Oroszország nem akar úgy védtelenné válni, ahogyan Európa tette magát védtelenné a líbiai állam szétverésével.

Egyszer már foglalkoztam ezen a helyen azzal, mennyire nem tudunk semmit arról a migráns áradatról, amely Oroszországot érinti. Ennek hatásával maga is küzd, miközben gazdasági előnyeit is élvezi. Ugyanúgy, mint Németország, ahol az idén a GDP 0,25 százalékos növekedését várják a bevándorlóktól.

Hogy mást ne mondjunk: Oroszországban az elmúlt évek grandiózus nagyvárosi és ipari beruházásaihoz a segédmunkások több milliós tömegét a főként a Szovjetunió egykori tagköztársaságaiból, Kirgizisztánból, Tádzsikisztánból, Üzbegisztánból érkezett, eleinte feketén foglalkoztatott, később gyakran családjaikkal betelepült, állampolgársághoz jutott muszlim munkavállalók adták és adják.

Új mecset is épül Moszkvában

Magában Moszkvában kétmillióra teszik az iszlám hívők számát. Többségük szovjet-orosz állampolgárként született. Százezernyien a kilencvenes évek elején költöztek át Afganisztánból, Libanonból, Palesztinából, később Irakból és Szíriából. Tavaly Délkelet-Ukrajnából is befogadott a város és az ország muszlim menekülteket.

Igényeikről elég, ha annyit mondunk: pénteken látott napvilágot, hogy Moszkvában a 111 éves iszlám imahely felújítását és jövő heti - a Nagy Honvédő Háborúban részt vett muszlimok emlékére erre az évre előrehozott - átadását követően, hamarosan húszezer személy befogadására alkalmas mecset építését is tervezik. Az ezt bejelentő, a TASZSZ hírügynökségnek adott interjúban a Muftik Oroszországi Tanácsának elnöke azt mondta: Moszkva mind a tizenegy kerülete jogosan tarthat igényt egy-egy mecsetre, amelyek az etnikai konfliktusok kezelésének fontos helyszínei is lehetnének.

A most rekonstruált épületegyüttes alapterülete 18 ezer 900 négyzetméter, imatermei három szinten helyezkednek el, amelyeket hét liften lehet megközelíteni. A termek légkondicionáltak, kamerarendszer szolgálja az imám beszédének közvetítését, a konferenciatermeket is a technika minden vívmányával szerelték fel. A több mint 100 millió dollárt az oroszországi és a külföldi hívek adták össze a felújításra. Törökország, de még a Palesztin Állam is hozzájárult a költségekhez, ellentétben a gazdag arab emirátusokkal, amelyek a munkálatokat egy kopejkával, egy centtel sem támogatták. A főmufti szerint Moszkva vezetése nyitott az újabb imahelyek építésére, de a pénzt a híveknek kell előteremteni.

De van itt más is, ami Oroszországgal kapcsolatban kimarad a látóterünkből. A Klubrádió szeptember 18-ai, pénteki adásában, (a megadott rész 23. percétől) viszonylag hosszú elemzést hallottunk arról, hogy Oroszország miért törekszik Bassár el-Aszad elnök szíriai rendszerének megmentésére. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő a Putyin-rendszer Ukrajnában szerinte kudarcot vallott terjeszkedő politikájának újabb megnyilvánulásaként értelmezte, hogy Oroszország növeli aktivitását a Közel-Keleten, ezen belül is Szíriában. Távol álljon tőlem, hogy magamat a jeles, az orosz államfő bírálatára minden fórumot megragadó egykori diplomatához mérjem, de hadd ajánljak még egy szempontot. Történetesen Oroszország déli határvédelmi, illetve a radikális iszlámterjeszkedés megállításának szempontját.

Vannak is, nincsenek is ott az orosz katonák

Nyilvánvaló, hogy Oroszországnak valóban érdeke a Földközi-tenger medencéjében egyetlen, Szíriában lévő katonai támaszpontjának – az orosz tengeri hadiflotta ellátó bázisának – megmentése. Abban is lehet valami, hogy Oroszország úgy akarja visszaszerezni korábbi pozícióinak legalább egy részét ebben a térségben, hogy közben az amerikaiak orra alá is borsot törjön. Ám azt azért vitatom, hogy jórészt a presztízs lenne az oka annak, hogy pénteken Vlagyimir Putyin államfő sajtótitkára, Dmitrij Peszkov bejelentette: Oroszország megvizsgálja orosz csapatok küldését Szíriába, amennyiben a szíriai fél ilyen kéréssel áll elő. Amíg ilyen kérés nincs, csupán feltételezésekre épül bármilyen beszéd ebben a témakörben.

A nyilatkozatra azzal összefüggésben került sor, hogy orosz katonák azzal fordultak az emberi jogi tanácshoz, hogy nem akarnak Szíriában harcolni. Az előzmény, amint arról az ellenzéki Kommerszant is hírt adott, hogy a szíriai miniszterelnök, s egyben külügyminiszter egy csütörtöki interjúban kijelentette: „Ha erre szükség lesz, Szíria felkéri Oroszországot, hogy csapatokat küldjön Szíriába, hogy azok vegyenek részt a harcokban a szíriai hadsereg oldalán”.

