Az lett volna tisztességes, ha mindkét jelöltről azt írták volna: morálisan alkalmatlanok az USA vezetésére.

Az elfogultságokra épülő újságírás csimborasszóját mutatták be a nyugati világ vezető médiumai az amerikai elnökválasztási kampányról szóló híradásaikban. Nyomukban ott lihegett szinte a teljes magyar sajtó, az élen a klubrádiós Zentai Péterrel. A két, enyhén szólva is kétes erkölcsű, jelölt közül a Hillary Clinton mögött álló érdekcsoportok képviseletében manipulálták a közvéleményt, ám Donald Trump nyert. Az ATV november 11-ei, Szabad Szemmel című műsorában Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója kifejtette: nem a közvélemény-kutatók hibáztak, hanem az elemzők, az elemzőkre támaszkodó újságírók, vagy a magukat elemzőknek gondoló újságírók.

Az elmúlt három évben, a Bekiáltás blogon főként az oroszországi, az ukrajnai események kapcsán, tucatnyiszor mutattam ki, hogy az úgymond objektívnek, pártatlannak, kiegyenlítettnek tekintett nagy nyugati médiumok mennyire prekoncepciók alapján jelenítik meg az eseményeket. A világlapok és televíziós csatornák fokozatosan szakítottak a bizonyos értelemben szabad és független sajtó hagyományaival. A glóbuszt uraló oligarchák és közvetlen kiszolgálóik pillanatnyi érdekeinek alárendelődve propagandaeszközökké silányultak, ám ezt a demokrácia, a szent nyugati értékek terjesztésének folytonos hangsúlyozásával fedték és fedik el.

Ilyen előzmények után nincs mit csodálkozni azon, hogy – tisztesség ne essék szólván – pofára estek az amerikai elnökválasztási cirkuszról szóló tudósításokkal. Most azonban, ahelyett, hogy elismernék azt a gyalázatos szerepet, amit a közönség átverésében játszottak, gyűlölettel telve folytatják az utóvédharcot. A világlapok példáját követve már a Facebook magyar felületein is szerveződnek azok a liberális újságírókból álló csoportok, amelyek tagjai arra biztatják egymást: gyűjtsenek össze még több lejárató adatot Donald Trump életéből.

Minthogy sem a vesztesről, sem a győztesről nem állítható, hogy makulátlan lenne a múltja, a nyugati világ vezető publicistái akkor viselkedtek volna tisztességesen az elmúlt hónapokban, ha mindkét jelöltről azt írták volna: ha más miatt nem, morálisan biztosan alkalmatlanok az elnöki szerepre. De ha már nem ezt tették az újságírók, akkor legalább most tartanák magukat a demokratikus választások általuk eddig kikezdhetetlennek mondott elvéhez: a választók adott feltételek között meghozott döntése megkérdőjelezhetetlen. Ám az uralkodó média képviselői a vágyaikban való csalatkozás miatt annyira mértéket vesztettek, hogy már a látszatra sem ügyelnek, amikor a beidegződött kettős mércéjük szerint a sarkalatosnak tekintett elveikkel is szembe mennek.

Szánalmas!

Ráadásul ez olyannyira ellentmond annak, amit a világról való hiteles gondolkodásról, a világ jelenségei közötti mérlegelésről, a világ eseményeinek megjelenítéséről képviselni kellene, s amit képviselni immár csaknem lehetetlen, hogy az elmúlt hetekben a jegyzetek írását is értelmetlennek tartottam. Be kellett látnom, hogy a hazugságok terjesztését vagy vakhitből, vagy csak egzisztenciális okok miatt vállalókkal szemben a hallgattassék meg a másik fél elvét valló, magányos blogger ténykedése lényegében hatástalan. Most azonban belebotlottam egy olyan írásba, amely az amerikai elnökválasztás apropóján a cikkeimben megfogalmazottakhoz hasonló állításokat tartalmaz a nyugati média kétes szerepéről.

