Náci jelszavakkal, a banderista-fasiszták köszöntésével parádéznak a múltját tévúton kereső Ukrajnában.

Többektől megkapta a magáét Gelencsér Ferenc, a Momentum újdonsült, 32 éves elnöke, mert fészbukos üzenőfalára fölírta, hogy „Kitartás.” Az okkal bírálók között volt Zöldi László is, aki Médianapló című blogjában felidézte, hogy Fábri Péter költő ott és nyomban megjegyezte: „Fiatalember, maga ellógta a történelemórákat. Ez a nyilasok jelszava.” Minderről eszembe jutott, hogy anno többször figyelmeztettem diákjaimat – szerkesztőket, operatőröket, vágókat, leendő kommunikációs szakembereket –, kerüljék a hitleri Németország keleti gyarmatosítási szándékához köthető „élettér”, meg a hasonló szólamok, s persze a magyar vonatkozású „kitartás” kifejezés hétköznapi használatát. Ezekhez ugyanis szörnyűségek tapadnak.

A „Kitartás! / Éljen Szálasi!” köszönési formulához például a magyarországi nyilasok kegyetlenkedései, gyilkosságai kötődnek.

Az 1990-es évektől a 2010-esek felé haladva egyre kevesebbeknek derengett valami arról, miért kellene ódzkodni e fogalmak, fordulatok használatától. Magyarázatom után sem mindig osztotta mindenki az érveimet. Ha másból nem, a tekintetekből láttam: már nehogy holmi történelmi okok miatt fosszuk meg magunkat a plasztikus és kézenfekvő kifejezésektől!

E cikk véglegesítése előtti rögtönzött közvélemény-kutatásom szerint a találomra megkérdezettek többsége a címbe emelt „barna pestis” kifejezést sem tudta értelmezni. Nem hallottak arról, hogy ezzel a szóösszetétellel a nácizmust volt szokás jelölni, az SA, az Adolf Hitler által vezetett Német Munkások Nemzetiszocialista Pártja, vagyis a náci párt félkatonai szervezete, a Sturmabteilung (rohamosztag) egyenruhájának színe alapján. Csakhogy a szavaknak mágikus természetük van:

akár évtizedekig szunnyadnak a népemlékezet legmélyén, s hirtelen előtörnek. Aztán kiderül, hogy a beléjük sűrűsödött tartalom is életre kel.

A szomszédos Ukrajnában éppen ez történik. Az önnön nemzeti múltjának keresésébe révült országban a Sztepan Andrijovics Bandera, az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) vezetője után banderista-fasisztáknak, sőt náciknak nevezettek köszöntése mára az ünnepségek kötelező eleme lett.  A „Slava Ukraine! / Gerojam slava!” (Dicsőség Ukrajnának! / A hősöknek dicsőség!) párbeszédes fordulatot az ukrán hadsereg és rendőrség hivatalos jelmondatává tették a 2014-es kijevi államcsíny után. Pedig akik a homályból napvilágra hozták, biztosan tudták, hogy 1941 áprilisában, a nácik által megszállt Krakkóban, az ukrán nacionalisták második kongresszusán kapott erőre a köszönési formula a „Heil Hitler! / Sieg Heil!” mintájára.

Ezt követően terjedt el a németekkel együttműködő, pogromokat végrehajtó szabadcsapatokban és az UPA-ban, a német hadseregbe tagolt Ukrán Felkelő Hadseregben. A háború után, főleg Nyugat-Ukrajnában, a banderista örökséget hordozókban élt tovább egyfajta titkos jelszóként, mígnem a 2013-as kijevi főtéri, vagyis a Majdan megmozdulásai során vált ismét általánossá. Akkori használói azt állították, hogy már lekopott a fasisztákra hajazó jelentése, mi több, az Európához tartozást fejezi ki. Csakhogy

azóta is bőszen harsogják az egykori németországi náci menetek mintájára megtartott ukrajnai fáklyás felvonulások, a hitlerihez hasonló jelképek, nem ritkán horogkeresztek alatt vonuló résztvevői.

Az élen néha az „Ukraina – ponad use!” (Ukrajna mindenek fölött!) „Ukraina – previse vszego” (Ukrajna mindenek előtt!) transzparenst hordozzák, aminek szintén megvan a hitlerájos előzménye. Manapság a „Slava Ukraine! / Gerojam slava!” formula a főhajtást is kifejezi az Ukrajnáért elesettek emléke előtt. De vigyázat! Már 2014-ben, vagyis akkor félhivatalossá, majd hivatalossá vált használata, mikor még szó sem volt arról, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Viszont Kijev ezzel fejezte ki, hogy csak azokat az ukrajnaiakat illeti a tisztelet, akik az oroszok által lakott Donyec-medenceiek ellen vívott büntető akciókban, Kijev oldalán estek el.

