Az újgyarmatosítástól megszabadulni akaró mind több ország áll Peking és Moszkva mögé.

A Kínában tartott harmadik Egy övezet, egy út fórumhoz kapcsolódva nyilatkozta az orosz államfő, Vlagyimir Putyin, hogy van egy kívánság, miszerint

„Élj száz évig, hogy száz évig tanulhass!”

Emlékezetből felidézve az egyik orosz rádióban hallott magyarázatát: mások tiszteletének tanulását kell elsősorban tökéletesíteni! Ez egyet jelent az érdekeik megismerésével, és ennek alapján a kompromisszumra törekvéssel.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy egy tapasztalt politikus trükkje ez, hadd jegyezzem meg: a megegyezésre utalásban kimondva-kimondatlanul benne van a saját érdek érvényesítésének szándéka is, csakhogy a kizárólagosság igénye nélkül. Ez mindenképpen új megközelítés az utóbbi három évtized amerikai felfogásához képest. Az USA tőkés körei ugyanis még az általuk világpénzzé, s ezáltal a gazdagságuk forrásává tett dollárt és az arra épülő nemzetközi pénzügyi rendszert sem átallották jó néhány ország megbüntetésének eszközévé tenni. Hogy szinte minden nemzetközi szervezetnek a Washingtontól függővé tételéről már ne is beszéljek...

Putyin szerint e tekintetben a nyugati hatalmaknak súlyos mulasztásaik vannak. Az orosz elnök máskor is gyakran tette szóvá, hogy a Szovjetunió szétesése óta a Washington és az egyre inkább hozzá láncolt, úgynevezett kollektív Nyugat rendre figyelmen kívül hagyja más államok érdekeit. A nyugati-globális tőkés csoportokat képviselő amerikai adminisztráció világcsendőri szerepében, a saját maga által egyoldalúan meghatározott, tetszése szerint alakított értékrendet kér számon másokon, anélkül hogy érdekelnék más kultúrák sajátosságai.

Az USA hadereje az elmúlt három évtizedben több országot rombolt le. Magas beosztású állami hivatalnokok, titkosszolgálatok, a velük szorosan együttműködő gigatőkések által létrehozott alapítványok révén államcsínyeket szerveztek, s az így hatalomra juttatott, korrupt bábkormányokon keresztül befolyásuk alá vontak társadalmakat. Mindennek betetőzéseként pedig

a meglévő több mint ezer mellé újabb katonai támaszpontokat hoztak létre a tőkeérdekek érvényesítésének biztosítékaként.

Mindezt persze a demokratikus értékek, az emberi jogok szószával öntötték le és hirdették a nyugati médiarendszeren keresztül, pedig ha komolyan gondolják, elég lett volna a tízparancsolatra hivatkozniuk. Miközben papoltak, s azt hangoztatták, hogy a zsidó–keresztény civilizáció mindenkinek boldogságot hozó értékei jegyében cselekszenek, rendre szélsőséges, iszlamista szervezeteket fegyvereztek fel, iszlamista társaságokat pénzeltek, fasiszta szabadcsapatokat hoztak létre, velük ingataggá téve egyes országokat, hogy aztán kényük-kedvük szerint halászhassanak a zavarosban.

Értem én, hogy ismerősöm is „Szép kis társaság!" ajánlással osztotta meg azt a tablót, amelyen az orosz, a kínai, az iráni, az észak-koreai, a belorusz, a szíriai, a török, a magyar, az azeri vezető látható, s hogy a minden egyoldalú közlésre ugrók egyike szerint „Nélkülük békésebb lenne a világ". Csupán azt kérdezem: miért nincs az ilyen összeállítások mellé téve a döntéseikkel csak az elmúlt évtizedekben kétmiliónyi ember halálát okozott, tízmilliókat földönfutóvá tett nyugati tőkés országok vezetőinek csoportképe is? Mindenesetre, ez így meglehetősen hiteltelen..! (A kapitalizmus rovására 1992 óta 8–11 millió háborúban elpusztított személy írható, ezen belül a liberális demokráciákra 2 millió. Forrás: Salvatore Engel-Di Mauro, Eszmélet, 129. sz. 2021 tavasz, 62.o.)  

Rendszeres olvasóimnak már a könyökén jöhet ki, de az interneten kettős mércét követők nagy tömegét és a részben Nyugatról pénzelt médiumokból ömlő, egyoldalú megnyilvánulásokat érzékelve, példaként ezúttal is utalnom kell arra, hogy 2013–2014 fordulóján, Kijevben államcsínyt szervezett Washington. Ehhez az amerikai kormány térségi főhivatalnoka, Victoria Nuland által nyilvánosan is kihirdetett, jelentékeny összegeket használt fel. Többek között a Soros-szervezeteken keresztül csak a rasszizmussal összevethető oroszellenes uszítást indított. Erre alapozva, a kijevi bábkormányok nyolc éven át banderistra-fasiszta szabadcsapatokkal nyomorgatták, hadseregükkel lövették a keleti térségek nagyrészt orosz nemzetiségű, Ukrajnán belül autonómiát követelő lakosságát.

Miközben gyerekek százai és felnőtt civilek ezrei pusztultak el, az akkor még amerikai alelnök, Joe Biden felügyelete mellett palagáz-mezőket, zsíros földeket juttattak multinacionális tőkésvállalatoknak, az ukrán társadalmat pedig a banderista-fasiszta métellyel fertőzték meg.