Bár Valid Muallem azt állította, hogy orosz csapatok nem tartózkodnak jelenleg országában, az orosz aktivitás jelei nyilvánvalók. A Kommerszant szeptember 9-én számolt be arról, hogy Oroszország aknavetőket, páncélozott szállító harcjárműveket, Ural katonai tehergépkocsikat juttatott el Szíriába annak a korábban kifizetett előlegnek a terhére, amelynek ellenértékét – Izrael kérésére – eddig nem szállította le a Roszoboronexport nevű fegyverkereskedő cég. Az ügyletet az orosz külügy közvetett módon elismerte azzal, hogy nyomatékosan közölte: az orosz katonai szakértők szíriai jelenléte és az orosz haditechnikai segítség szigorúan a nemzetközi jog normáinak megfelelően, a terrorizmus elleni harc jegyében történik.

Moszkva jelenlétének másfajta megnyilvánulásaként orosz közreműködéssel épült menekülttábort avattak a napokban. Ugyanakkor sokat mondó, hogy az állami televízió egyik legtapasztaltabb haditudósítóját küldte Damaszkuszba néhány hete. A stáb naponta számol be a különböző fegyveres akciókról, amelyekben nyilvánvalóan orosz tüzérségi eszközök, és modern harckocsik vesznek részt, de a videó-felvételeken csupán arabul beszélő katonák láthatók.

Viszont a Reuters, amerikai katonai forrásokra hivatkozva, néhány hete azt adta hírül, hogy orosz alakulatok a harcokba is bekapcsolódtak. Emellett két deszantosokat szállító hajóról, továbbá olyan eszközök érkezéséről is tudni vélt, amelyekkel Latakiában repülőgépek leszállópályáját lehet építeni. Amerikai hivatalos személyiségek azonban ezeket a híreket nem voltak hajlandók megerősíteni, viszont még a hónap elején is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a közel-keleti terrorizmus elleni küzdelemben nem lehet helye az Aszad-rezsimnek.

Szíria Oroszország előretolt védőbástyája

Vlagyimir Putyinnak az ENSZ közgyűlésén várható felszólalása, Barack Obama amerikai elnökkel remélhető ottani találkozója, illetve a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel tervezett, jövő heti moszkvai megbeszélése talán épp azt szolgálja, hogy megváltozzék a nyugati hatalmak Szíriához való viszonya. És ennek van is jele. John Kerry amerikai külügyminiszter szeptember 19-én már azt nyilatkozta, hogy Oroszország és Irán ráveheti Aszad elnököt, hogy tárgyalóasztalhoz üljön.

Oroszországnak ez azért lenne érdeke – s ezt a Magyarországon és általában nyugaton figyelmen kívül hagyják –, mert nagyon is tart az Iszlám Állam kaukázusi, illetve közép-ázsiai terjeszkedésétől, amelynek megakadályozásában Szíriának fontos szerepe volt, van és lehet a jövőben is. Legalább ezerötszázra teszik az orosz állampolgárságú ISIL-harcosok számát. Időtől időre bemutatnak televíziós felvételeket a Szíriából felforgatási szándékkal visszajött fiatal csecsen és más etnikumhoz tartozó férfiak, sőt orosz nemzetiségű fiatal egyetemista lányok letartóztatásáról, közösség előtti megszégyenítéséről, elítéléséről. Hogy a korábbi moszkvai, volgográdi, illetve a rendszeres kaukázusi merényleteket, illetve azokat a biztonsági erőfeszítéseket, amelyekre az orosz állam napról napra kényszerül, most és itt ne is részletezzem…

Ezzel összefüggésben tehát Szíriára nem csupán úgy tekint a Vlagyimir Putyin által megtestesített orosz állam, mint ahol az orosz tengeri flotta egyetlen Földközi-tengeri ellátó bázisa található. Még kevésbé csupán presztízskérdésként kezeli a Bassár el-Aszadhoz fűződő viszonyt. Szerintem, mindenekelőtt az értékeli fel számára Szíriát, hogy az – az afganisztáni, majd iraki védőzónának az USA balfogásai következtében történt felszámolása után – az egyetlen olyan erő, amely ellenállhat a radikális iszlám északi irányba, vagyis Oroszország felé terjeszkedésének.

E tekintetben tudnunk kell, hogy a radikális iszlám erők elleni afganisztáni harcok közvetlenül az afgán-tádzsik határ mentén folynak. Márpedig Tádzsikisztán, amely korábban a Szovjetunió része volt, ma pedig az Oroszország által vezetett Független Államok Közösségének tagja, az úgymond külföldön lévő legnagyobb orosz katonai támaszpont helye. Az ország védelme gyakorlatilag az orosz hadseregen múlik, amelynek stratégiai feladata, hogy megakadályozza az iszlám erők fegyveres térhódítását a közép-ázsiai országokban.      

Hogy világosan fogalmazzunk: a Kreml vezetése mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Oroszország és az érdekkörébe tartozók, ne váljanak úgy védtelenné a radikális iszlám nyomulása közepette, mint ahogyan Európa védtelenné tette magát Líbia szétverésével. Emellett, az orosz és a szovjet állam évszázados tapasztalataira támaszkodva, mintha a nyugati országokhoz képest jobban kezelné a békés muszlim lakosságnak az oroszországi társadalomba való integrálását is. Észre kellene már venni ezt, mindenekelőtt saját okulásunk érdekében! #

Fotó: Deszantosokat szállító orosz hajó (Ria Novosztyi - Vitalij Anykov)