900. Bekiáltás: A Requiem Moszkva felett
„A háborút öljétek meg!” – üzenték Rozsgyesztvenszkij szavai ezen a hajnalon is.
2021. június 22-én, pontban hajnali 4 órakor, a folyó fölött magasban húzódó Zarjadje-sétányon a világhírű hegedűs, Jurij Basmet vezényletével ébresztették Moszkvát az Összoroszországi Ifjúsági Szimfonikus Zenekar tagjai, a már ma is nemzetközi elismertségnek örvendő, fiatal hangszeres szólisták, a karvezető hallgatók kórusa és egy gyerekkar is. Az okról így fogalmaz az esemény beharanghozója:
„Nyolcvan éve, éppen ezen a napon és órában földünkre támadtak a hitleri Németország állig felfegyverzett csapatai, amelyek előtt addig már elesett egész Európa.”
Miként az az 1941-es Szovjetunió rádióadásában azonnal elhangzott: kezdetét vette a Nagy Honvédő Háború. A nyolcvanadik évfordulós közvetítésben a vissza nem tértek emlékére tolmácsolták vezető oroszországi színészek Rozsgyesztvenszkij ,,Requiem”-jének szavait.
Nézd a hajnali város képeit és hallgasd a fiatal komponista, Kuzma Bodrov zenéjét, s befejezésként a ,,Darvak”-at Ildar Abdrazakov előadásában! És gondolkodj a családjukból kiszakított magyar katonák értelmetlen pusztulásáról is, akiket szinte azonnal bevetettek ebbe a rablóháborúba is!#
CÍMKÉP: Alekszandr Rubljov a még alvó orosz főváros tornyai előtt – „Fekete kő, / fekete kő, miért hallgatsz, / fekete kő? / Vajon ez volt minden vágyad? / Vajon arról álmodtál, hogy / sírkő leszel / sírhantján az / Ismeretlen katonának?” (Részlet Rozsgyesztvenszkij verséből. Fotó forrása: Smotrim.ru képernyőkép)
A ,,Darvak” szövegét a dagesztáni Raszul Hamzatov írta, zenéjét Jan Frenkel szerezte. Itt a fordításom:
„Katonák, kik messze innen haltak,
Kik nem térhettek haza sem hozzánk,
És nem ez a föld fogadta be őket,
Mintha darvakként lebegnének el.
Csak jönnek, jönnek távoli időkből,
Sír a hangjuk, kéklő égben szállva,
S mi hallgatagon tekintünk az égre,
Vajon villan-e ott egy daruszárny?
Szárnyalnak az égen ék alakban,
Repülnek ködös napnak a végén,
S egy hely üres még az alakzatban:
Tán az enyém – mormolom tűnődvén.
Már közel a nap, hogy daruvá válva
Szálljak velük a szürke menny alatt,
És madaranként hívogassam fentről
Közénk a földön lent-hagyottakat.”
