CÍMKÉP: Donald Trump 2025. január 16-ai, illetve 2018-as hivatalos fotója – Tel-Avivtól, Moszkván, Teheránon, Jerevánon, Londonon, Kijeven, Pekingen, Tajpejen át Budapestig az elmúlt napokban úgy cselekedett, úgy szólalt meg a politikusok többsége, hogy a hétfőn beiktatandó amerikai elnöknek is üzenjen vele. Az összeállításban szereplők közül azonban csupán Orbán Viktor ragadtatta el magát annyira, hogy azt vizionálja: „a háború hároméves rombolása után most újra az építkezés korszaka jö(jjö)n el, ezért mondhatjuk, hogy új korszak veszi kezdetét hétfőtől”. Mindenki más mintha abból indulna ki, hogy régebbi és újabb véres konfliktusokra kell készülni. A társadalmi-gazdasági mozgások törvényszerűségei is inkább az utóbbit valószínűsítik – (Képek forrása: donaldjtrump.com/news, illetve Wikipedia)

Vlagyimir Putyin és Donald Trump a G20-csúcson, Hamburgban, 2017. július 7-én – Az amerikai elnöknek olyan ajánlattal kell előállnia, amivel úgy biztosíthatja az erőgyűjtést a világcsendőri szerepet túlvállalt USA számára, hogy kihívói – Moszkva és Peking – nem okoznak neki gondot a belátható jövőben. A cikk többek között egy olyan koncepciót, egy elképzelhető Trump-i mestertervet vázol fel, amelyben Ukrajna, Szíria, Palesztina, Tajvan, akár Nyugat-Európa mellékes tétel. Mögötte azonban nem is egy kérdőjel… (Kép forrása: Szabad Európa – AP/Evan Vucci)

CÍMKÉP: A január 10-én megvásárolt két kötet, s a blokk, amelyen egy felkavaró felirat tudatta velem, miként működik a rablóállam-kapitalizmus – Elsősorban az váltott ki indulatot belőlem, hogy a már így is megtépázott művelődés esélye szűkül tovább (Fotó: KDL)

CÍMKÉP: A Musikverein Aranyterme a Bécsi Filharmonikusok 2025-ös újévi koncertjén – Miközben a karmester Riccardo Muti anyanyelvén, olaszul – nem németül, s még véletlenül sem angolul – kívánt békét, testvériséget és szeretet az egész világnak, az jutott eszembe: egyre kevésbé létezik az az Európa, amelyre az osztrák főváros most Johann Strauss születésének 200. évfordulóján emlékezik és szeretne emlékeztetni. Mi több, még ha az amerikai külpolitika ciklikus változásai szerint az idén az Egyesült Államok esetleg fel is ad valamennyit a már több is mint kétszáz éves Monroe-elv kontinensünkkel szembeni érvényesítéséből, az eddigi trend szerint Washingtonnak nem érdeke, hogy tartósan fellélegezzen, s ezzel versenytársává váljék egy Oroszországgal együttműködő Nyugat-Európa (Fotó: APA / Dieter Nagl)

CÍMKÉP: Angela Merkel memoárjának holland kiadásával a kezében – Prőhle Gergely esszéjéből kiindulva érvelek amellett, hogy a biblikus alapokon álló politika kapitalizmuskritika nélkül csak tüneti kezelésre alkalmas. A német kancellár 16 éves regnálása mutatja, hogy az adott társadalmi-gazdasági viszonyok között sem az Ukrajna és Oroszország területén folyó háborúnak, sem a gazdasági válságnak, sem az etnikai-vallási feszültségeknek nem lehetett elejét venni. Mi több a feszültségek azóta is minden területen növekszenek, és nem csak Németországban # (Fotó: Robin van Lonkhuijsen / ANP MAG / ANP via AFP / valaszonline.hu )

CÍMKÉP: Igor Kirillov altábornagy és Ilja Polikarpov őrnagy a december 17-ei moszkvai merénylet áldozatai – Az utóbbi évtizedekben megfosztották a közönséget attól, hogy folyamatokban érzékelhesse a világot. Napi szenzációkat tálal fel neki a tőkés üzleti érdekeknek alávetett média, amelyeket aztán a következő napon már ejt is egy újabb botrányos eset tálalásával. Mert csak ismétlődő sokkokkal lehet fenntartani a nézettséget, a hallgatottságot, a kattintásszámot, ami alapján a hirdetők fizetnek a médiavállalatnak. Erre használják a mostani terrorakciót is, ahelyett, hogy riadóztatnának a következmények miatt, amelyek akár az új amerikai kormány mozgásterének szűkítésében is szerepet játszhatnak, és egy általánosabb háború felé sodorhatják a világot (A montázs forrása: bloknot.ru)

CÍMKÉP: Még meg sem melegedett Kaja Kallas, az Európai Unió új kül- és biztonságpolitikai főképviselője alatt a szék, máris meg kellett szólalnia a szírai fordulat ügyében – Életszerűtlen, kettős mércét tükröző felhívása legfeljebb a tömegek megtévesztésére alkalmas, jóllehet, ha komolyan kellene venni, Washingtonban, Ankarában, Jeruzsálemben és Moszkvában is összerezzenhetnének tőle. A térségben állandósuló konfliktus hátterének áttekintése (Kép forrása: Multimedia Centre Európai Parlament – videókép)

CÍMKÉP: A 35 éves folyóirat eddigi 142 címlapjának egy részével díszített, születésnapi torta – Krausz Tamás szerint a lap szemben áll a globális tőkerendszerrel, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel. Wiener György egyelőre nem érzékeli, hogy leküzdhetetlen korlátai lennének a tőkés termelési mód fenntartásának. Böröcz József azt állítja: elviselhetetlenné kezd válni az EU-n belül a nyugatabbra, illetve a keletebbre lévő országok fejlettsége, életszínvonala közötti különbség, miközben az eleve illuzórikus felzárkóztatásnak nincsenek meg a feltételei. Melegh Attila úgy látja: a globális kapitalizmus nem képes működni migráció nélkül, ugyanakkor nem tudja kezelni a befogadás problémáit, főleg nem Európában, benne Magyarországon, ami táptalaja a szélsőséges nacionalizmussal operáló, autoriter rendszereknek. Részletek az alábbi írásban, s persze az Eszmélet most megjelent számában (Fotó: KDL)

CÍMKÉP: Irakli Kobakhidze grúz és Orbán Viktor magyar miniszterelnök Tbilisziben 2024. október 29-én – A posztszovjet térség országai előtt egyre inkább intőjel mindaz, ami Ukrajnában történt és történik. A grúziai vezetőknek sem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy a választások előtt, közben, s az utána kialakult, eléggé nyilvánvalóan kívülről (is) ösztönzött zavargások közepette arra gondoljanak: a 2013–2014 fordulóján, Kijevben lezajlott, békésnek indult, az európaiság melletti szimpátiatüntetések előbb véres összecsapásokba, végül a Washington által szervezett államcsínybe torkolltak, s ez ismétlődhet meg Tbilisziben is. (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)