1208. BEKIÁLTÁS: A háborúból kilábalás két módja
A terhek megosztása nélkül előbb közönybe fullad a nyugati civilizáció, mígnem ismét fellázadnak a tömegek.
Az európai vezetők valami alapvetőt nem értettek meg / nem akartak megérteni / nem voltak képesek megérteni, amikor
hagyták, hogy belesodorják az Európai Unió országait, a washingtoni és New York-i érdekkörök által előkészített, Ukrajna területén nyolc év alatt ,,felfejlesztett” háborúba.
Nem számoltak azzal, hogy lehetetlen egyszerre fenntartani a lakosság nagy részének viszonylag magas életszínvonalát, azaz a nyugati jóléti társadalmakat olyan országokban, ahol
♦ nincs sokféle és számottevő mennyiségű természeti erőforrás,
♦ a tősgyökeres lakosság egyre kevésbé akar fizikai munkát, főleg nagy megterheléssel járó, az egészséget veszélyeztető, az embert idő előtt elhasználó fizikai munkát végezni,
♦ ahol a hadiipari termelés nem a központi hatalom gyorsan meghozott rendelkezésén múlik, hanem a parlament által elfogadott költségvetés adja a hátterét, s ez határozza meg a szükségszerű profit nagyságát, a fejlesztések ütemét,
♦ ahol a társadalom derékhadának esze ágában sincs katonaként feláldozni magát a felül lévők, a tőkések érdekeiért.
A csapdahelyzetből két úton lehet kimenekülni, jóllehet már így is csak nagy veszteségek, gazdasági visszaesés árán. Az egyik:
♦ a katonai fenyegetés, katonai műveletek helyett megegyezésre törekvés, ahol csak lehetséges a jelenleg a világban folyó 50–60 háborúban, különös tekintettel az ukrajnai, az izraeli frontokra, illetve a Tajvan miatt kirajzolódó összecsapás elkerülésére.
A másik lehetőség:
♦ a régi recept szerint fasiszta diktatúrákkal letörni a belső ellenállást, rákényszeríteni a nyugati társadalmakat, hogy mindent áldozzanak fel a viszonylag tömeges jóléttől, a relatív szabadságon át a katonának besorozottak, a rakétatámadásoknak kitett otthon maradottak életéig.
Mondanom sem kell, melyik változat híve lennék. A kényelem jó részéről azonban az első esetben is le kellene mondania a nyugati közép- és a felsőosztálynak. Pontosabban, ha a politikai és a gazdasági hatalom birtokosai nem oldják meg a terhek megosztását, nem terítik szét a gazdasági válság következményeit a társadalom egészére az igazságosság jegyében, akkor közönybe fullad a nyugati civilizáció, amibe mi is tartozunk és/vagy fellázadnak a nyomortól rettegők a szinte számolatlan ömlő támogatások kedvezményezettjei, a közpénzeken osztozó országos és helyi politikusok, a nagy- és kistőkések, a nagy- és kisgazdák ellen. Mígnem bekövetkezik a fent másodikként felidézett helyzet. Jön egy demagóg, hogy odacsapjon nekik. Ez azonban – miként a huszadik század magyarországi és európai története is mutatta – előre kiszámíthatatlan fordulatokat, forradalmakat és ellenforradalmakat hozhat, aminek mindenki kárvallottja lesz.#
UTÓIRAT: Mint mindig, ezúttal is tanulságos, milyen négy korábbi cikket sorolt az algoritmus e jegyzet alá, a Bekiáltás-oldalon...
CÍMKÉP: A háborúkba való meggondolatlan belesodródás következményei miatt egyre több lesz a hasonló tüntetés a nyugati világban – A társadalom derékhadának esze ágában sincs katonaként feláldozni magát a felül lévők, a tőkések érdekeiért, de majd kényszeríteni fogják erre (Fotó: picture-alliance/dpa/R. Hirschberger, 2017)
