Örömlovaglás lesz a szombati budapesti tiltakozó felvonulásból. Mielőtt azonban hálát rebegne bárki is a hatalom képviselőinek, tudatosítsuk: csak azt tették, ami a dolguk. Egyébként a haladék csak néhány hónapra szól.

A Nullás Lovak Napja néven tervezett demonstráció még az előtt elérte célját, hogy megtartottuk volna! – ezzel a hírrel lepték meg ma a szervezők annak a lovas felvonulásnak a résztvevőit, amit június 14-én, szombatra, Budapestre hívtak össze. A felvonulást örömlovaglás néven tartják meg, mert a demonstráció hírére a Nemzetgazdasági Minisztérium módosította azt a rendeletet, amely lehetetlen helyzetbe hozott volna sok családi lovardát, mert kizárta volna a szolgáltatásokból a származási lap nélküli lovakat, illetve lovardánként minimum öt lóhoz kötötte a lovagoltatást.

Érteni vélem én a rendeletalkotók szándékát. Feltételezem, hogy a zugfedeztetéseknek akarják elejét venni, a magyarországi lóállomány minőségének javítása a céljuk, s még fel lehetne sorolni néhány érvet. Ezek ugyanúgy méltányolhatók és méltánylandók, mint az, hogy a két-három lóval működő lovardák, vagy a tanyai turizmusban résztvevő, a szolgáltatási palettát lovaglással is bővítő gazdák érdekeit se hagyják figyelmen kívül.

Ám a különféle érdekek összehangolásának van egy ősidők óta ismert módja: az érintettekkel való párbeszéd. Gyanítom, hogy a nullás lovak mozgalma nem született volna meg, ha a rendelet alkotói nem sajnálják az időt a minden részletre kiterjedő, előzetes egyeztetés-sorozatra. Minthogy ez elmaradt – abból kiindulva, hogy a budapesti felvonulásra 650-en jelentkeztek – vélhetően több ezer ember indulatait váltották ki a hatalom íróasztal mögül intézkedő képviselői. A szervezők szerint a 650 dühös lovas között szakírók, ménesgazdák, állatorvosok, agrármérnökök, sportolók, oktatók is vannak. Szó sincs tehát arról, hogy csupán outsiderekből állna ez a tisztes társaság.

Mi tagadjam, nem tetszik a nullás ló kifejezés. Műkedvelő lovasként, a 80-as éve közepén kiadott, akkor hiánypótló, a lovaglás alapjaival foglalkozó könyv írójaként az én szememben méltatlan a nullás név használata bármely lóval, egyáltalán élőlénnyel kapcsolatban. De ez mit sem von le abból a teljesítményből, hogy a felvonulás szervezői pár hét alatt mozdítottak meg több ezer embert, saját emblémával díszített, türkizkék trikót gyártattak, a Facebookon külön honlapot hoztak létre. Innen tudom, hogy június 12-én közleményt adott ki a Nemzetgazdasági Minisztérium, amelyben bejelentették a rendelet módosítását. Az ennek nyomán létrejött új helyzetet ismertető cikkben azonban mellbe vágott egy mondat: „Hálásak vagyunk a döntéshozóknak, amiért a hibát felismerték, és ilyen gyorsan korrigálták!”

Álljon már meg a fáklyás menet! Mielőtt hálát rebegne bárki is a hatalom képviselőinek, tudatosítsuk egyszer, s mindenkorra: csak azt tették, ami a dolguk, s ami eredetileg is dolguk lett volna az adófizetők, vagyis ezúttal a magánlovasok szolgálatában. Minthogy az egyik szervező egykori tanítványom, feljogosítva éreztem magam, hogy megírjam neki:

„Fejezzétek ki örömötöket, hogy a dolgok jól alakultak. De hálálkodás helyett inkább arra kellene használnotok a helyzetet, hogy felhívjátok a figyelmet: minden érdekelt fél érdemi előzetes egyeztetésével elkerülhetők lennének a hasonló izgalmak, s igenis nyilvánítsátok ki, hogy a jövőben igényt tart a magánlovasoknak ez a része is arra, hogy bevonják a döntésekbe.”

Írtam ezt olyan emberként, aki több évvel a rendszerváltás előtt alapította meg a Magyar Lovas Kör elnevezésű, akkor egyetlen olyan országos szervezetet, amely évtizedek után először tömörítette a hazai magánlovasokat, s amely az akkori Magyar Lovas Szövetségben a nagy egyesületekkel, a szakágakkal egyenrangúan képviselte a kisemberek érdekeit. Eközben a lovas kultúra színvonalának emelésére bemutatókat, méneslátogatásokat, képzéseket, kisebb versenyeket szervezett az akkor áttörésnek számító, négyszáz főt is meghaladó tagsága számára. Írtam ezt Magyarország polgáraként ma, egy olyan időszakban, amikor a hatalom képviselői ismét el akarják hitetni magukról, hogy mi vagyunk értük, nem pedig ők miértünk. Végül írtam ezt azért is, mert az érintettek csak átmenetileg lélegezhetnek fel, amiről mintha nem szólnának a nullás lovasok honlapján. Pedig a módosításról hírt adó minisztériumi közlemény egyik mondata így hangzik: „A módosítás több változtatás mellett a vendég lovagoltatásával járó lovas szolgáltatásnyújtásba bevont lovakra előírt alkalmassági minősítés igazolásának határidejét 2014. június 30-ról szeptember 30-ig tolja ki.”

Ám legyen a szombat az örömlovaglásé! A nyeregből szállás után azonban alighanem azonnal célszerű lesz a rendelet részleteinek tanulmányozásához fogni!

#