Ezzel is egyértelművé tették, hogy a korábban az Ukrajnán belüli autonómiáért küzdőket, aztán a 2014. május 11-ei népszavazással magukat szuverén luganszki és donyecki népköztársaságok polgárának tekintőket ellenségnek tartják, akiket – miként ez a propagandában, az állam vezetőinek nyilatkozataiban folyamatosan jelen volt – ki kell irtani, de legalábbis elűzni szülőföldjükről. A ma már ukránul is jól beszélő orosz-zsidó, Volodimir Zelenszkij államfő választási programjában azt ígérte:

véget vet ennek a tűrhetetlen megkülönböztetésnek, s egyesíti az országot, amire a minszki megállapodások elvben lehetőséget is kínáltak.

Ehhez képest, nyilvánvalóan a nyugati tanácsadók által befolyásolva, rendre kisiklatta a tárgyalásokat, mígnem 2022 februárjában, az orosz hadsereg támadása előtti napokban kijelentette, hogy nem tekinti érvényesnek a szerződéseket. Eközben egyre gyakrabban használta a banderista köszöntést. Szeptember 9-én, hivatalos elnöki oldalán a formula 327 előfordulását jelezte a kereső. Mintha korábbi használói nem követték volna el a bűnök bűneinek sokaságát.

Mert ez volt a köszönési formulájuk azoknak is, akik az 1941. július 1-3. közötti lvovi (lembergi) pogrom során, 1941 és 1943 között a Kijev alatti Babij Jarnál, 1942 júliusában a rovnói gettóban, 1943 márciusában a belarussziai Hatinyban, 1943 nyarán, a volinyi mészárlásban, 1944-ben Szlovákiában főleg zsidók, lengyelek, oroszok, cigányok, vegyes etnikumú családok tagjait, a német betolakodók ellen küzdő szlovák partizánokat tíz- meg tízezerével kínozták, lőttek agyon, égették el élve.

Ma ott tartunk, hogy a nyugati országok Ukrajna iránt lelkesedő vezetőivel is kimondatják legalább a mondatpár első tagját. Nehezen hihető, hogy azok a főleg amerikai szakértők, akik az ukrajnai bábállam mögött állnak, ne tudnának a fentiekről. Mint ahogy Chilétől Afganisztánig, a „katolikus” vagy éppen az iszlamista fasisztákról is mindent tudtak, amikor az amerikai tőkés körök érdekében velük és a hasonlókkal szövetkeztek, a CIA közreműködésével hajtottak végre leszámolásokat, az amerikai, illetve a NATO haderő bevonásával buktattak meg kormányokat, tettek élhetetlenné egész országokat bombázásokkal szinte a világ minden pontján 1945, s persze 1990 után.

Az ukrajnai államcsíny előtt is pénzzel, kiképzőkkel támogatták az ukrajnai banderisták utódait, a szélsőjobbos szervezeteknek, a félkatonai alakulatoknak a bőrükre horogkeresztet, Hitler-idézeteket tetováltató tagjait, akik

a nyugatiak által fölkarolva, igazolva látják a gyakran elődeikhez hasonló kegyetlenkedéseiket.

2013 legvégétől ők változtatták pokollá a kijevi Majdant. 2014 tavaszától ők kínozták, gyilkolták és rabolták ki a donyeci oroszokat – az úgymond moszkálokat (moszkvaiakat), vagy másik gúnynevükön, a szovokokat, a szemétlapátokat. 2014 májusában gyúlékony és fojtó hatású vegyi anyaggal permetezték le, s gyújtották fel az odesszai szakszervezeti székházba szorultakat. És így tovább egészen mostanáig, amikor Ukrajnában, a távolra hordó amerikai lövegekkel messze a keleti front mögötti falvakat, városokat, iskolákat, raktárakat, népes piacokat,  vízvezetékeket, transzformátorállomásokat rombolják, hogy élhetetlenné tegyék az ottaniak életét, a tél beállta előtt megakadályozzák a helyzet többé-kevésbé normalizálását. 

Ne mondja hát senki, hogy a szavak mellékesek, s hogy semmi nem múlik azon, kik és mire használták őket a múltban! Valójában a bennük lévő gyúanyag könnyen beindíthat társadalmi robbanásokat, ha a helyzet kedvező ehhez, s ha külső erők tesznek is érte. Ezért a momentumos Gelencsér Ferencnek sem magyaráznia kellett volna a magyarázhatatlant, miután megbírálták, hanem beismernie tájékozatlanságát! Elnézést kérni mindazoktól, akikben, talán akaratlanul, sebeket tépett fel! Netán politikusként tennie valamit azért, hogy ne ragadják magukkal kortársait a múlt köröttünk ólálkodó kísértetei!#

CÍMKÉP: – A banderisták utódainak éjszakai fáklyás felvonulása a mai Ukrajnában –Pokollá változtatták a kijevi Majdant, kínozták, gyilkolták és kirabolták a donyeci oroszokat – gúnynevükön a moszkálokat (moszkvaiakat), a szovokokat, (szemétlapátokat) –, permetezték le gyúlékony és fojtó hatású vegyi anyaggal az odesszai szakszervezeti székházba szorultakat, s égették el őket élve