Már van, aki a Rigában játszó belarusz jégkorongozók túszul ejtését követeli.

A választói tömeg kegyének keresése egyre meghökkentőbb gesztusokra ragadtatja a politikusokat. Minthogy a populizmus kifizetődő, a szimbolikus politizálás felülírja az értelmes érvelést. A hazai közéletet hovatovább az olyan mozzanatok uralják, mint Jakab Péter krumpliszsákos jelenete az országgyűlésben, Orbán Viktor várbeli sétája a pörköltszaftos zakóban vagy Karácsony Gergely falevél-gereblyézése a közparkban egy fotó erejéig. A sor végtelen. Mindegyik esetben az a közös, hogy

a közélet, a gazdaság, a városüzemeltetés és közösségépítés lényegét érintő kérdések megtárgyalása helyett az érzelmek kiváltásával akar hatást elérni.

Tegyük hozzá: sikerrel. Persze, nincs ebben semmi új. Az emberiséggel egyidős a szimbólumokon keresztül történő mozgósítás, amit a vadászatokat ábrázoló barlangrajzoktól a vallási tanításokon, a háborúkra mozgósító jelszavakon, szónoki beszédeken, jelképeken át a mai cégek rafinált humánerőforrás-befolyásolásig megannyi jelenség példáz. Ami a feltűnő – legalábbis számomra –, hogy a szimbolikus politizálás mekkora teret hódít a nemzetközi kapcsolatokban az utóbbi időben.

Most például a Facebookon állt elő valaki – valamilyen, közelebbről meg nem nevezett bukaresti kezdeményezés nyomán –, hogy „Jó ötletnek tartanám, ha Budapest főpolgármestere és Óbuda polgármestere megváltoztatná az óbudai Virág Benedek utca nevét Raman Prataszevics utcára. Ott található ugyanis a Belarusz Köztársaság Nagykövetsége. Így a nagykövetség minden hivatalos levelezése, minden boríték, minden email-aláírás viselné a bebörtönzött ellenzéki újságíró nevét, az ott dolgozó diplomatáknak pedig az összes névjegykártyáján szerepelne Raman Prataszevics neve”.

Talán fölösleges emlékeztetnem arra, hogy Prataszevicset a Ryanair hétvégi, Athén–Vilnius járatáról vették őrizetbe Minszkben, ahol a repülőgépet leszállásra bírták a belarusz hatóságok. A 26 éves fiatalember, annak a Nexta YouTube hírcsatornának a működtetésében játszott meghatározó szerepet, amely többek között Lengyelországból szervezte a 2019. augusztusi fehéroroszországi elnökválasztás utáni tüntetési hullámot. Beleértve vasúti szerelvények kisiklatásara, s hasonlókra történő felhívásokat is.

Szerdán ukrán, orosz, belorusz bloggerek olyan fényképeket hoztak nyilvánosságra róla, amelyeken hitleri karlendítéssel pózol. Egy másikon az amerikai pénzen kiképzett, ukrajnai szélsőjobboldali, a New York Times által is neonácinak nevezett Azov alakulat egyenruhás tagjai között látható. Egy harmadikon gépfegyverrel. A nem reguláris egység több tagja is részt vett a Donyec-medencei szakadárok elleni, úgynevezett büntető akciókban. Egyesek szerintt Prataszevics is. Mások viszont azt bizonygatják, egy általa adott interjúre hivatkozva, hogy ő csak úgymond szóval támogatta az Azovot. Szerintük a fényképek csak a rá hasonlító személyt ábrázolnak.

Akárhogy is, ez nem mentség Lukasenka elnök enyhén szólva ostoba túlkapására, mindenesetre némileg árnyalja a független újságíró képet. És anélkül, hogy a kialakult helyzet részleteiben elmerülnék, s például a hasonló nyugati akciókat felsorolnám, a fenti „népi kezdeményezés”-sel kapcsolatban hadd jegyezzem meg:

Eleve senkiről sem neveznék el közterületet, mert nincs személy, akinek cselekedetei ne osztanák meg ab ovo az embereket, méghozzá általában politikai alapon. De ha már egyesek végképp nem tudnak ennek a vágynak ellenállni, akkor a halál után legalább húsz-huszonöt évvel vetném fel ezt a lehetőséget.

