Az orosz államfő felvette a Biden által a világnak odadobott kesztyűt.

„Isten ments, hogy provokáljanak bennünket!” – foglalta össze az orosz állami tévé műsorvezetője Vlagyimir Putyin külföldnek szóló üzenetét, közvetlenül az államfő megnyilatkozása után. Az elnök április 21-én a „szövetségi gyűlés”, azaz politikusok, közéleti szereplők, fegyveres testületi és egyházi vezetők, a tudományos élet, az egészségügy, az oktatás, a művészeti, a sportélet kiválóságai előtt tartotta szokásos, az orosz állam előtt álló nagyléptű feladatokkal kapcsolatos beszédét. A szónoklat nagy részét a polgárok szociális, a vállalkozások helyzetének javításával, a vidéki régiók, az infrastruktúra, a turizmus (közte a külföldi turisták beutazásának elektronikus vízumkiadással kapcsolatos ösztönzése) fejlesztésével kapcsolatos tervek, kedvezmények, támogatások ismertetése tette ki. A bel- és külföldnek egyaránt szóló első fontos kijelentés:

„Oroszország mindig kiáll azokért az értékekért, s megvédi azokat, amelyeket egy sor más ország már elfeledett.”

Tapasztalataim szerint a konzervatív értékekre, a család, a haza, a vallási parancsolatok tiszteletére, s hasonlókra gondol Putyin, amikor így fogalmaz. Ami ezen túlmenően a világot elsősorban érdekelheti: hogyan viszonyul az orosz államfő azokhoz a támadásokhoz, amelyek akár a személyét, de mindenekelőtt országát érik azzal összefüggésben, hogy a washingtoni kormány akarja meghatározni az események menetét Oroszországban, s persze a világ más részein, s ehhez a NATO tagállamokat is mozgósítja. Anélkül, hogy a beszéd részleteibe mennék, csupán ideemelem, azokat a tételmondatokat, melyeket ezzel összefüggésben az orosz állami média a szöveg elhangzása utáni vitaműsorban kiragadott:

Helyezzük mindezt világpolitikai összefüggésekbe anélkül, hogy elvesznénk a részletekben! Emlékeztetőül. A 2014-es ukrajnai puccs szélsőjobboldali szabadcsapatokkal, külföldről szerződtetett mesterlövészekkel megtámogatva, amelynek során Viktor Janukovics államfő gépkocsi konvoját érte fegyveres támadás. A venezuelai Nicolás Maduro elnök erőszakos elmozdítására irányuló kísérletek 2014–2015-ben, a CIA lebukott ügynökeivel. A belorusz elnök Alekszandr Lukasenko megbuktatására irányuló szervezkedés Minszk gáz-, villany- és vízellátásának blokkolásával, partinzánháború indításának tervével, amelyben legalább két amerikai állampolgár is részt vett. Ezt megelőzően Lengyelországból, Litvániából szervezett tömegdemonstrációk, főleg Londonból finanszírozott médiumok segítségével.

Oroszországban a köztörvényes bűncselekményekért elítélt, az orosz nyugatos liberális értelmiség egyik legtekintélyesebbje által fasisztának tekintett Alekszej Navalnij köré külföldről pénzelt hálózat szervezése, hamisításra épülő videó készítése Putyin ellen, nyilvánvalóan külföldi titkosszolgálatok közreműködésével. Sorozatos mérgezési ügyek, amelyek kivizsgálásához egyetlen esetben sem voltak hajlandók orosz közreműködőket igénybe venni. Mellesleg, ha valakinek, akkor ezek épp Putyinnak nem álltak érdekében. A Navalnij személyére épített feszültség életben tartása. Eközben az úgynevezett demokratikus világ ingerküszöbét nem, vagy alig üti át a spanyolországi politikai foglyok, a Guantanamói támaszponton bírósági ítélet nélkül fogva tartottak ügye, a Snowden vagy az Assange ellen indított eljárás, s az, hogy magában az USA-ban csak az elmúlt hetek zavargásaiban féltucatnyian haltak meg „rendőri intézkedés” következtében.

Tegyük hozzá, hogy az orosz határok mentén a Baltikumtól Lengyelországon, Ukrajnán, Románián át a déli muszlim országokig megnövekedett amerikai katonai aktivitás. Mert nem csak az orosz csapatok vonulnak fel a nyugati határvidéken, saját területükön, hanem egyre több amerikai katona köt ki az orosz határok mentén, s ömlenek a térségbe az amerikai katonai eszközök. A hétvége története: a cseh elnök egy hét évvel ezelőtti zavaros robbantási ügy feltálalásával a cseh–orosz diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat nullázta le, miközben közvetve leleplezte, hogy az országa betiltott robbanóeszközökkel folytatott vagy folytat kereskedelmet a Közel-Keleten, nyilvánvalóan Washington tudtával, hiszen ez egy NATO-ország esetében másként elképzelhetetlen. A mi szempontunkból a feketeleves még hátravan: ebbe a konfliktusba nyilvánvalóan Magyarországnak is be kell tagozódnia, amiről az ellenzék is mélyen hallgat.   