A dolognak az uralkodó média felfogása szerinti szépséghibája, hogy a november 10-ei Facebook-poszt szerzője az oroszországi külügyminisztérium információs és sajtórészlegének igazgatója, Marija Zaharova. Ezzel feltehetően magamra húzom a vádat – persze nem először – hogy Putyin ügynökeként adom közre a posztot. De próbálja ezt kiverni a fejéből az olvasó, s nézze magát a cikk tartalmát, s azt, hogy akadt valaki, aki az oroszul nem tudók számára áttette ezt a szöveget magyarra. Manapság alig van mód ilyesmihez hozzáférni, ha csupán vezető médiumainkból tájékozódik valaki. Ha másra nem, arra talán jó lesz a fordítás, hogy néhány érdeklődő megismerheti belőle egy oroszországi főhivatalnok gondolkodásmódját. Egy olyan ember látleletét a nyugati médiaviszonyokról az USA-ban megtartott elnökválasztás apropóján, aki az elmúlt években megannyi Moszkvában akkreditált, a Kreml vezetőit a demokráciák magasából kifejezetten megvető nyugati újságíróval nézett farkasszemet. #

MARIJA ZAHAROVA: A globális információs körhinta

Azt írja a New York Times, hogy a Kreml váratlan ajándékhoz jutott Donald Trump győzelmével. És ez csak egy az utóbbi huszonnégy órában megjelent milliónyi cikk közül.

A nyugati tömegtájékoztatási eszközök, a mainstream királyai, még mindig nem képesek elfogadni, hogy rossz szakértőknek bizonyultak. Pontosan így – ROSSZ szakértőknek. Hogy kifacsart elemzéseik – blöffök. A kudarc oka egyszerű – AZ OBJEKTIVITÁS* HIÁNYA. Sok éven át, ráadásul az utóbbi időben már agresszíven sugalmazták mindenkinek a mantrát a „rossz Oroszországról”, amely minden baj okozója. Aztán amit összehordtak, maguk is kezdték elhinni. Természetesen, ilyen körülmények között az USA-ban tartott választások eredményei nekik és közönségük számára úgymond „váratlanok” voltak.

De vajon milyen szakértői elemzésről lehet szó, ha csak saját szakértőiket szólaltatták meg a médiumaikban, majd e saját szakértők elolvasták és megnézték a hozzájuk hasonlók által generált híreket ugyanezekben a tömegmédiumokban. És ez újból és újból megismétlődött, egyfajta globális információs körhinta jött létre ily módon.

Ezekben az években a nyugati tömegmédiumok mindent nagyszerűen kiismertek Oroszországgal kapcsolatban – Csecsenföldtől az Olimpiai játékokig. Vezércikkek százait szentelték a Kremlnek, kigondolták a szocsis vécé-sztorit, az orosz hackereket és az Ukrajnába bevonult tankok ezreit. Olykor a felismerhetetlenségig elferdítették az igazságot, máskor az újságírók a képzeletüket mozgósították a hírekért. De mindig kellemesnek és kényelmesnek bizonyult ez az illuzórikus világ. Merthogy semmit nem kockáztattak, amikor meg sem történt eseményeket írtak le. És igaza volt Kerrynek, az amerikai külügyminiszternek, százszor is igaza, amikor két hónapja azt mondta az ENSZ Biztonsági Tanácsában: „Nekem úgy tűnik fel, mintha egy párhuzamos valóságban léteznék”. Mert így volt. És ezt a nyugati establishment és a tömegmédia hozta létre.

A tegnapi megvilágosodás fájdalmas volt – amikor interjút adtam az amerikai újságíróknak, sápadt arcokat láttam. De a kemény földet érés még nem katasztrófa. Viszont ideje a saját ország helyzetére is figyelni, s ami a fő, elkezdeni a saját nép tanulmányozását. Ez nem káröröm. Ellenkezőleg, remény. Mert az objektivitás – a világméretű megrázkódtatások elkerülésének fontos megelőző eszköze.##

*Én magam, a hírek közötti szubjektív válogatásra, a megfogalmazásnak a konkrét újságírótól, a szerkesztőségtől függő fordulataira, a szubjektív döntésekre alapozott szerkesztési döntésekre épülő sajtó sajátosságai miatt a médiával kapcsolatban az objektivitás fogalmának használatát eleve helytelennek tartom. A tényszerűségre, a kiegyensúlyozottságra, a pártatlanságra való törekvést stb. ajánlom helyette, jóllehet tudom, hogy újságírói körökben általában, mint ahogyan az oroszországi szerző cikkében is, az objektivitás fogalmával illetik a felsoroltak összességét (KDL).

CÍMKÉP: Trump és Clinton (Forrás: 24.hu)