Mindez a tömegmédiumokon keresztül bármi mellett és ellen heccelhető, magát roppant humánusnak tekintő, nyugati közönség, benne az értelmiség teljes közönye, sőt tudatlansága mellett. Számos ismerősöm nem hajlandó ezzel szembenézni. Csakhogy 2014 januárjától – anélkül, hogy ismerhettem volna a végkifejletet – hétről-hétre, olykor napról-napra dokumentáltam ezt a folyamatot a Bekiáltás blogban. Itt (is) megtalálható azoknak a körülményeknek az eseményekkel párhuzamos rögzítése, amelyek közepette Washington három szerződést  futtatott zátonyra. Az elsőt még a Krím annektálása előtt. Az utolsóról pedig 2022. február elején, jóval az oroszországi hadsereg támadása előtt jelentette ki a washingtoni kurátorok tenyeréből evő Volodimir Zelenszkij államfő, hogy nem tekintik érvényesnek.

Pedig a Németország és Franciaország által tető alá hozott megállapodások révén még a Krím is megmenthető lett volna Ukrajna számára, s talán elkerülhető a donyeci, a luganszki, a herszoni, a zaporozsjei térségben zajló háború. Főleg, ha a NATO nem pakolja tele Ukrajnát az Oroszország megtámadását lehetővé tevő fegyverekkel, és tábornokainak műveleti tervei alapján nem vonultat fel az orosz határok mentén százezernél több katonát számoló ukrán egységeket 2021 végére. E magatartás oka Washington 1903 óta rögzített, külpolitikai doktrínáiban keresendő. Ezek szerint az USA több mint egy évszázados célja Oroszország feldarabolása, és erőforrásainak tőkés körei általi ellenőrzés alá vétele. Az utóbbi évtizedben ennek már az lett volna a célja, hogy

forrásokat találjanak az Amerikát (is) fenyegető gazdasági válság enyhítéséhez, az USA globális uralmának fenntartásához. Persze, az utóbbinak Kína, India, Indonézia, Brazília és mások felemelkedése, gazdasági megerősödése a legnagyobb akadálya.

Vlagyimir Putyin 2008-tól kezdődően folyamatosan figyelmeztette Washingtont: országa (biztonsági) érdekeit érvényre fogja juttatni. Ami az utóbbi időszak fejleménye: ehhez eredetileg talán számításba sem vett támogatókra is lelt. A Nyugat újgyarmatosításától megszabadulni akaró országok egész csoportjai láttak lehetőséget egy olyan atomnagyhatalom mögötti felsorakozásra, amely nemcsak hogy nem omlott össze a társadalmi–gazdasági–pénzügyi életét sújtó, több mint ezer szankció hatására, de Kínával összefogva egyik élharcosává vált egy lehetséges többpólusú világ megteremtésének.

Ezek az országok, amelyek a Föld népességének többségét képviselik, hamar felfigyeltek Putyinnak az eddigi felsőbbrendű amero-eurofehér retorikával szembemenő koncepciójára, amit legutóbb október 5-én, a Valdaj vitaklub 20. ülésén hat pontban foglalt össze. Sűrítve adom közre ezeket:

Természetesen, elő lehet állni azzal, hogy ez az egész álmodozás. De hogy a globális Dél — jelentsen ez bármit —, illetve a félperifériák vágyai fejeződnek ki benne, ahhoz kétség nem férhet. És épp a bevezetőben említett, a Kína által tíz éve kezdeményezett Egy övezet, egy út program adhatja a hátterét, amely a vasúti, a közúti hálózat, az egész világra kiterjedő hajózás feltételeinek nagy ütemben fejlesztett infrastruktúrájával szolgálhatja a jövőben a világ különböző régióiban, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, a Délkelet-ázsiai Államok Egyesülése, az Eurázsiai Gazdasági Szövetség keretében felpörgetni szándékozott gazdasági tevékenységet.

Mindenesetre, a hat pont elmozdulás az eddigi egypólusú világszemlélethez és gyakorlathoz képest, ami az utóbbi évtizedekben a szegényeket még szegényebbekké tette, a globális problémákat még inkább kiélezte. Hogy mást ne említsünk, a lényegében az olcsó munkaerőre ácsingózó tőkét szolgáló multikulturalizmus égisze alatt a különféle civilizációkhoz tartozók összekeverésével sok országban törékennyé vált a közbéke a társadalmi-gazdasági nehézségek növekedésével, ami a terrorizmusnak, a jövőbeni genocídiumoknak is megágyazhat. Ehelyett arra kellene koncentrálni, hogy mindenki a saját civilizációjában boldoguljon...

De hogy még szerencsés esetben sem lesz ez fáklyás menet, borítékolható. Amíg az eddigi erőviszonyok megváltoznak, s az új regionális érdekközösségek összecsiszolódhatnak, addig bizonyára alkalmi szövetségek kötéséhez kapcsolódva, árulásoknak, akár erőszakos megmozdulásoknak is tanúi lehetünk. E tekintetben már mutatja is magát a Közel-Kelet, amely azonnal felbolydult azt érzékelve, hogy a szálakat eddig mozgatott Amerikai Egyesült Államok veszíteni kezd erejéből, cselekvőképességéből. Alighanem, hamarosan újabb térségek válnak ingataggá a formálódó világban. Ám, minden jel szerint, a kocka immár el van vetve...#

CÍMKÉP: Hszi Csin-ping kínai, Putyin orosz, Abij Ahmed etióp és Dzsoko Vidodo indonéz vezető a harmadik Egy övezet, egy út fórumon, Pekingben, 2023. október 18-án – Az olcsó munkaerőre ácsingózó tőkét szolgáló multikulturalizmus égisze alatt a különféle civilizációkhoz tartozók összekeverésével törékennyé vált a közbéke. Arra kellene koncentrálni, hogy mindenki a saját civilizációjában boldoguljon... (Fotó: Grigorij Sziszojev, Ria Novosztyi)