Megbosszulta magát az a rögeszme, hogy egy központból, egyetlen kultúra és politikai felfogás jegyében lehetséges kormányozni a világot.

Szándékosan hagyja Brüsszel, hogy a Keletebbre lévő országokat kormányzó politikusok és a holdudvarukba tartozók fosztogassák az Európai Unió kasszáját. A Hálásak Orbánnak a multik című és más jegyzeteimben is rávilágítottam már arra, hogy szerintem miért hunynak szemet a nyugati hatalmak többek között a korrupt magyar vezetők gátlástalan magatartása fölött.

Frédéric Lordon nyomán azt fejtegettem, hogy az olyan országokban, mint a magyar is, az EU-támogatási alapok megdézsmálása révén létrejött komprádor politikus-oligarcharéteg miként szolgálja ki a globális tőkések érdekeit. A lényeg: készségesen tesznek eleget annak az igénynek, hogy a lakosság nagy tömegeit gazdaságilag és politikailag is kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, és ezen túl is minden akadályt elhárítanak a multinacionális tőke behatolásának útjából. Az ezeket lehetővé tevő mechanizmusokat – több országhoz hasonlóan – Magyarországon az alaptörvénybe iktatták. E szolgálatok fejében nézik el nekik többek között a közbeszerzési eljárások manipulálását, az EU-pénzek megcsapolását.

A hétvégén megválasztott moldáviai elnök, Igor Dodon ehhez hasonlóra utalt, amikor megindokolta, hogy hét év elteltével miért lett elegük az embereknek a feltétel nélkül nyugatbarát oligarchák uralmából. Az oroszországi állami televíziónak adott, november 14-ei, hétfő esti interjúban (46:00-tól) azt mondta: a moldáviai elit rávette az amerikai döntéshozókat: csukják be a szemüket a korrupció láttán, mert ha nem ők kormányoznak, az oroszbarát szocialisták kerülnek hatalomra. (Az MTI közlése szerint a 2014-es parlamenti választások előtt egymilliárd dollárnak – a hazai össztermék mintegy egynyolcadának – nyoma veszett a helyi bankokból – KDL)

Dodon azt állította: az Európai Unió támogatottsága a hét évvel ezelőtti 70 százalékról 35-40-re esett a köztársaságban. Az emberek 80 százaléka úgy látja: Moldávia rossz irányba tart. Az itteniek életminősége nemhogy javult volna, inkább romlott, miközben az oligarchák, helyi mércével, elképesztő vagyont halmoztak fel. A lakosság rájött, hogy az európai integráció jelszavával fedezik üzérkedéseiket, amit a Nyugat saját geopolitikai céljai érvényesítése érdekében enged nekik. A korrupció elleni tömegtüntetések közepette az ország alkotmánybírósága állította vissza a közvetlen elnökválasztás rendszerét, s a vasárnapi moldáviai választások így nyithatták meg az utat a helyzet esetleges további normalizálása előtt azzal, hogy a szocialista párti, Moszkva barát Dodont emelték a hatalomba.

Az amerikai bábállammá tett Ukrajna és a NATO-tag Románia közé beékelődött Moldovai Köztársaság helyzetét bonyolítja, hogy (1) keleti oldalán, a Dnyeszter Menti Köztársaságban, oroszországi, úgymond békefenntartó katonai egységek állomásoznak; (2) Románia mindent elkövet azért, hogy Bukarest égisze alatt egyesítse ezt a besszarábiai területet, amelynek román a hivatalos nyelve; (3) két éve Moldova társulási és vízummentességi szerződést írta alá az EU-val.

Csakhogy a szerződés aláírása óta a korrupció még nagyobb méreteket öltött. Az Európai Unió piaca megnyílt ugyan a moldáviai termékek előtt, ennek ellenére oda ma kevesebb értékű árut szállítanak, mint korábban. Közben elveszítették az oroszországi piacokat. A következmény: az átlag nagy része ma rosszabbul él, mint két éve, s igen sokan kénytelenek külföldön dolgozni. Ám ebben az esetben a külföld elsősorban nem a Nyugatot jelenti. A lakosság száma három és félmillióra tehető. Dodon szerint közülük körülbelül nyolcszázezren dolgoznak Oroszországban. Jelentős hányaduk nyilvánvalóan illegálisan. Az egyik kérdés, amit a hamarosan sorra kerülő első, Moszkvába vezető, külföldi útján Igor Dodon, az új köztársasági elnök fel fog vetni Vlagyimir Putyinnak, épp a moldáviai migránsok helyzetének rendezése lesz.

