A gigászi ördög: Sorosról az orosz tévében

A világuralom megszerzését szolgálják a szervezett válságok, a puccsok – állítják az oknyomozó filmben megszólalók.

sorosgyorgyrossija1.png

„Ennek az embernek a nyomai mindenütt jelen vannak a bolygón, ahol a polgárháborúk tüze lángol, ömlik a vér, széttörnek az emberi sorsok, tönkremennek és szétesnek az államok. Miért akarják őt terroristának nevezni az USA-ban? Miért átkozzák el Izraelben és a hazájában Magyarországon? Miért gyűlöli Oroszországot annyira, hogy még a térde is beleremeg? Miért hívják őt „Doktor Rossznak”? Milyen erők állnak mögötte, s milyen új világrendet akarnak építeni?”

A Soros György tőzsde spekuláns tevékenységéről készült, Soros, a rombolás Quantumja címmel sugárzott, oknyomozónak nevezett filmet ajánlják így a készítőik. A filmet az orosz állami tévéhíradó ismert műsorvezető-riportere Ernst Mackjavicsusz jegyzi. A havas felvételekből ítélve, nem sokkal a jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump 2017 januári hivatalba lépését követően forgatták, s bár megkísérelték, Sorost magát megszólaltatni nem tudták. Az orosz állami tévé 1-es csatornáján (és az RTR Planetán) szeptember 24-én, vasárnapról 25-re, hétfőre virradóan tűzték műsorra a több mint egyórás összeállítást.

A talányos cím egyrészt arra a Quantum elnevezésű, a világot uralni akaró szervezetre utal, amely ellen James Bond is küzd a sorozat egyik darabjában, másrészt Soros ugyanilyen nevű alapítványának nevét idézi fel. Az orosz tévé riportfilmjében megszólaltatott Wayne Madsen külügyekre és biztonságpolitikai kérdésekre szakosodott amerikai publicista szerint, az egybeesés nem véletlen, hiszen a britek mindmáig dühösek Sorosra, aki 1992-ben csaknem bedöntötte a fontot. Egyébként Madsen könyvének címével – Soros: Quantum of Chaos – az orosz film főcíme cseng egybe.

Az USA neki nem az otthona

A pénzemberről eddig is tudtuk, hogy a különböző országok társadalmi-gazdasági zavarait kihasználva tett és tesz szert mesés vagyonra. Az sem újdonság, amit az orosz tévések kimondva kimondatlanul sugalltak: Soros felismerte, hogy ha nem a véletlenre bízza a válságok kirobbantását, hanem az általa akár közvetve pénzelt politikusok, terrorista szervezetek segítségével maga is elősegíti a kríziseket, ezek révén befolyásolhatja a tőzsdei árfolyamok alakulását, s így saját vagyonának egyre kevésbé kockázatos gyarapítását. De persze ilyet is látott már a világ, ezen belül az amerikai üzleti szféra. Soros nem tett mást, csupán a nagyban játszó pénzemberek gyakorlatát finomította, egyszersmind globális méretűvé tette.

A produkcióban Richard Hayden Black republikánus szenátor (Virginia), James Knowles az amerikai 2014-es zavargások színhelye, Ferguson polgármestere, Matthew Vadum politikai elemző azt állítják: a Soros-szervezeteknek, a Soros-pénzeknek szerepük volt és rendre szerepük van az amerikai zavargások támogatásában. Más amerikai szakértők és újságírók ugyanezt mondják a film utolsó negyedében a Trump megválasztását követő, az USA több mint száz városán végigsöpört tüntetéshullámról: a Soros-szervezetek szervezték és pénzelték őket. Feltételezésük szerint az elnök tekintélyének megtépázására – amiért persze ő maga is sokat tesz – azért van szükség, hogy a következő választáson könnyebb legyen a demokrata párti jelöltet hatalomra segíteni. Színes forradalom ugyanis Amerikában nem szervezhető – jegyzi meg tréfásan az egyik izraeli politológus –, mert Amerikában nincs amerikai nagykövetség.

