BEKIÁLTÁS: A választás nem demokratikus

Tamás Gáspár Miklós most beszél arról, mit tanult Arisztotelésztől.

tamasgasparmiklos.jpg

„Ön azt hiszi, hogy a választás demokratikus dolog? Azaz a hatalom átruházása a népről másokra?” – kérdez vissza Tamás Gáspár Miklós a Munkások Újságának adott interjúban, majd sokak számára talán meglepő bejelentést tesz:

„A választás már önmagában antidemokratikus.”

Aztán a filozófus hozzáfűzi: „A demokratikus eljárás a sorshúzás, az időben korlátozott mandátum, az, hogy senki nem kormányozhat kétszer, és maximum egy évig. A választás – a képviseleti kormányzat – a demokrácia fogalmának az ellentéte. De ha már választunk, ne válasszunk fajüldözőket meg fasisztákat, nemde?”

Az utolsó mondat annak szól, hogy TGM korábban kikelt a rasszista kijelentéseiről elhíresült hatpárti zempléni országgyűlési jelölt miatt. Ám ez mellékszál. Itt és most arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fent idézett gondolat a választás eleve antidemokratikus voltáról nem a bombasztikus kijelentéseiről ismert filozófus-közíró találmánya, főleg nem rögeszméje. Arisztotelész ír a demokráciáról és a választásról ebben a szellemben a Politika című művében, s ajánlja helyette a politeiai rendszerét, illetve a sorshúzásos, erősen korlátozott ideig érvényes vezető- sőt közhivatalnok-kiválasztást.

Aki részletesebben kíváncsi a kifejtésre, megtalálja a Politika című kötet 147. oldala táján. Gondolat Könyvkiadó, 1969. De az interneten, a Magyar elektronikus könyvtárban is rendelkezésre áll. Ezért tehát nem javallom, hogy bárki belekössön TGM-be emiatt, már ha egyáltalán ezt fontolgatná. Vele más gond van. Történetesen az, hogy a rendszerváltozás időszakában akkori elvbarátaival együtt – Heller Ágnes, Tölgyesi Péter, Lengyel László, Bauer Tamás, Hack Péter, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Pető Iván, Tardos Márton, hogy csak néhány ismertebb nevet említsek – elfelejtette felhívni a magyar lakosság figyelmét erre az Arisztotelészi, a korabeli városállamokban szerzett tapasztalatokra épülő tételre. Egyébként közéjük sorolható Szabó Miklós is, aki az ókori filozófus művét fordította.

A szomorú az egészben, hogy nagy tudású emberekről van szó.

Amiként kivételes műveltségű személyiségek voltak a jobboldali–liberális–keresztény-konzervatívok között is, de ők sem figyelmeztettek. A rádiós és televíziós sztárújságírók pedig valahogy egyik oldalon sem kérdeztek rá sosem, hogy nincs-e pici ellentmondás a filozófiai tanok és a megváltásként hirdetett, a magyar népnek nagy vehemenciával ajánlott, úgynevezett képviseleti demokrácia között. Most aztán ott tartunk, hogy a minapi cikkemben azzal kellett foglalkozzak: közösen hozzák ránk a fasizmust a demokráciáról hablatyoló kormányzó és (ál)ellenzéki pártok, mikor egyaránt az ingatag középosztálynak játszanak, s eközben sorsukra hagyják a Magyarországon a társadalom alsó kétharmadát kitevő, létbizonytalanságban élő tömegeket. Az immár folyamatossá vált amerikai zavargásokból sem akarják megérteni, mindez mire vezethet…#

CÍMKÉP: Tamás Gáspár Miklós sem a rendszerváltozás időszakában figyelmeztetett arra a veszélyre, amiről tanulmányaiból már akkor tudnia kellett