Oroszország államfője feltehetően nyitottnak mutatkozik majd, hiszen a külföldi vezetők közül elsőként talált alkalmat arra, hogy gratuláljon kollégájának, s meghívja őt a Kremlbe. Erre őt is geopolitikai érdekek késztethették. Hiszen Napnál világosabb, hogy– az Oroszország piaca, javai fölötti ellenőrzés megszerzésének kétszáz éves nyugati vágyától hajtva – az USA a Moszkva elleni amerikai katonai felvonulási tereppé változtatja hovatovább egész Európát. Ebben a helyzetben a Kreml vezetői minden lehetőséget megragadnak, hogy úgy-ahogy fenntartsák az Oroszország északi, nyugati és déli határáig a NATO égisze alatt előretolt amerikai csapatok elleni ütközőzónát.

Sok minden jelzi, hogy vége az egypólusú, a kizárólagos amerikai hegemóniára épülő világnak. Kiderült, hogy a Pax Americana a legkevésbé sem hozta el a békét. Nem csak a tényleges háborúk által sújtott országokban, de Európa peremén is véres összecsapások jelezték és jelzik törékeny voltát Jugoszláviától Ukrajnán, Csecsenföldön, Azerbajdzsánon, Örményországon át Grúziáig. A mostani moldáviai (és a szintén oroszbarát jelölt győzelmével zárult bulgáriai) választások eredményei, a nyugati pénzen a moldáviaihoz hasonló módon tovább gazdagodó ukrajnai oligarchák kormányzóképtelensége, az olyan gyarmati demokráciák, mint a visegrádi országok enyhén szólva ellentmondásos viszonyai, a nyugat-európai zavargások, mi több Nagy-Britannia közelgő kiválása az Európai Unióból egyaránt példázzák, hogy megbosszulta magát az a rögeszme, hogy egy központból, egyetlen kultúra és politikai felfogás jegyében lehetséges kormányozni a világot.

Nagy kérdés, hogy az új amerikai elnök – akit a liberális demokratáknak a választásokkal kapcsolatban megmutatkozott csőlátására visszavezethető hibák mellett a fentiekhez hasonló amerikai népi elégedetlenség emelt a hatalomba – megérti-e, hogy a glóbusz problémáit a másokkal való figyelmes egyeztetések révén lehet csupán enyhíteni. Mindenesetre Donald Trump, a megválasztott amerikai elnök telefonon már beszélt Putyinnal, s jelezte azt is, hogy első útjai egyike Kínába vezet majd. Nem mintha arra számíthatnánk, hogy az USA az új elnöki periódusban például csökkentené a fegyverkezésre szánt kiadásokat. Ennek feltehetően az ellenkezője következik be. De ha az új amerikai adminisztráció belátja, hogy az élni és élni hagyni elvnek nincs alternatívája, akkor hosszú évek után végre tehetnénk egy lépést egy kiszámíthatóbb világ megteremtése felé.

Valahogy úgy, ahogyan ezt a most megválasztott moldáviai elnök tervezi. Miközben Moszkva felé tekint, azt is leszögezte az említett, tegnap esti, az orosz állami tévének a lehető legszabatosabb orosz nyelven adott interjúban: „Vissza akarunk kerülni az oroszországi piacokra, ám ennek érdekében háromoldalú – az Európai Unió, Oroszország és Moldávia közötti – tárgyalásokat kell folytatni”. Mert Chisinauban, azaz Kisinyovban az új elnök, s az őt megválasztó többség már felismerte, amit sokan még idehaza sem kapizsgálnak, hogy a mai viszonyok között a kölcsönösségnek nincs alternatívája. Más kérdés, hogy az ottani, amolyan félelnöki rendszerben még az oligarchák uralta parlamentnek is lesz ehhez egy-két szava. #