A példák többségét az USA-ból hozza a Yale Egyetem professzora, de önmagunkkal is szembesít.

Gyakran az a benyomásom, hogy mindent megírtak már a fasizmus mai vonatkozásairól is. Korábban Ungváry Rudolf: „A láthatatlan valóság” kötetét ajánlottam többször is az olyan olvasónak, aki nem akarja szőnyeg alá söpörni a baljós jeleket. Most épp Jason Stanley: ,,Így működik a fasizmus” című könyvét olvasom. (Théâtre Le Levain, Bègles, 2021, magyarul) A Bevezetőben írja a szerző:

„Az elmúlt években világszerte több országban hatalmasodott el egyfajta szélsőjobboldali nacionalizmus, egyebek között Oroszországon, Magyarországon, Lengyelországon, Indián, Törökországon és az Amerikai Egyesült Államokon.”

S persze Brazíliát is említi, miközben nem állítja, hogy ezek fasiszta államok lennének, de nyilvánvalóvá teszi, hogy a világ számos pontján a fasizmus jegyeit hordozó rendszerek kísértenek, Afrikában és Ázsiában, esetenként, tombolva pusztítanak. Hogy a 2014 óta az USA által támogatott kijevi kormány által a náci jelszavakat éjszakai fáklyás felvonulásokon üvöltő, büntető zászlóaljakba szervezett, garázdálkodó, civileket, gyerekeket ezrével gyilkoló szabadcsapatokra támaszkodó ukrajnai oligarchikus kapitalista bábrendszert ne is említsem.

A példák többségét az USA-ból hozza a Yale Egyetem filozófia professzora, aki – Noam Chomsky szerint – új lendületet adott a politikai filozófiának. A szerző nem csak Donald Trumpot említi, hanem például a Barack Obama kormányzása alatti durva deportálási rendszer bevezetését is. Bemutatja továbbá, miként hatotta át Amerika életét „a fasizmus kísértése” a polgárháborútól az 1924-es, rasszista fogantatású bevándorlási törvényen át az 1930-as évek „America First” mozgalmáig. Mert Trump csak felmelegítette a vakmerő repülő Charles Lindberg ideáját...

Természetesen, Stanley elkerülhetetlenül hivatkozik az olasz Mussolinire, az osztrák-német Hitlerre. De amiért igazán fontosnak tekintem a művet: a benne foglalt tételek arra ösztönöznek, hogy összevessük őket napjaink magyarországi valóságával. Legalábbis szerintem. S erre szeretném rávenni az olvasót is.

»Könyvemben a „fasiszta” szót választottam az olyan típusú (etnikai, vallási, kulturális) ultranacionalizmus címkéjeként, amelyben a nemzetet a nevében megszólaló tekintélyelvű vezető saját személyében képviseli«

– értelmezi a fogalmat a tanulmány írója, majd tíz fejezetben elemzi annak összetevőit. Ezeket idézem fel ezen a helyen, fejezetenként egy-egy gondolat ide emelésével, hogy támpontokkal segítsem azt, aki magyarázatot keres a bennünket körülvevő világ történéseire.

1. A mitikus múlt
„A fasiszta politika egy tiszta, mitikus múltat idéz fel, amelyik tragikusan megsemmisült. A nemzet meghatározásának módjától függően a mitikus múlt lehet a vallás tekintetében tiszta, a rassz tekintetében tiszta, a kultúra tekintetében tiszta, vagy ezek kombinációja.”

2. Propaganda
„Nehéz nyíltan szorgalmazni olyan közpolitikát, amely sok embernek ártani fog. A politikai propaganda arra szolgál, hogy széles körben elfogadott eszmények álarca mögé bújtatva elfedje a politikusok vagy politikai mozgalmak nyilvánvalóan problémás céljait.”

