1090. BEKIÁLTÁS: Teendő TGM után

Olykor idéztem tőle gondolatokat, s alighanem ezt szeretné továbbra is.

tamasgasparmiklostemetese2023-01-31rtlhu.jpg

Az elmúlt két hétben vegyes érzésekkel olvastam a Tamás Gáspár Miklóst (TGM) gyászolók visszaemlékezéseit. Elfogadom, ha valaki úgy rendezi el fájdalmát, hogy a nyilvánosság elé tár egy s mást az elhunythoz fűződő emlékeiből, de magam inkább befelé fordulok ilyenkor. Nem mintha a szó szoros értelmében személyes kapcsolat fűzött volna hozzá, de a szövegei (nyilván hézagos) ismeretében mégiscsak áthatotta ezt a viszonyt valamiféle személyesség, miként annyiak esetében ezen a világon. Mindenesetre TGM halálhírét a lehető legvisszafogottabb módon tettem közzé:

Böröcz Józsefnek a Bekiáltásban január 15-én közreadott cikkének címe alá írt ajánlásával – „Tamás Gáspár Miklós emlékének” – értesítettem olvasóimat, hogy földi valójában a filozófus nincs többé.

És most mégis róla, pontosabban rólunk szól ez a néhány sor. A kereső algoritmusa szerint a 2014 januárja óta létező Bekiáltásban 26 cikkben 34-szer írtam le a nevét. Először 2017. október 25-én a „Forradalmat vizionál TGM” című írásban. A teljesség igénye nélkül idemásolok néhány további főcímet is: „A fasizmus már köztünk van”, „Ha Magyarországon jó, miért rossz mégis?”, „Az ország kiárusítása zavartalan”, „Kádár hamis utódai uralkodnak rajtunk”, „Magyarok közönye”, „Ámítanak a rendszerváltással”, „Magyarok – ismét zsákutcában” és a többi.

Nyilvánvaló, hogy ezek inkább rólam szólnak, mint TGM-ről. Azt érzékeltetik, mely témákhoz kapcsolódó mondanivalómhoz kerestem igazolást a tőle kölcsönzött gondolatokkal. Mások viszont akár szintén az ő mondataival cáfolhatták volna megállapításaimat. Ahogy az már a filozófusokkal lenni szokott: a töprengés kacskaringós ösvényein haladva, idővel az egyes állításaikat árnyaló, sőt azokkal ellentétes következtetésekre juthatnak. Miként vagy két éve hallottam a Marx életművét alaposan ismerő két társadalomtudós vitájában: „Ne gyere most azzal, hogy (…), mert akkor tőle fogom idézni a cáfolatot!”

Nem mintha ne változtatnánk nézeteinken mi közrendűek is, csakhogy ezt senki nem kéri rajtunk számon – írásokban megtestesült életmű híján, nem is kérheti.

Így történhet meg gyakran épp a gondolkodó főkkel, a nagy reformerekkel, a forradalmárokkal, az önmaguk korát túlélt államférfiakkal, közéleti szereplőkkel, hogy mikor életútjuk végére érnek, olyan ellentmondásos kép rögzül róluk, vagy időközben akkorát fordult a világ, hogy akár kevesen is állhatnak a sírjuk körül, s tán nem is a hozzájuk leginkább illők, méltóbbak búcsúztatják őket. 

De ezt is el tudom fogadni. Az mégsem lehet ugyebár, hogy két egymással ellentétes világnézetű egyén kapjon hajba az elhunyt földi maradványai fölött! Mindenesetre TGM-et sokan kísérték végső útjára. Olyanok is, akik talán viszolyogtak az ott felhangzott Munkás gyászindulótól. Viszont megértem a tudtommal TGM-hez közel állt, közel álló Parászka Boróka érzelmeit, aki azt írta a posztjában: Tamás Gáspár Miklós temetésére nem mentem el. Mert nem akartam és tudom temetni. Szövegei legyenek kéznél. Nem miatta, magunk miatt. Legelemibb érdekünk”.#

CÍMKÉP: 2023. január 31-én, Budapesten eltemették Tamás Gáspár Miklóst – Ahogy az már a filozófusokkal lenni szokott: a gondolatok kacskaringós ösvényein haladva, idővel az egyes állításaikat árnyaló, sőt azokkal ellentétes következtetésekre juthatnak (Kép forrása: RTL.hu)