989. BEKIÁLTÁS: Putyin és Biden hintájában?
A világ kezd ideges lenni attól, amiről azt gondolták, Moszkvának fáj majd tőle a feje.
Akkor foglaljuk össze a hétfői napot a világ egyetlen igazán fontos kérdése, az orosz–amerikai–(kínai) játszma, tehát a háború vagy béke szempontjából.
Oroszország Ukrajnára támadása február 14-én sem következett be. Hál’ istennek, bár a nyugati politikusok, a megnevezett és meg nem nevezett szakértőket megszólaltató vezető médiumok szerint már ennek legalább háromszor meg kellett volna történnie. Boris Johnson brit kormányfő hétfői nyilatkozatában az orosz támadás kezdetéről azt mondta, hogy 48 óra múlva következik be. Ehhez képest Putyin egyfajta chicken game versenyzőként feszítette tovább az idegeket:
♦ Lavrov külügyminiszterrel, egy végtelenül hosszú asztal két végén, kamerák előtt ülve beszélte meg, hogy még nem merítették ki a diplomáciai lehetőségeket. Tehát nyugtalanságra semmi ok.
♦ Sojgu védelmi miniszterrel ugyanennél az asztalnál megtanácskozta, hogy Oroszország szárazföldi erejének szinte minden katonai körzetből kijelölt egységei a nyugati katonai körzetben és Belaruszban, valamint lényegében minden flottájának hadihajói a Barents-, a Balti-, a Fekete-tengeren, a Csendes-óceánon a legnagyobb rendben gyakorlatoznak. Utóbbit a Kuril-szigetek Urup szigetének térségében az orosz felségvizekre nagy mélységben bemanőverező amerikai tengeralattjáró sem zavarta meg. Három órás művelet keretében kitessékelték. Mindenesetre e felvétel nyilvánosságra került részének is az volt az üzenete, hogy nyugtalanságra semmi ok, habár ez az amerikai tengeralattjáró-ügy azért felvethet kínos kérdéseket. Az orosz elnök jelezte is, hogy még beszélnek egymással a részletekről…
♦ Az orosz parlamenti eljárásrendben sikeresen húzták az időt a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság diplomáciai elismerése tárgyában. Lassan nyolc éve jegelik a kérdést, vagyis a Kremlben ehhez a témához szintén higgadtan viszonyulnak.
A kijevi vezetők számára viszont idegtépő lehet a bizonytalanság. Már csak azért is, mert Zelenszkij elnök bejelentése szerint a hétvégén harminc ukrajnai oligarcha hagyta el az országot magánrepülőn. Több nyugati képviselet, köztük az amerikai és az IMF tagjai Kijevből Lvovba telepedve növelték a bizonytalanságot. Biden amerikai elnöktől sem kapott biztató híreket az ukrán államfő. Ezért a kijevi vezetők mintha rájöttek volna, mekkora hintában ülnek. Ha hihetünk az ország londoni nagykövete némileg zavaros nyilatkozatának, végre előkeresték az eddig megtagadott minszki megállapodásokat. És feltehetően ez is megnyugvással tölti el az orosz vezetőket.
Mindenki másnak azonban bőven van oka a nyugtalanságra. Kinek ezért, kinek azért. De ne is aprózzuk el, mert szinte a világ egészének. Ugyanis annak érdekében, hogy mindenkire rásózható legyen az USA-ban a drágán és környezetszennyező módon kitermelhető amerikai palagáz, a háború nélküli tartós háborús feszültségen nagyot szakítanak az amerikai tőkések. Nem mellesleg a földgáz és a kőolaj magas ára miatt az orosz költségvetés is igen jól jár. Kína, Japán, az Európai Unió országai pedig fizetnek, mint a katonatiszt.
Pedig főleg az európai országok ruszofób politikusai, médiumai és közemberei szurkoltak és szurkolnak azért, hogy végre egyszer tényleg padlót fogjon Oroszország. Hovatovább azonban a világ nagyobbik része kezd ideges lenni attól, amiről azt gondolták: Moszkvának fáj majd tőle a feje. Pláne, hogy Biden amerikai elnök újságírók előtt elhaladva az orosz támadást firtató kérdésekre csupán boldog szent Valentin napot kívánt mosolyogva mindenkinek. A haddelhadd azonban majd akkor jöhet el igazán esetleg mindkettőjüknek, ha Pekingből rákérdeznek: ugyan mi is volt ez?#
UTÓIRAT: Az egészhez képest lábjegyzet, hogy a hétfő esti orosz állami tévéhíradóban háromszor is vágókép volt egy hadianyagot Kijevbe repítő amerikai katonai szállítógép, farok részén jól láthatóan a „PÁPA” felirattal. Kétség nem fért hozzá, hogy a magyar bázisról érkezett a gép Ukrajnába. Így, akik eddig azt hitték, hogy mi nem vagyunk benne a slamasztikában, ugyanúgy tévednek, mint azok, akik boldogok voltak 1999-ben, mikor Taszárról szálltak föl az amerikai repülők Belgrád bombázására.
CÍMKÉP: Putyin és Lavrov egy hosszú asztalnál tanácskozik – Még nem merítették ki az összes lehetőséget, így aztán nem idegesek. Vagy nem mutatják… (Fotó forrása az orosz elnök honlapja)
ZÁRÓKÉP: Putyin és Sojgu ugyanannál a hosszú asztalnál tárgyal – Oroszország szárazföldi erejének kijelölt egységei és minden flottájának hadihajói a legnagyobb rendben gyakorlatoznak, nincs hát okok a nyugtalanságra. Én viszont mint volt sorkatona, mindenkinek mondom: egy gyakorlat, amiben bőven volt részem, nem csak elkezdődik, de akármeddig is tart, mindig vége lesz, méghozzá tervezetten... (Fotó forrása az orosz elnök honlapja)
