A munkadíj egy New York-i babysitter órabérének felel meg. Elfoglaltság reggel és este, szabad hétvége lehetséges.

Eddig azt mondták nekünk: az amerikai demokrácia érettségének egyik bizonyítéka, hogy a választók adott feltételek között meghozott döntését nem szokás megkérdőjelezni. A november 8-ai szavazás eredményeinek közzététele óta azonban megmozdulások és összetűzések zajlanak több amerikai nagyvárosban a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump ellen.

Bár a zendülésekről félelmetes felvételeket sugároznak a televíziók, tényleges méretük valószínűleg aligha éri el azt a nagyságot, ami egyelőre jelentősebb hatással lehet az USA mindennapi életére. Ezzel együtt a 45. elnöki várományost, Trumpot is foglalkoztatják az utcai csatározások. November 11-én, pénteken, a Twitteren ezt írta: „Épp csak túlvagyunk egy nagyon nyílt és sikeres elnökválasztáson. Most meg a média által feltüzelt hivatásos tüntetők tüntetnek. Nagyon nem fair!”

Mi az, hogy hivatásos tüntetők? – hökkentem meg. Csakhogy ugyanezt állította az orosz állami tévé tudósítója az esti híradóműsorban. (A linkkel elérhető adásban 18:00-tól a zavargások képei, 22:00-tól egy állítólagos tüntetési felhívás.) Az oroszországi riporter szerint a tüntetőket hirdetésekben toborozzák. Heti 1500 dollár munkadíjat kínálnak, óránként 15-18 dollár + bónusz + túlóradíj mellett heti 77 órás felső határig. (Ez nagyjából egy New York-i babysitter juttatásának felel meg – KDL.) Helyszínre szállítás bérelt autóbuszokon, a saját gépkocsihoz ingyen benzint adnak. Elfoglaltság a reggeli és az esti órákban, szabad hétvége lehetséges.

A mai világban nem igazán tudható, hogy akár Trump, akár az orosz híradó igazat állít-e. Mindenesetre a közlések egybecsengenek, amit én ezzel együtt sem írnék Putyin, illetve az orosz titkosszolgálat, az FSZB számlájára. Vagyis annak ellenére, hogy efféle magyarázatra is meglehetős igény van, nem gondolom, hogy az amerikai választás eredményét, no meg sok egyéb mellett, például a Brexitet, vagyis Nagy-Britannia távozását az Európai Unióból is Oroszország államfője rendezte volna el. Annál kevésbé, mert amerikai ismerőseim között is vannak néhányan, akik az elmúlt napokban már részt vettek egy-egy megmozduláson, de velük kapcsolatban fel sem vetődhet a Putyin-szimpátia.

Igaz, ők mit sem tudnak arról, hogy pénzt is kaphatnának, amiben persze az is szerepet játszhat, hogy ismerőseim a békés és meggyőződésüket követő demonstrálók közé tartoznak. Viszont csöppet sem lennék meglepődve azon, ha az elnöki beiktatásig hátralévő két hónapban meg-megújuló hullámokban állandósulnának az utcai tüntetések az USA-ban. Méghozzá abban az ütemben és erővel, ahogyan a Trumppal és csapatával folyó háttértárgyalások alakulnak.

Abból indulok ki, hogy létezhetnek olyan nyomós okok, amelyek miatt akár a megmozdulások feltételezett számláit is érdemes állniuk valakiknek. Ezek a valakik azokból a körökből kerülhet(né)nek ki, amelyeknek érdekükben áll nyomás alá helyezni az elnökségre készülő Trumpot, s rávenni őt arra, hogy adja fel a pénzvilág oligarcháinak kedvezőtlen elképzeléseit.

Ebben az összefüggésben a zavargások még azt is jelezhetik a megválasztott elnök számára: a legfelsőbb elitnek megvannak az eszközei ahhoz, hogy kellemetlenné tegye, sőt ellehetetlenítse a magát öntörvényű politikusként pozicionált Donald Trump elnöki periódusát. A végén pedig minden beáll a megszokott kerékvágásba, és a most tiltakozó tömeg megelégedésére is, ki lehet jelenteni: az emberek nyomására ismét csak működőképes maradt az amerikai demokratikus rendszer. Ezt vetíti előre az Index újságírója is, amikor így fogalmaz:

„Wall Street-i nagykutyák, olaj- és acélmágnások és klímatagadó lobbisták lehetnek Trump gazdaságpolitikájának főszereplői. Úgy tűnik, nem sok területen lesz eltérés az eddigi republikánus fősodortól.” 

Ha pedig minden kötél szakad, akkor még mindig ott a legvégső megoldás. Az, amit az interneten keringő, a poszthoz címképként választott mém üzen arról, hogy még a következő két hónapban is mi minden megtörténhet egy halandóval ebben a földi világban. Főleg, ha az a halandó az USA-ban, a 200 millió magánkézben lévő fegyver országában akarja elfoglalni azt a posztot, amely őt a lehető legnagyobb hatalom birtokosává teszi az államokban, s részben a világon. #