De kinek az érdeke mindez, s hogy immár a közép-európai NATO-országok mindegyike előálljon valamivel, ami ellidegeníti őket Moszkvától? Csak arra gondolhat az ember, hogy a Biden-adminisztráció szövi a hálót a nyomásgyakorlással. Miként az akkor még alelnök Joe Biden megzsarolta az államcsíny révén hatalomra került Petro Porosenko ukrán államfőt: ha a Biden-fiú ellen korrupció miatt vizsgálatot indított főügyész még a helyén lesz, amíg kiér a repülőtérre, akkor nincs katonai kölcsön, amiből az ukrán elnök is részesedett olyan cégek révén, amelyekben érdekeltsége volt. Most persze nagyobb a tét. Oroszországot kell leválasztani Kínáról! Az USA kormányainak nyilvánvaló szándéka ugyanis, hogy Kína gazdasági térhódítása ellenére megőrizzék országuknak a nemzetközi életben elfoglalt, korábbi uralkodó szerepét, amit a következő területek fölötti ellenőrzéssel kívánnak elérni:

      1. ENERGETIKA • A világ energetikai ellátásának, ezen belül az árak alakításának kézben tartása. Ennek aktuális kérdése: le akarják állíttatni a 95 százalékos készültségi állapotban lévő Északi Áramlat-2 gázvezeték építését, amelynek révén olcsóbb orosz gázhoz jutnának az Európai Unió tagállamai. (Az elosztószerepet betöltő Ausztriát különösen hátrányosan érintené ez, ami mindjárt megmagyarázza, miért rendelt Bécs Moszkvától egy jelentős Szputnyik-V vakcinaszállítmányt.) Most a körülbelül 25 százalékkal drágább amerikai cseppfolyós gáz átvételére akarják rávenni ezeket az országokat. A hétvégi cseh lépés legfőbb értelme: lehetetlenné vált az orosz Roszatom részvétele a csehországi atomerőmű-felújítási tenderen, tehát jobb helyzetbe kerültek az amerikai érdekeltségek.

     2. EU, NÉMETORSZÁG, KÍNA • Az energetikai ügyeletek amerikai ellenőrzés alá vonásának egyik következménye lesz az EU-tagállamok egymás elleni kijátszása, s ezzel az Európai Unió megbénítása, amihez kedvező helyzetet teremtett az Egyesült Királyság kiválása. A jövőben a realista Angela Merkel helyére lépő új kancellárnak az atlantista érdekeket követő zöldekhez kell majd igazodnia, ami a béna kacsa szerepébe hozza Németországot. Ennek a törekvésnek további következménye: az egységes fellépésre képtelenné váló EU széttördelésével lefékezhető Kínának az európai térségbeli gazdasági térhódítása, kiüresedik az „Egy út, egy övezet” projekt.

     3. INFORMÁCIÓMONOPÓLIUM • Az USA-ban lévő techcégek révén az internetes világhálón zajló pénzügyi, és minden más információcsere ellenőrzés alatt tartása.

    4. TERRORIZMUS, HELYI HÁBORÚK • Azzal, hogy az USA kivonja csapatait Afganisztánból, viszont óriási mennyiségű fegyvert hagy hátra a szélsőséges iszlamista csoportok kezében, eléri, hogy mind a Közel-Keleten, mind Oroszországban, mind Európa további részeiben megnőjön a terrorizmus veszélye. Ez energiákat köt le, és bizonytalanná teszi, feszültséggel terheli a hétköznapi életet, kapkodásra kényszeríti e térségekben a kormányzó erőket, viszont az USA léphet fel a megmentő szerepében. Miközben mindneki tudja, hogy ez az ország még senkit, soha nem mentett meg. Amikor látszólag ezt tette, mint a II. világháborúban, minimális emberveszteség mellett, minden katonai szállítást leszámlázott a szövetségeseinek. Ehhez járul, hogy az USA Oroszország határai körül táplálja a fegyveres konfliktusokat. Ennek újabb terve a hétvégén vált nyilvánossá a belorussziai puccs fentebb említett tervével.

    5. KLÍMABIZNISZ • A klímakérdés a következő évtizedekben központi probléma lesz, s a Biden-adminisztráció visszatért a párizsi megállapodásba. Ez előrevetíti, hogy Washington akarja meghatározni azokat az eljárásokat, szabványokat, előírásokat, amelyek eldöntik, hogy mely cégek, s országok lesznek a világ hamarosan legnagyobb üzletét jelentő klímabiznisz nyertesei. Itt is van azonban még tennivaló, hiszen az Északi-sarkvidék környezetében Oroszország egyelőre helyzeti előnyben van...#

CÍMKÉP: Vlagyimir Putyin beszéde végén ellép a szónoki emelvénytől – Jelezte: kész beszállni a Washington által országa ellen indított küzdelembe (Fotó forrása az orosz elnök honlapja)

Fejlemények a követlkező cikkben: Engedékenyebb lett Putyin?