1352. BEKIÁLTÁS: Lukácsról a digitális kapitalizmus korában
Nagyrészt adós maradt a szocializmus alátámasztásának legnagyobb ívű magyarországi marxista tudós filozófiai-elméleti hagyatékával foglalkozó múltheti budapesti konferencia annak sokrétű kibontásával, hogy az emberi szempontokkal szemben teljesen érzéketlen, profitelvre épülő kapitalizmus meghaladása szükségszerű. Pedig – miként ezt cikkemben bemutatom – világszerte érik a helyzet az ezzel való szembenézésre, jóllehet ez sokakat meglephet a mai Magyarországon.
Lehet-e hozadéka a digitális kapitalizmus korában egy olyan konferenciának, amit Osztályharc és kultúra címmel Lukács György marxista filozófus születésének 140. évfordulóján rendeznek? – töprengtem a rendezvényt megelőzően. Hiszen az osztályharcnak – főleg Magyarországról nézve – igencsak apálya van, és azon is sokan ügyködnek, hogy elhitessék: a társadalmi osztályoknak immár nincs létjogosultságuk. Sőt, miként Szalai Erzsébet: Mi a munka és mi a kapitalizmus? című, nemrég megjelent, általam a 133. Bekiáltásban, a Tabu lett a munkás, a gyár, a kizsákmányolás című cikkben bemutatott kötetben is állítja: