1239. BEKIÁLTÁS: Sulyok Tamás államfői és egyéni korlátai
CÍMKÉP: Miközben Budán az államfő beiktatása zajlott, Pestre gazdatüntetést szerveztek. Valamivel a kezdés előtt mindössze 30 ember és egy traktor várakozott egy Népligethez közeli parkolóban, ám a Parlamentig az sem mehetett el – A kiszolgáltatottságra, a szolgalelkűségre, a megfelelési kényszerre, az akár a legpitiánerebb suskusokban való érdekeltségekre visszavezethető ellenállás hiánya is az oka a „majd csak lesz valahogy” gondolkodásmódnak, amin a határozott ígéretekkel előállt köztársasági elnök, az igencsak erős korlátok és a magával cipelt terhei miatt aligha orvosolhat (Fotó: Tövissi Bence / Index)
Az elmúlt hetek közéleti zajától befolyásolva, nem éppen kedvező előfeltevésekkel gondoltam az új államfő, Sulyok Tamás március 10-ei beiktatási beszédére. Azt latolgattam, hogy ha írnék róla, akkor ilyesféle címet adnék a cikkemnek: „Kissé szürke, kissé szolgalelkű az elnökünk, épp olyan, mint mi magunk”. Remélem, az olvasó észreveszi, hogy a jellemzés olyan, amilyen, de az önreflexiónak is teret nyit. Aztán szembejött a valóság. Miután meghallgattam őt, azt írtam egy jegyzetlapra: