Novák Katalin a közrendűek tetteit emelte ki, s nem tett különbséget anyaországiak és határon túliak között.

Annyira nem akartam hinni a fülemnek, hogy környezetem nem kis megrökönyödésére visszatekertem a tévékészüléken Novák Katalin köztársasági elnök újévi üzenetét. Az újrázáskor a szememmel is követtem a feliratot, ám ugyanazt kellett konstatálnom:

a magyarokról általában esett szó a beszédben; nem voltak megemlítve külön a határon túliak; a felsorolt, tucatnál is több település között sem fordult elő nem magyarországi.

Talán sokak számára meghökkentő az államfő szövegének ez a nyilván tudatosan kialakított sajátossága, de mire a beszéd végén elhangzott a „Reményt hozó új évét kívánok minden magyarnak!” mondat, arra jutottam, hogy inkább kifejezte ez a nemzeti egységet, mint amikor fennkölten Erdélyeznek, székelyeznek a politikusok. Ugyanis ezzel a gyakran túlhajtott kiemeléssel nem csak az anyaországiak jelentékeny részének ellenérzését vívják ki, de hátrasorolják a romániai Partiumban élőket is, amit – egyik ottani ismerősöm szerint – sokan sérelmeznek közülük.

Hozzájuk hasonlóan, a NER-retorikában alig emlegetik a horvátországiakat, a szlovéniaiakat, hogy az egyébként is renegátnak tekintett burgenlandiakról említést se tegyek. Ha hosszabb időtávon nézem, az erdélyiekhez képest a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai magyarok ügye is csak akkor jelent és jelenik meg a szónoklatokban, az állami rádió- és tévéműsorokban, ha ehhez valamilyen kormányzati külpolitikai érdek fűződött, fűződik. Márpedig

ez a gyakorlat épphogy nem együttműködés, hanem kirekesztés, ami különösen szembetűnő, amikor a Nyugaton munkát vállalt több százezer szavazó voksolását nehezíti meg a kormányzat…

Az államfő új évi köszöntője ezen túl is szolgált meglepetéssel. Például, figyelemre méltó volt az az Európai Unióval kapcsolatos kijelentése, hogy „Mára látjuk az előnyöket, a nehézségeket, és egy pillanatra sem felejtettük el: teljes jogú tagságot ígértek”. Ezen túlmenően – a nemzet fogalmának történelmileg is kirekesztő, a lakosság néhány százalékát kitevő főúri, főpapi, nemesi réteget magában foglaló értelmezéséhez képest – a népet jelenítette meg a szövege.

A szó régi értelmében vett közemberek, a mai közrendűek tetteit állította középpontba az államfő. Ezzel olyan nemzetegyesítést képviselt, amire a rendszerváltozás óta nem volt példa. Elsősorban azokat említette, akik az elesetteken, a rászorulókon segítettek és segítenek. A szakmák említése nélkül, példákon keresztül, az egészségügyben dolgozókra, a katasztrófák áldozatainak mentésében közreműködőkre utalt. Aztán a kétkezi munkásokra.

Szólt a pedagógusokról, akik kistelepüléseken, patinás intézményekben, gyermekotthonokban, a cigányok között egyaránt küzdenek a jövő nemzedékéért. Megemlítette azokat, akik a szeretetotthonokban gondozzák a fogyatékkal élőket, illetve az időseket. Helyet kaptak a szövegben a hagyományok ápolói, köztük olyan falvakban élők, akik valamely magyarországi nemzetiséghez kötődnek. Ha odafigyelt valaki, akkor

azt érzékelte, hogy a társadalom hétköznapi szereplői jelentek meg az üzenetben. Azok, akik az elmúlt három évtizedben rendre hátrányt szenvedtek a felsőközéposztállyal szemben, nem beszélve a politikai kapitalista állam tényezői jóvoltából hirtelen meggazdagodottakról.

Mindez nagyrészt a mondatok mögött meghúzódó tartalom felfejtése során vált és válik nyilvánvalóvá. Sok megszólított azonban bizonyára így is magára ismert a neki szóló részletből, még ha nem is volt tételesen említve. Ha pedig a felvételt nézte, az államfő körül láthatta a családosokat a gyerekeikkel – a képernyők előtt ülők unokáival –, a mentésekben résztvevőket, a katonák, a rendőrök képviselőit, a talán az említett falvak egyikéből-másikából érkezetteket.

Mindenesetre, ezúttal a népnek a többség számára névtelenül tevékenykedő, a politika hullámverésein nagyrészt kívül maradó tagjaira irányult a figyelem, hangzatos szóvirágok nélkül. Ha úgy tetszik: a mai magyar nemzet igazi letéteményeseire, bár, egy fecske, még ha azt köztársasági elnöknek is nevezik, nem csinál nyarat. Novák Katalin Orbán Viktor körüli korábbi ténykedései szintén ébresztenek az emberben kételyeket, aminek anno bőven hangot adtam a Bekiáltás blogban. Vagyis a beszéd következményeihez magam sem fűzök illúziókat. Ezzel együtt, ha leszámítom a „sajátos észjárású magyarok”-at említő, Orbántól kölcsönzött, melldöngető kiszólást, érthet belőle bárki, ha akar...#

CÍMKÉP: Novák Katalin köztársasági elnök visszafogottan üzent az Európai Unió vezetőinek is – A társadalom hétköznapi, az elmúlt három évtizedben rendre hátrányt szenvedett szereplői jelentek meg a beszédben, s álltak a háttérben (Kép forrása: az államfő honlapja)