Egyébként az utcanévvel való cukkolás egyáltalán nem eredeti gondolat. 2017-ben került az amerikai kongresszus elé az a javaslat, hogy Washingtonban, az orosz nagykövetség előtti utcarészt Borisz Nyemcovról, nevezzék el. Az illető az 1990-es évek egyik oroszországi vezető politikusa, Vlagyimir Putyin ellenlábasa volt – egyébként, enyhén szólva, maga is igen összetett személyiség. 2015 februárjában lőtték le a Kreml közelében, amikor egy fiatal nővel sétált az éjszakai órákban, a Moszkva-folyó egyik hídján. Mondanom sem kell: Nyugaton azonnal az Oroszország, pontosabban a Putyin ellenes politizálás eszközévé tették a gyilkosságot, noha ha valakinek, hát épp az orosz elnöknek nem hiányzott, hogy hírbe hozzák vele.

A belarusz Prataszeviccsel (és orosz barátnőjével) Minszkben történtek miatt az Európai Unió, illetve egyes országok azonnal szankciókat vezettek be Belarussziával kapcsolatban. Ezek jobbára valóban érdemiek. Ám velük párhuzamosan nyomban megjelentek a szimbolikus politizálásnak a tömeghangulat felkorbácsolására alkalmas gesztusai is. A Belarusszal szomszédos Lettországban zajló jégkorong világbajnokság miatt a Riga közterein elhelyezett belarusz zászlókat az ellenzék által használt fehér–piros–fehér, páncélos lovagos zászlókra cseréltette a lett főváros polgármestere. A nép egyik lelkes gyermeke azonnal tovább is fejlesztette az ötletet: tartóztassák le a belarusz jégkorongozókat, s tartsák túszként, amíg Minszkben szabadon nem engedik Prataszevicset.

De ha már lúd, akkor legyen kövér: a lett városvezető az orosz zászlókat is kicseréltette az orosz nemzeti olimpiai bizottság lobogóira.

A Nemzetközi Jégkorongszövetség elnöke tiltakozott a versenysorozat átpolitizálása ellen, erre a rigai polgármester begyűjtette a szövetség zászlait is a közterületekről. Mindez jól jelzi, milyen esztelenséghez vezetett mára a nemzetközi sportszervezeteknek az a gyakorlata, hogy jó ideje nem engedik meg az oroszországi sportolóknak a saját zászló és himnusz alatti részvételt a versenyeken. A szinte még gyereklány tornászokat, jégtáncosokat és másokat aláznak meg ezzel, s adják értésükre már serdülő korukban, hogy ha kormányuk nem parírozik, akkor ők is megtudják, hogy merre leledzik az úristen.

Hasonló eset a közelmúltból. Április 28-án, a sakkhoz hasonló dámajáték világbajnoksági döntőjének negyedik fordulójában a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (Wada) üzenetet küldött a szervezőknek: „ha azonnal nem távolítják el az oroszországi versenyző asztalának oldaláról az orosz színeket, akkor kizárják a Dámajáték Világszövetséget a Wadából”. Erre a lengyel szövetségi vezető játék közben tépte le az orosz trikolórt, illetve vette el az asztali zászlót a hatszoros világbajnok Tamara Таnszikkuzsina mellől. Ezzel természetesen megzavarta a versenyzőt, amiért utólag szabadkozott is a lengyel illetékes. Viszont a lengyel színekben indult Natalja Szadovszkaja becsületére legyen mondva, a másnapi versenyen maga vette le az asztalról saját országának zászlaját, hogy rápirítson a politikusokra és a sporthivatalnokokra, hova juttatták mára az eredetileg nemesnek szánt küzdelmeket. Mondanám, hogy nekünk, halandóknak sem kellene ugranunk minden tetszetősnek látszó, valójában eszement ötletre!#

CÍMKÉP: Raman Prataszevicset 2021. május 23-án v ették őrizetbe Minszkben – A nemzetközi kapcsolatokkal összefüggésben is előretört az elemzés helyét átvevő szimbolikus politizálás (Fotó forrása: teraz.sk)