Tévútra vezet a putyinozás

Az egyszerűsítő, manipulatív értelmezések a szélsőségek további erősödését hozzák el, ami egyetlen tisztességes embernek sem érdeke.

aleppo_vagy_nem_2016.jpg

Aleppo – Putyin Guernicája és hasonló címekkel, megjegyzésekkel tűnt fel tegnap a Facebookon ez a fotó. A második világháború előestéjén a náci Németország légiereje által lebombázott spanyol kisváros neve nem először vetődik fel hasonló megjegyzések kíséretében azóta, hogy tavaly októberben Oroszország a közel-keleti fegyveres konfliktusok cselekvő részese lett. A megosztók nagy többsége automatikusan ruszofób húrokat pengetve, zsigeri indulatból putyinozik, holott…

Először is azt kellene eldönteni, hogy valóban Aleppoban készült-e a kép, s ha igen, akkor melyik részén. Azon-e, ahova a szíriai kormányerők lőnek, tavaly október óta az orosz légierő támogatásával, vagy azon-e, ahova az amerikai fegyverekkel felszerelt, szaúdi támogatással támadó úgynevezett lázadók, egyébként nagyrészt radikális iszlamisták? Az interneten például legutóbb november 21-én láttam olyan jól azonosítható videó-felvételeket, amelyek szerint a kormányellenes lázadók lőttek be egy a kormányerők által ellenőrzött területen lévő egy iskolába, ahol több gyerek meghalt.

És ekkor még nem is említettem, hogy eredetileg az USA, Irak, Oroszország és Irán megállapodott abban, hogy megosztják egymással a szíriai radikális iszlamisták állásaival kapcsolatos vonatkozó felderítési adatokat, a lehetséges célpontok koordinátáit. Csakhogy immár több mint fél éve az amerikaiak nem hajlandók célpontokat megjelölni az oroszok számára. Vélhetően azért nem, mert túlságosan hatékonyak voltak az állítólag közös ellenség felszámolásában.

Másodszor azt kellene mérlegre tenni, miért is tartja valaki felháborítónak, ha például Szíriában a szíriai kormányerők ellenőrzik egy nagyváros egyik részét.

Harmadszor megjegyezném, hogy az egész borzalom azzal kezdődött évekkel ezelőtt, hogy az USA nemzetközi felhatalmazás nélkül, egy hazug állításra alapozva felszámolta az iraki rezsimet. Akkor kezdődött borzalmas öldöklés a térségben, amikor Amerika vezetői akarták megmondani az irakiaknak, a líbiaiaknak (is), hogy miként kellene élniük. A demokrácia elterjesztésének rögeszméjének, egyes becslések szerint, csak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában már több mint egymillió halálos áldozata van. És ez indította el a sok milliós menekültáradatot, amely évekkel ezelőtt, jóval az orosz légierőnek a szíriai, törvényes államfő kérésére történő beavatkozása előtt indult el. A szerencsétlenek azóta is táborokban tengetik életüket, illetve az utóbbi időben elárasztják Európát, s többek között utánpótlását adják az Oroszországot saját területén terrorakciókkal támadó radikális iszlamistáknak. A helyzetet nehezíti, hogy az afrikai útvonalat addig lezáró líbiai állam megsemmisülése miatt az Afrika felől érkező nyomás szintén a korábbi sokszorosára nőtt. Persze, tudjuk, mindezért Putyin a felelős...

Negyedszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Amerikának a nyilvánosság előtt nem meghirdetett fő célja azért teljesült: a nyugati érdekeltségek fölözik le az iraki olajügyletek hasznát. Mellékesen, a kőolaj-vezetékek olajkutak megtámadásáról, felrobbantásáról soha nincs hír. Ez vagy azért lehetséges, mert ezeket, és csak ezeket, nagyon hatékonyan képesek megvédeni az amerikaiak, vagy csupán háttéralkut kötöttek az iszlámállam-szervezettel, az al-Nuszrával, meg többiekkel, amelyek ellen állítólag harcolnak.

Ötödször: az afganisztáni bányák is főleg amerikai érdekeltségek hasznára termelnek. Ehhez képest persze semmiségnek gondolhatják a Wall Street urai például az afganisztáni kórház véletlen amerikai bombázását, s az ott meghalt orvosok és afgánok áldozatát. Ezek az esetek azonban – ha nagy ritkán bekerülnek a hírekbe, főleg akkor, ha a „baráti tűznek” fehér ember is áldozatául esik – egy nap múltán süllyesztőbe kerülnek.

És végül, mindezt nem az egyik oldal védelmében és a másik támadására írom, csupán az egyensúly kedvéért. Azért hogy rámutassak: ha a nyugati világot uraló, alapvetően liberális média, és az ennek intencióit például a Facebookon követők továbbra is kettős mérce szerint szelektálnak, és a putyinozással söprik szőnyeg alá a világ minden problémáját, az az emberekre való befolyásuk további gyengüléséhez vezet, amint ezt az amerikai választások példázzák. Az egyszerűsítő, hangulatkeltő, manipulatív értelmezések abban az értelemben is tévútra vezetnek, hogy a szélsőségek további erősödését hozzák el, ami a nem liberális, tisztességes embereknek sem érdeke. Utólag persze újból és újból fel lehet tenni az akkor már hiábavaló kérdést: vajon hogyan történhetett mindez, pedig csak önmagunkba kellene nézni a válaszért. #

KIEGÉSZÍTÉS: Az írásomat támadó egyik kommentelő linket csatolt a szövegéhez, hogy bizonyítsa: a címkép Aleppoban készült. És így igaz, ott készült. De az illető nem vette a fáradságot, hogy megnézze, mikor fényképezték le nagyjából ugyanabból a szögből a városrészt. Nos, 2014 májusában már így nézett ki a terület. Emlékeztetőül: az orosz légierő 2015 októberében kapcsolódott be a harcokba. Szóval ennyit erről. Itt a The Guardian 2014-es fotója. https://www.theguardian.com/.../the-sons-of-war-syrias...

aleppo_vagy_nem_2014_majusaban.jpeg