogy

„Az egyre illiberálisabb Fidesz kiutasításának mérlegelésekor az Európai Néppártnak nem szabad megengednie, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a kereszténydemokrácia képviselőjeként tüntesse fel magát. Az igazi kereszténydemokraták elutasítják a sovén nacionalizmust, és nélkülözhetetlenek voltak az európai integrációhoz”.

Hogy mit utasítanak el a néppártiak, és mit nem, azóta ismét képet kaphattunk erről. Bár a Fidesznek az EU-parlamentbeli konzervatív-keresztény jobbközépnek tekintett frakciójában való felfüggesztését – tehát a belső tanácskozásokból kizáró, korábbi döntést – fenntartották, taktikai okokból a pártcsalád még mindig nem határozta el magát az Orbán-csoport kizárására. Dacára annak, hogy az Európai Unió különböző fórumain számtalanszor megfogalmazódott már, ami a hivatkozott cikkben is olvasható:

„A Fidesz nemcsak lebontotta a demokráciát és a jogállamiságot Magyarországon, hanem zsarnoki intézményként démonizálta az EU-t, amely állítólag megfosztja az európaiakat a szabadságtól.

Mindezt magam is így tudom. Ami azonban több mint különös, hogy Jan-Werner Mueller tett egy olyan határozott kijelentést, amit eddig csak felületes publicistáktól olvastam, vagy hallottam. Azt, ami a cikkemet is bevezeti:

„Orbán az Atlanti-óceán mindkét oldalán megfertőzte eszméivel a konzervatív politikusokat”

Ezzel nem kevesebbet állított a jeles kutató, hogy ha nem lenne az illiberális, vagyis szélsőségesen liberalizmus ellenes Orbán, akkor nem bukkantak volna föl a szélsőjobboldali politikusok sem Nagy-Britanniában, sem Franciaországban, sem Olaszországban, sem Hollandiában, sem másutt. Ráadásul Donald Trump, mi több Vlagyimir Putyin is a magyar kormányfő módszereit lesi, hogy mielőbb alkalmazza ezeket. Józan ésszel is könnyű belátni, mekkora épületes marhaság ez. És mégis, jó ideje görgetik ezt a hantát újságírók Nyugat- és Kelet-Európán át Amerikáig meg vissza. Most egy komoly egyetem sikeres kutatója szintén beszállt a gurigázók közé. Ezzel – tudatosan, vagy önkéntelenül, egyre megy – a magyar kormányfő nevének emlegetésével kendőzik el, hogy ismét beköszöntött az az időszak, amikor

Nőnek az állami, a vállalati, s immár a lakossági adóssághegyek, amelyek eltüntetésére egyre kevésbé alkalmasak a jelenlegi társadalmi-gazdasági és irányítási struktúrák, módszerek. Az ilyen időkben keletkező feszültségeken – és ilyen időket kezdünk élni most is – a pogromok szabadjára engedésével, az ezeket megalapozó faji, nemi rasszizmusra, a homofóbiára, az etno-nacionalizmusra építő gyűlöletkeltéssel próbálnak úrrá lenni a vezető osztály legbefolyásosabbjai.

Merthogy osztályok azért, Giorgio La Pira fentebb idézett állításának harmadik elemével szemben, mégiscsak léteznek. Ugyanis erőnek erejével sem lehet egy fiókba beszuszakolni azokat, akiknél a profit landol, meg akik annak csak elenyésző töredékéből részesednek – munkaerejük, idejük áron aluli eladása révén. Ez persze színtiszta marxizmus, de mondjon ennél jobbat valaki, ha tud. Mondjon valami okosabbat a gazdasági válságok, az ezekből eredő társadalmi feszültségek, s az ezek levezetését kísérő véres összeütközések körforgásszerű ismétlődésének okáról, amelyek sajátjai voltak a korai, a későbbi, és az újabb kapitalizmus időszakainak, s amelyekről, ebben az összefüggésben, most is szeretnénk megfeledkezni.

Persze, rövid távon Orbán csak nyertese lehet e csőlátásnak. Ő ugyanis igen-igen szeretné elhitetni Magyarországgal és a nagyvilággal, hogy a farok is csóválhatja a kutyát. Azt, hogy miatta – egy, fájdalom, jelentéktelen ország, sajnos, túlméretezett hatalmi őrülettel megvert vezetője miatt – van ez az egész felfordulás a világban. Neki ez bizonyára igen-igen tetszik, amint azt gyakorta palástolni sem tudja. Más kérdés, hogy milyen szakadékba jut miatta majdan az ország, amikor bűnbakot kell kijelölni egy világméretű katasztrófasorozat végén, amiként ez Jaltában, és Párizs környékén immár kétszer, megtörtént. Azt kellene végre mérlegelni, amire az utóbbi bő száz évben mindenkori vezetőink nem voltak képesek – talán csak az egyetlen, bizony bűnöket is elkövetett Kádár János kivételével, akinek ezért még a sírját, a holttestét is meggyalázta a keresztény magyar nép néhány tagja –, mekkora is a mozgásterünk a sajátos történelmi és geopolitikai adottságaink között. Ha egyáltalán érteni akarja valaki, hogy miről is írogatok itten...

CÍMKÉP: Orbán Viktor Rómában, 2019. szeptember 21-én az Európai Unió ellenes, Olaszországnak az EU-ból való kiléptetését szorgalmazó, újfasiszta Giorgia Meloni által vezetett Fratelli d'Italia (Olaszország Testvérei – FdI.) párt rendezvényén vett részt (Fotó forrása: Twitter)