Az orosz államfő népe emlékezetében, sőt a pravoszláv egyház történelmében, országot építő államférfiként akarja nevét megőriztetni.

Új szakaszába érkezett a lehetséges világháborúval kapcsolatos, a médiában év eleje óta folyó találgatássorozat. A londoni székhelyű European Leadership Network nevű cég egy tanulmányt készített, amely rendkívül óvatosan felteszi a kérdést, hogy az orosz és a NATO-hadgyakorlatok növelhetik-e egy összeurópai háború lehetőségét, vagyis esetleg bekövetkezhet a legrosszabb, ami velünk történhet. Ez aztán a héten, ennél jóval határozottabb fogalmazással szivárgott át a sajtónkba, anélkül, hogy jelentősebb visszhangot váltott volna ki.

A fordulat a tömegmanipuláció magyarországi nagyágyúja, az RTL Klub péntek esti, a nagy nézettséget garantáló műsoridőben sugározott, a világot leegyszerűsítő mondatokkal megjelenítő, a bulvárhírekkel bőven teletűzdelt Fókuszban következett be. Itt már  Küszöbön a világháború? címmel hivatkoztak a mértékadóként és függetlenként jellemzett londoni kutatóintézetet jelentésére. A felvezetőben egykori kedves, tehetséges tanítványom, Barabás Éva szájába egyenesen ezeket a szavakat adták: „Akár a harmadik világháború kitöréséhez is vezethet a NATO és Oroszország között egyre durvuló konfliktus.”

Háborús hangulatot gerjesztenek

Elképzeltem, hogyan rándult görcsbe a bejelentéstől néhány, egy Fókusz-adást sem kihagyó idősebb ismerősöm gyomra. Lelki szemeim előtt megjelent az arcuk, amint rémülten maguk elé suttogták: „Háború lesz!”. Ismerve a tömegmédia hatásmechanizmusát, biztos lehettem benne, hogy a sokkoló mondatok után bármi következik, a háborús üzenet már betöltötte a tudatukat. Az üzenetet a képernyőn megjelenő fegyverszörnyetegek, a tankok torkolattüzei, a rakéták indítása következtében gomolygó fekete füstfelhők, a katonák előtt beszédet mondó orosz elnök arca és a tőle idézett mondat volt hivatva kitörölhetetlenül beégetni: „A nukleáris erőinket negyven új, interkontinentális ballisztikus rakétával egészítjük ki.”

Erre vágták rá az összeállításban a kontrát. Egy jól öltözött, szikár, de sem felirattal, sem hanggal nem azonosított (!), hangsúlyozottan civil, sőt kifejezetten úriember külsejű figura – egyébként a NATO általában nagyon is harcias főtitkára – az Európai Unió jelképei előtt ezt mondta: „Ez a lépés indokolatlan, destabilizáló és veszélyes. Ez az egyik oka annak, hogy emeljük erőink készültségét.” Ezt követte a riporter Újváry Mihály újabb átkötő szövege, amelynek lényege: van esély arra, hogy a jövőben kitör a háború a NATO és Oroszország között. A műsorkészítők szerint ezt húzzák alá a közelmúlt kölcsönösen nagyszabású hadgyakorlatai. Eközben nagyvonalúan eltekintettek attól, hogy az elmúlt hetekben minden valamire való hazai szakértő lényegében kizárta ezt a lehetőséget.

Gonosz Putyin kontra ártatlan nyugat

Mások mellett, a Klubrádió csütörtöki adásának Reggeli Gyors című műsorában Sz. Bíró Zoltán, az orosz ügyekben egyik legtájékozottabb magyar kutató sem tartott valószínűnek egy általános háborút. (A hivatkozott rész a lejátszás 20 perce körül található.) Mi több, elvetette ezt a nézetet magában a Fókusz műsorában külpolitikai szakértőként megszólaltatott, amúgy leplezetlenül Putyin-ellenes és Amerika barát Gyarmati István, amikor azt mondta: „Én nem hiszem, hogy ez valós orosz szándékot tükrözne. Nem azt gyakorolják, hogy én meg akarom őket támadni, és ezt begyakorlom, hanem üzen. Zsarolni akar, hogy fenyegetett / fenyegessen.”

A volt diplomata mondatának utolsó, elharapott szavát így is, úgy is lehet érteni, amit a „per” jellel érzékeltettem. Ám a nézőt a riporter hangja egy pillanatig sem hagyta bizonytalanságban, mert így terelgette a közönség gondolatait úgymond helyes irányba: „Ez sikerült is. Észtország, Lettország és Litvánia is arra kérte a NATO-t, hogy telepítsenek (sic!) szárazföldi csapatokat az országukba. Az orosz elnök válaszul a katonai arzenál bővítését jelentette be.”