Az orosz riporter a vége felé azt mondja: ha a világ különféle részein, Oroszországban, Ukrajnában, a Közel-Keleten válságokat robbantanak ki, zavargásokat szerveznek, s ezt teszi akár maga Soros György is, azt még csak-csak megérti, bár elfogadni nem fogadja el az ember. De mi értelme van ennek odahaza, a saját hazában? Richard Hayden Black republikánus helyi szenátor szerint „a Soros-szintű oligarcháknak nincs otthonuk. Az USA számukra nem otthon. Az ő otthonuk az egész világ. Ugyanúgy tekint az USA-ra, mint a világ más részeire”.

Színes forradalmak, fekete hétköznapok

Donald Trump győzelme hideg zuhanyként érhette Sorost, aki 25 millió dollárt áldozott Hillary Clinton megválasztatására, s aki Clinton elnökké avanzsálása esetén, az eddigieknél is korlátlanabb washingtoni, s ami ezzel csaknem egyet jelent, a világ folyamataira való még nagyobb befolyással koronázhatta volna meg pályáját. Azt a pályát, amit jócskán szegélyeznek sokak számára tragikus események. Az 1992-es nagy-britanniai fekete szerda után a filmben szóba kerül az 1998-as fekete kedd is, ami a rubel elleni spekulációként maradt meg az oroszok emlékezetében. Ez utóbbit részben szintén Soros számlájára írják, aki ezen is nyert.

A filmben megszólaló amerikaiak felróják neki, hogy közvetett szerepet játszott a szíriai ellenzék, közte a New York-i ikertornyok felrobbantását megszervező al-Kaida felfegyverzésében. De felemlegetik neki az arab tavaszként emlegetett eseményeket, amelyek Tunisz, Líbia, Jemen, Szíria szétverésével, Egyiptom megrendítési kísérletével jártak. Ezeknek az akcióknak úgymond az az értelmük: válságokat kell kirobbantani és fenntartani, hogy érvényesíthetők legyenek az amerikai üzleti érdekek.

Izraeli interjúalanyok ugyanezzel – az országuk ellen háborút vívó palesztin szervezetek támogatásával – vádolják a tőzsdecápát. Többen azt állítják, s WikiLeaks-iratokkal támasztják alá, hogy az akciókban – több közel-keleti, grúziai, ukrajnai szervezet, illetve államcsíny támogatásában rendre kulcsszerepet játszott a Soros által mozgatott, „minden erkölcsi gátlás nélküli” Hillary Clinton és persze az amerikai mainstream média.

Ami Ukrajnát illeti, a befektetés megtérülőben. Ma már a termőföld jelentékeny hányada, illetve a palagáz-kitermelési jogok nagy része amerikai cégek tulajdonában van. Utóbbiak részben az előző alelnök fiához köthetők, a termőföldeket pedig nagy ütemben vásárolja fel a génmódosított növénytermesztést, közte a gyengített marihuána-termelést Ukrajnában meghonosítani akaró Monsanto, amelynek egyik nagy részvényese éppen Soros.

A filmből természetesen nem maradhatott ki a menekültáradat Európára zúdítása, illetve épp csak érintve a szélsőséges iszlamisták Oroszország elleni felhasználását annak a célnak elérésére, hogy az eurázsiai kontinens nyugati, illetve keleti fele nehogy egymást erősíthesse. Ebben az összefüggésben – a bevándorlás elleni úgynevezett nemzeti konzultációt és annak eredményét a riporter által népszavazásként említve – szólalnak meg a film magyar szereplői Vona Gábor, a Jobbik elnöke, illetve a párt parlamenti képviselője, Gyöngyösi Márton. Mindketten óvatosan fogalmaznak. Nem állítják, hogy van közvetlen bizonyíték arra, hogy Soros állna a menekült- és migránsáradat mögött, de…

Már rég börtönben ülne

Már-már gigászi méretű, szinte mindenható az az ördög, ami ily módon Soros alakjából kibontakozik, de tény, hogy egy jó szó, annyi sem hangzik el Soros György tevékenységéről. Mi több, Wayne Madsen odáig megy a következtetésében: „Ha nem szponzorálta volna a demokrata elnököket, vezetőket, Soros már rég börtönben ülne”. Ehhez képest én kifejezetten megértő voltam, amikor másfél éve, a tőzsdeguru több könyvét is elolvasva, azt írtam róla, hogy nem vitatom szándékainak tisztességét.

