Nagyon sokan kombináltak úgy, hogy két nagyhatalom – Oroszország és Németország – közé pávatáncolta magát a magyar Alföld és Pannónia géniusza.

Fájdalom, de a nagyok átugorják, megkerülik Orbán Viktort! Amikor a Népszava először írt arról, hogy Vlagyimir Putyin Magyarországra jön, be kell vallanom, kétkedtem. Arra gondoltam, hogy az ellenzéki újság azért röppenti fel ezt a kacsát, hogy aztán megírhassa: mégsem jön Budapestre az orosz államfő, mert lám, ő sem nézi semmibe Orbánt.

Hogy aztán az ennek nyomán hamarosan hatalmasra dagadt hírverés adta-e az ötletet a Kremlnek az egy éve esedékes látogatás perfektuálásához, vagy más oka volt a régi meghívás elfogadásának, soha nem fogjuk megtudni. Mindenesetre Putyin jön, s elsősorban Oroszországnak üzeni vele: vannak szövetségesei az Európai Unióban. Következésképp a budapesti találkozót átengedik a kiválóan működő orosz propagandagépezeten, amely háromnaponta gyártja le azt a hírt, vagy véleményt, hogy az Oroszország elleni szankciókat Ausztria, Csehország, Görögország és Magyarország csak vonakodva támogatja, ha egyáltalán…

Amikor kiderült, hogy a Putyin-utazás a Merkel-vizit után lesz, idehaza megindult O.V-nek és magának Magyarországnak a szokásos felértékelése. Nagyon sokan kombináltak úgy, hogy a zseniális pávatáncos a két nagyhatalom – Oroszország és Németország – közé pipiskedte magát: a magyar Alföld és Pannónia géniusza közvetíteni fog kettejük között.

Ehhez képest február 6-án, pénteken Angela Merkel és Francois Hollande – Kijev után – Moszkvába repül, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyaljon Ukrajnáról, az Európai Unió és Oroszország kapcsolatairól, a NATO fedőnév alatt az Oroszország határainál lopakodó USA-ról. Tehát a háború vagy béke kérdéséről.

Nem lesz könnyű dolguk, mert Petro Porosenko ukrán elnök csütörtökön például ilyet is kiejtett a száján, és nem zuhant rá a plafon, hogy „Teljes mértékben elfogadhatatlanok a polgári célpontok ellen Kelet-Ukrajnában intézett támadások.” Tette ezt annak ellenére, hogy nyilvánvaló: az ukrán hadsereg az, amely módszeresen lövi a felkelők bázisának számító városokat, s legalább két falut tett már  földdel egyenlővé. Nem állítom, hogy a köztársaságiaknak nem lehet felróni egy-egy lakóházba csapódott lövedéket. Én békében, sorkatonaként, hadgyakorlaton láttam egy magaslatról, hogy a lőtérre a tűzparancs kiadásának pillanatában betévedt két motoros forgalomirányítót miként lőtték szét a lövegek, meg a harckocsik. Ez meg mégiscsak háború! De ha végiggondolja valaki: logikailag elég nagy képtelenség, hogy a zömmel helyi felkelők tudatosan a sajátjaikat pusztítanák.

E tekintetben a televíziós tudósítások ne tévesszenek meg senkit! Az egyik magyar csatornán például az este épp Porosenko szavai alá montírozták Donyeck belövésektől rogyadozó házainak képeit. A néző fejében aztán így áll össze nap mint nap a hamis kép: „Na ezt művelik ezek a lázadók!” Ráadásul ezt világszerte olyan kifogástalan gentleman erősíti a közönségben, mint az amerikai külügyminiszter, John Kerry. Ő Porosenko kijelentését azzal tromfolta tegnap: nem hunynak szemet a fölött sem, hogy az orosz-ukrán határon orosz tankok és fegyveresek lépnek át. Tette ezt annak ellenére, hogy a minap az ukrán vezérkar főnöke ismerte el, hogy Kelet-Ukrajnában nincs jelen az orosz hadsereg. Ha meg nincs jelen, akkor a nagy USA csak nem attól a néhány száz önkéntestől, esetleg csecsen, meg grúz harcostól retten vissza, aki megy a testvéreit, a szövetségeseit, meg a hite szerint az igaz ügyet védeni, esetleg vezérének parancsát teljesíteni? Amúgy meg: bagoly mondja verébnek...

Szóval, a megszólalások igen álszentek, vagy ellentmondásosak, és természetesen senki nem a lényegről beszél, ezért elkelne egy-két jó tanács, egy-két zseniális ötlet, meg némi diplomáciai kunszt. Mégis úgy tűnik fel előttem, hogy Merkel és Hollande nem viszi magával Orbán Viktort. Lelkük rajta! Viszont nekünk igenis fáj! Mert ismét szertefoszlott a már századok óta tartó ábrándozás újabb képe, amely szerint Magyarország valamiképp a Föld középpontja, csakrája, vagy mi, ezért az itt születettek legyenek azok a pórnép vagy az elit tagjai, különös adottságokkal bírnak. Politikusai pedig szinte megkerülhetetlenek, ha valaki el akarja rendezni a világ sorsát.

Kár ezért az ábrándért, mert igencsak emelkedetté teszi a benne hívőt. Olyan magasztossá, amely még azt is elfedezi előle, milyen galád módon bánnak vele saját urai. Ezért mondom a hazám iránti igaz aggodalomtól vezérelve: jó lenne már lassan véget vetni az Osztrák Birodalom részeként fennmaradt Nagy-Magyarországhoz kapcsolódó küldetéstudatnak, amit maga Orbán Viktor miniszterelnök is oly buzgón élesztget abban az országban, ahol lassanként a trianoni határokat is feladja a magyar. Feladja azzal, hogy a nyugati gyepük mentén osztrákoknak adta el a földeket. Északon, meg Keleten viszont a telkeket, az elhagyott házakat veri dobra az alulnézetből hál' istennek legalább a határon túlról érkezőknek. Felülnézetből persze nincs ez így jól! Ezért épp ideje reteszt tenni az ország ajtajára! Hadd pusztuljon a végeken lévő épületvagyon! Itthon ugyanis nincs rá fizetőképes kereslet. Mert miközben „Magyarország a Pannon puma”, meg „Magyarország jobban teljesít”, százezrek, milliók vegetálnak nem találva maguknak normális megélhetést lehetővé tevő munkahelyet, a gyereküknek perspektívát nyújtó iskolarendszert – egyáltalán a kiegyensúlyozott, tervezhető élethez valami kevés stabilitást.

És akkor most még azzal is szembesülnek, hogy a nagyok asztalánál mégsem kap helyet az, akire szinte feltették az életüket! Hej galuska galagonya, bizony nagy bánata van mostan a cinegemadárnak, a keserves nemjóját!

#