3. Értelmiségellenesség
„A fasiszta politika az oktatás, a szakértelem és a nyelv támadásával és leértékelésével igyekszik aláásni a közbeszédet. Intelligens vita nem lehetséges sem a különféle nézőpontokhoz hozzáférést biztosító oktatás nélkül, sem a szakértelem tisztelete nélkül olyankor, amikor az ember saját tudása kimerül, sem a valóság pontos leírásához elegendően gazdag nyelv nélkül. Az oktatás, a szakértelem és a nyelvi különbségtétel aláásása nyomán nem marad más, mint a hatalom és a törzsi identitás.”

4. Pótvalóság
„A fasiszta politika az értelmes vitát félelemmel és haraggal igyekszik helyettesíteni. Amikor ez sikerül, a hallgatóságban a veszteség destabilizáló érzete alakul ki, és bizalmatlanul, haraggal tekint azokra, akikről elhitették vele, hogy e veszteség okozói.”

5. Hierarchia
„A fasiszta ideológia szerint a természet hatalmi és uralmi hierarchiákat ír elő, amelyek azonban összeegyeztethetetlenek az egyenlő tisztelet elvével.”

6. Áldozati tudat
„A fasiszta propaganda fájdalmas himnuszokkal szokta megénekelni a domináns státusz elvesztését kísérő gyötrelmet. A valódi veszteségérzetet a fasiszta politika sérelmezett áldozati tudattá manipulálja, és ezt kihasználva igazolja az elnyomás egykori, jelenlegi vagy új formáit.”

7. Törvény és rend
»A „törvény és rend” fasiszta retorikája kimondottan arra szolgál, hogy két osztályra ossza az állampolgárokat: a kiválasztott nemzet tagjaira, akik természetüknél fogva törvénytisztelők, és a nemzeten kívüliekre, akik – úgymond – veleszületett módon semmibe veszik a törvényt. A fasiszta politikában a hagyományos nemi szerepekhez nem idomuló nők, a nem fehérek, a homoszexuálisok, a bevándorlók, a „dekadens kozmopoliták”, azok, akik nem a domináns vallást követik, puszta létezésüknél fogva sértik a törvényt és a rendet.«

8. Szexuális szorongás
„Ha a demagóg a nemzet atyja, akkor a patriarchális férfiasságot és a hagyományos családot érintő bármiféle fenyegetés aláássa az erőről alkotott fasiszta elképzelést. Ilyen (úgymond mindenkit elérhető – KDL) fenyegetés a nemi erőszak és a szexuális bántalmazás, illetve az úgynevezett szexuális deviancia (túldimenzionálása, amivel szexuális szorongást okoznak a társadalom jelentékeny részében – KDL). A szexuális szorongás politikája különösen hatásos olyankor, amikor a hagyományos férfi szerepek – mint például a családfenntartói szerep – a gazdasági körülmények folytán már amúgy is fenyegetés alatt állnak.

9. Szodoma és Gomora
„Ahogyan Hitler nyilvánosan elítéli a kozmopolita nagyvárosokat és az azokban kifejlődő kultúrát, az bevett a fasiszta politikában. (…) Míg a fasiszta képzelet számára a városok a – főként zsidók és bevándorlók által létrehozott – lezüllesztő kultúra melegágyai, addig a vidék a tisztaság forrása” – hangzik a fasiszta érvelése.

10. Arbeit macht frei
»A fasiszta ideológiában válság és nélkülözés idején az állam a választott nemzet tagjai számára tartja fenn a támogatást: „nekünk” jár, „nekik” nem. Ezt mindig azzal igazolják, hogy „ők” lusták, hiányzik belőlük a munkaerkölcs, és az állam pénze nem bízható rájuk, mert „ők” bűnözők, és csak az állam bőkezű támogatásából igyekeznek élni. De a fasiszta politika szerint ki lehet gyógyítani „őket” a lustaságból és a tolvajlásból – a kemény munka révén. Ezért „díszítette” Auschwitz kapuit az Arbeit macht frei – A munka szabaddá tesz – felirat.«

Kezdetnek ennyi. Következhet a (nemzeti) önvizsgálat!

CÍMKÉP: A holokauszt túlélőket aggasztja a mai Amerika — Hanna Barczyk rajza a Los Angeles Timesban