Innentől a külpolitikai szakértő és a riporter felváltva ecsetelték, miként mélyült el az utóbbi másfél évben a gonosz Putyin és a miatta fenyegetett helyzetbe került ártatlan nyugat viszonya, amelynek következtében Gyarmati szerint az Európai Uniónak egy kicsit határozottabban kell fellépnie. „Ez történik most – hallhattuk a narrátornak az EU-t a NATO-val minden átmenet nélkül összemosó szövegét: „A NATO huszonkét országgal, júniusban, 15 ezer katonát gyakorlatoztatott, míg a közelgő október 3-ától november 6-áig tervezett gyakorlaton már 30 ország 36 ezer katonája vesz részt.”

Csúsztatásokkal, sugalmazásokkal sokkolnak

Ha a nézőnek lenne ideje gondolkodni az adatok, a csúsztatások, az egyszer elharapott, máskor ellentmondást nem tűrően határozott mondatok áradása közepette, akkor persze szöget ütne a fejébe, hogy miért is az amerikai katonáknak kell a svédektől a balti kisállamokon, a lengyeleken át az ukránokig minden hadsereg trenírozását magukra vállalniuk – amint ez a továbbiakból kiderül. De az önálló és kritikus gondolkodásnak, a tamáskodásnak az úgymond modern média nem ad teret. Ezért riporter és szakértője – esetenként saját korábbi állításaiknak is ellentmondva – ismét az orosz vezetés magatartásában jelölték meg a veszély forrását anélkül, hogy legalább néhány kézenfekvő költői kérdéssel késztettek volna bennünket töprengésre. Például ilyenekkel:

– Miért lenne érdeke a hosszú idő után végre úgy-ahogy a gazdaságot fejleszteni akaró és a nép életszínvonalát növelő, a radikális iszlámmal naponta megküzdő Oroszországnak egy támadó háború kirobbantása?

– Lenne elegendő erőforrása Oroszországnak egy ilyen háború megvívásához akkor, amikor például az energiahordozók révén beáramló bevételek jelentősen megcsappantak az utóbbi időben?

– Nincs abban ellentmondás, hogy miközben az Európai Unió országait jelentékeny gazdasági veszteségek érik az Oroszország elleni szankciók miatt, az USA vállalatai növelték forgalmukat az orosz piacon?

– Ha annyira kiéleződött a feszültség a NATO és Oroszország között, akkor miért zavartalan a NATO vezető ereje, az USA, illetve Oroszország űrkutatási együttműködése, beleértve az amerikai űrhajósok oroszországi kiképzését, illetve az amerikai űripar orosz rakétahajtóművekkel való ellátását is?

– Van-e összefüggés Zbigniew Kazimierz Brzeziński, az egykoron az USA több elnökét is nemzetbiztonsági tanácsokkal szolgáló politológusnak az Oroszország erőforrásai fölötti amerikai ellenőrzés megszerzését célul kitűző tanai és aközött, hogy egyre szorosabb az amerikai támaszpontgyűrű Oroszország körül, s hogy mára az amerikai fegyveres erők számára gyakorlatilag lőtávolságon belül került Moszkva és Szentpétervár?

Nosza, lehet töprengeni! Mindenesetre – ellentétben a nézettség, a kattintás szám, az olvasottság, a hallgatottság növelésében érdekelt médiumok sokkoló sugalmazásával – a józan ész azt mondatja velünk: nincs küszöbön a világháború. Feltéve persze, ha valamely őrült politikus nem kerül egy atomrakéta-indítógomb közelébe. Ám ha mégis, szinte biztos vagyok abban, hogy ez az őrült – a nyugati média sulykolása ellenére – nem a Kreml, sok más miatt persze okkal bírálható, vezetője lesz. Vagyis egyedül ő miatta biztosan nem lesz háború. Egyszerűen azért nem, mert az általa vezetett ország népe annyi küzdelem után a békében érdekelt. Márpedig Vlagyimir Putyin – ezernyi jel mutatja ezt – népe emlékezetében, sőt a pravoszláv egyház történelmében, országot építő államférfiként akarja nevét megőriztetni. Ellentétben a nyugat által sztárolt, Oroszországban azonban nagyrészt közönséges árulónak tartott Gorbacsovval, vagy épp az ország kirablásához a nyugati tőkések és a hazai oligarchák bábfigurájaként asszisztáló Jelcinnel, akinek elnöksége alatt a nyomor és a kilátástalanság uralkodott a lakosság nagyobb része felett.

Kéretik tehát ebből kiindulni! Eközben Oroszországot nem kell kedvelni, s főleg Putyint sem isteníteni! De célszerű józanul gondolkodni a saját tisztán látás miatt, hogy védekezni lehessen a háborúval heccelők ellen. Védekezni azok befolyása ellen, akik Amerika nemzetgazdasági érdekeit – köztük a hadiipar csúcsra járatását és a dollár fedezet nélküli világpénzként való megőrzését – bármi áron érvényesíteni akarják. #