Végtére ugyanazt hirdeti, amit Jézustól Marxig számos utópista: feloldhatók és felszámolhatók az emberek közötti erkölcsi, vallási, nemzeti sajátosságokból fakadó különbségek – tán még a nemiek is –, lebonthatók az államok közötti határok, a kultúrák közötti akadályok, megteremthető az igazságos, kivétel nélkül mindenki számára boldogságot elhozó társadalom. (Az osztálykorlátokról, a kizsákmányolókról és kizsákmányoltakról persze ma már és még nem esik szó, hiszen ha ilyesmit említene valaki, akár a kizsákmányoltak előtt, akik minden ellenkező híresztelés ellenére nemhogy csökkenő, inkább növekvő arányban vannak jelen a társadalmakban – Lásd az egyéni vagyonkoncentráció soha nem látott mértékét! – akkor alighanem értetlen tekintetekkel találkozna: „Miről beszél maga jó ember?”)

Mindenesetre a szabadság, az egyenlőség, a testvériség régi-új eszméjével a világ számos országában fiatalok ezrei mozgósíthatók és bevonhatók a Soros-alapítványok által működtetett, nem kormányzatinak – Magyarországon, megtévesztő módon, gyakran civilnek – nevezett szervezetekbe. Azokba a közösségekbe, amelyekbe alapos, előzetes válogatás után kerülnek be a kiszemeltek, a régi-új hit majdani papjai, misszionáriusai. Ők, akiket a nemes célok, eszmények miatt az ember maga is szívesen követne. Hiszen Soros György valódi innovációja a nyílt társadalom eszméjének kidolgozása és terjesztése, ami elsőre oly vonzónak tűnik fel. Ennek segítségével nemesíthette cselekedeteit filantróppá, emberbaráttá, s ezzel érte el, hogy sokak számára elfogadhatóvá váljék ténykedése.

Csakhogy egy dolog a szándék, meg a szó, s megint más a valóság. Mert nyilvánvaló, hogy a világ számos pontján véres eseményekkel kapcsolódik össze ez az új keletű misszionárius tevékenység. Ráadásul a végén, az adott helyen mindig az amerikai tőke legnagyobb moguljai szerzik meg a gazdaság meghatározó részei fölötti ellenőrzést, ahogyan az az orosz riportfilmből is kiviláglik. És a példák aligha vitathatók.

Hozzá elgondolkodtató – És persze összeesküvés-elméletet sejtet! – a filmben a többször és többféleképpen kifejtett magyarázat is: Sorost és a hozzá hasonlókat a világkormányzás rögeszméje mozgatja. Eszelősen hiszik, hogy az emberiség boldogsága múlik azon, sikerül-e felszámolni az egyes embernek az államához, nemzetéhez, etnikumához, vallásához való kötődését. A kötelékeket azért akarják akár erőszakkal is elszakítani, hogy úgymond létrejöhessen egy már ezek fölötti, kötődésektől mentes, kizárólag racionális meggondolásokat valló egyedekből álló, következésképp könnyebben kormányozható világ.

Álljon elő más magyarázattal, aki tud! De én mégiscsak azt tapasztalom: eme emberbarátok szerint nincs mit tenni, a rendhez vezető út a káoszon keresztül vezet, és ahol a fát vágják, ott bizony hullik a... Ha úgy tetszik: a cél szentesíti az eszközt, ahogyan azzal a hatalmasok már jó néhányszor áltatták a kortársaikat a történelem különféle korszakaiban. Az persze más kérdés, hogy akik Soros György tevékenységét nem elemezve bírálják, hanem kapva kapnak rajta, s a lényeget tekintve hasonló hatalmi játszmákhoz használják plakátkampányok és más propagandaakciók részeként, maguk sem igazán különböznek a megbírálttól. Legföljebb annyiban, hogy hozzá képest kispályások, de ettől még ugyanolyan kárt képesek okozni, ha másban nem, a lelkekben bizonyosan. #

Címkép: Soros György az orosz állami tévé műsorának vágóképén – „Ugyanúgy tekint az USA-ra, mint a világ más részeire”.