A kijevi és a moszkvai tárgyalások valójában arról szólnak, hogy az USA egyedül uralhatja-e a világot, vagy figyelembe kell vennie Európa, Oroszország, illetve Kína érdekeit is.

Bár a hírek ellentmondásosak, összességében vontatottan zajlik, s talán félbe is szakadt a Donyec-medencében folyó legsúlyosabb harcok színteréről, Debalcevoból a még ott maradt civilek kimenekítése. Ezt elvben mindkét fél - az ukrán hadsereg, illetve a köztársasági felkelők is szervezik - de több híradás szól arról, hogy akadályozzák a távozni akarókat. Újból és újból fegyverdörgés hallatszik, az ellenőrző pontokon enyhén szólva nem segítőkészek a katonák. Az ukrán hadsereg a szakadár felkelőket (szóhasználatukban: terroristákat) vádolja emiatt, a felkelők ellenkezőleg. Pénteken például Donyeckbe húsz csaknem üres autóbusz tért vissza a harcok által különösen sújtott városból, ahol a lakosság maradéka embertelen körülmények között vegetál. Eközben a péntek éjfélig tartó csúcstalálkozókon folytatott megbeszélést először Kijevben a francia, a német és az ukrán államfő, majd Moszkvában szintén a francia és a német vezető az orosz elnökkel. A téma: miként lehetne elérni, hogy végre tényleg létrejöjjön a tűzszünet Kelet-Ukrajnában.

Ezt megelőzően az ellenlábas amerikai külügyminiszter is Kijevben járt, méghozzá annak a Victoria Nulandnak a társaságában tárgyalt Petro Porosenko ukrán államelnökkel, aki évek óta a megszállottak lázas lelkesedésével ügyködik azon, hogy a NATO égisze alatt az USA – miután vállalatai az elmúlt egy évben, az ukrán energetikai iparban egyre inkább megvetették a lábukat – katonai erejével is behatoljon Ukrajnába. Amerika ezzel – Észtországtól Kelet-Ukrajnáig – közvetlenül a nyugati határok mentén jelentene fenyegetést Oroszországra. Mintha Mexikó kormányát támogatná fegyverekkel Oroszország, mintha Mexikónak az USA-val közös határa mentén kezdené fenyegetni az USA-t... Az Egyesült Államok tárgyalódelegációjának törekvéseihez a kardcsörtetést a NATO főtitkárának e heti zengzetes kijelentései, illetve a Washingtonban a háborúpárti John McCain szenátort kitüntető, a változatosság kedvéért Moszkvában szakadárnak tekintett, magát Filaretnek nevező kijevi patriacha harcias szónoklatai szolgáltatták. Ukrajna számára amerikai fegyverszállításokat sürgetett. Főpásztorhoz méltó feladat!

A fentieknek nem mond ellent, hogy némi elmozdulás tapasztalható az amerikai álláspontban is. Az USA részéről mindenki vonakodik attól, hogy határozott ígéretet tegyen az ukrán kormány által követelt fegyverek, köztük célkövető eszközök szállítására. John Kerry külügyminiszter pedig kijevi tárgyalásain felhívta Petro Porosenko államfő figyelmét: "Nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy Ön kötelezte el magát a valódi alkotmányos reformok mellett, s hogy új, szabad, igazságos választásokat tartanak a Donyeck-medencében". Az USA diplomáciájának vezetője szerint az ukrán elnök támogatja, hogy létrejöjjön a Donyecki és a Luganszki terület sajátos státuszáról szóló törvény. Ennek nyomán kialakulhatna az az állapot, amit eredetileg követelt az itteni lakosság -  széleskörű gazdasági és politikai jogok garantálása -, de lehetséges, hogy a jelenlegi helyzetben ez már kevés lesz.   

Az ellenérdekeltségekkel szabdalt helyzetből következik, hogy az amerikaiak által folytatott megbeszélések, illetve a két európai nagyhatalom vezetőjének tárgyalásai nem egészen azonos célok érdekében zajlanak. Mi több, aligha járok messze az igazságtól, ha azt állítom: a kelet-ukrajnai hadszíntéren valójában az Amerikai Egyesült Államok és Európa csap össze. Az USA úgy akarja ellenőrzése alá vonni az orosz gazdaságot, s magát Oroszországot – amiként erre már az orosz tömegek számára nyomort hozó, gyalázatos kilencvenes években történt kísérlet –, hogy az ne foghasson össze az Európai Unióval. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az USA világgazdasági elsőbbségét már nem csak Kína veszélyeztetné; a még most is egypólusú világhatalmi erőtér három pólusúvá válna.

Ezért bár Francois Hollande és Angela Merkel tegnapi öt év félórás kijevi, majd négy és félórás moszkvai tárgyalásai közvetlenül a kelet-ukrajnai tűzszünet feltételeiről folytak, nézetem szerint Európa, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok jövőbeni egymáshoz való viszonya az igazi tétjük. Az, hogy az USA egyedül határozhatja-e meg a gazdasági, a politikai, a katonai érdekek érvényesítésének szabályait a világban, avagy az Európát, benne Oroszországot és szövetségeseit, a távlatokban pedig Kínát is bekapcsoló eurázsiai hatalmakkal együtt.

A kelet-ukrajnai tűzszüneti tárgyalások korábbi helyszínéről Minszk plusznak nevezett megbeszélések vasárnap az úgynevezett normandiai összetételben – tehát Franciaország, Németország, Oroszország és Ukrajna részvételével – telefonon folytatódnak.

#

FRISSÍTÉS: Tehát mégis erről van szó!

Továbbra is Amerika vezetné a világot