A Fidesz másik csapásiránya: a polgármestereken keresztül oszthatják meg az ellenzéket.

„Szerencsétlen félnótásként” utaltak Karácsony Gergelyre, a főváros újdonsült főpolgármesterére a Fidesz párttévéje, a Hír televízió október 21-ei Sajtóklub című adásában. Eszerint négy nap sem telt bele, máris kiderült, hogy a most megválasztott budapesti vezető gesztusával kapcsolatos fenntartásaimnak volt alapja.

Azt írtam néhány napja, hogy Karácsony kockázatos taktikázásba kezdett azzal, hogy megpendítette: Tarlós Istvánt és Demszky Gábort, a rendszerváltozás utáni két, a politikai küzdőtér egymással szemben lévő oldalán állt főpolgármesternek díszpolgári címet adományoztatna. Elsősorban azt tettem szóvá, hogy mindkét személy teljesítményével kapcsolatban komoly fenntartások fogalmazódnak meg. Ezeket részleteztem is a cikkben. Ráadásul Karácsony Gergely maga is bírálta Tarlós Istvánt. Nem is oly régen, és nem akárhogy:

És akkor mire fel a díszpolgári cím? – tettem fel a kérdést kimondva, kimondatlanul. A válaszom szerint: Orbán Viktor kormányfőnek üzent Karácsony. Azt próbálta érzékeltetni, együttműködő partner kíván lenni Budapest érdekében, s elfogadja Tarlós Istvánt közvetítőnek, akit a miniszterelnök tanácsadóként kíván foglalkoztatni a jövőben. „Nem elvetendő gondolat!” – szögeztem le, de akkor még kihúztam az utolsó bekezdésből azt az észrevételemet, hogy a mostani, a Fidesz szemszögéből a teljhatalom elvesztésének kockázatával járó helyzetben meg lennék lepve, ha fogadókészséget mutatnának a nemzeti NEM együttműködés rendszerének letéteményesei. Főleg olyan személlyel az élen, mint Orbán, aki képtelen belenyugodni akár a legkisebb kudarcba is.

Minden fenntartásom ellenére pár hetet még adtam annak, míg bekövetkezik az első komoly összecsapás. De tévedtem. Először is azért, mert az ellenzék támadásba lendült. A parlament őszi ülésszakának október 21-ei, hétfői megnyitóján Hadházy Ákos független képviselő táblákat tartott a napirend előtt felszólaló Orbán Viktor miniszterelnök pulpitusa elé: „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”; „Stop propaganda, stop korrupció”. Huzakodás következett, amelyben a kormányfő, majd mások is részt vettek, majd valaki teátrálisan nemzeti színű zászlót hozott be, mintegy az ellenzék rontása ellen védve az országvezetőt. A közjáték után Orbán hitet tett a demokrácia mellett, aztán közölte:

Szép szavak. Csak két hibájuk van. Ő maga mondta hajdanán: ne azt nézzük, mit mond, hanem azt, hogy mit tesz – és bizony gyakran igazolta ezt a furfangot az évek során. A másik bibi pedig az, hogy alig pár hete több helyen is közölte például Gödöllőre, Szegedre, Miskolcra vonatkoztatva: csak azokat az önkormányzatokat tudja segíteni a miniszterelnöki székből (?), amelyek szavazói a kormánypártok jelöltjeit támogatják. Budapestnek pedig megüzente: a Tarlós Istvánnal kötött egyezsége a főváros helyzetbe hozásáról más személyre nem vonatkozik. A választások után persze más hangot ütött meg, de hát ki építhet az effajta kétszínű, a jogszerűséget is figyelmen kívül hagyó politikusi magatartásra?

Talán ez, talán más meggondolás vezette a parlamenti ellenzéket, mindenesetre a fent említett Hadházy-performanszon túl is kemény szavak hangzottak el. „Önök kereszténységből megbuktak, ön meg fog bukni kormányfőként is” – mondta napirend előtti felszólalásában a jobbikos Jakab Péter. Az MSZP elnök-frakcióvezetője, Tóth Bertalan többek között a kormányzó párt vezetőjének fejére olvasta, miként tették lehetetlenné, hogy egyenlő esélyekkel juttassák el üzeneteiket a választókhoz. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke lényegében gyáva fickóként jelenítette meg Orbán Viktort. Szabó Tímea (Párbeszéd) számon kérte a lopást, a luxusorgiákat, az álkereszténységet, a hazugsággyártást, és így tovább.

Ő már pragmatikus szempontokat követne, miközben a mögötte álló pártok folytatnák – valójában elkezdenék a politikai harcot. Orbánnak az Országgyűlésben kifejezett, az ellenzéki polgármesterekkel való együttműködésre irányuló indítványa – amennyiben tartja magát az ígéretéhez – könnyen azt eredményezheti, hogy az ellenzéki pártok épp csak szerveződő tömegbázisa még azelőtt megsemmisül, mielőtt egyáltalán megszilárdulhatott volna. Megtörténhet, hogy a 2022-es parlamenti választásokig egyszerűen megfosztják az ellenzéket jelenlegi támogatóiktól azzal, hogy az általuk jelölt, de a Fidesz-kormány révén helyzetbe hozható polgármestereken keresztül kifogják a szelet a vitorlájukból.

Mindent egybe vetve, magában a parlamentben – nem egészen disszonancia nélkül, hiszen volt ott azért kisnyilasozás, meg hasonlók – a szokásoshoz képest viszonylag higgadtan reagáltak a kormánypártiak az ellenzékiek akciózására. Nyilvánvalóan így tervezték el. Az igazi válaszcsapás este, a Hír párttévé adásában érkezett. Ott kezdődött meg a tényleges uszítás. A Sajtóklub fent említett – Bayer Zsolt, a Fidesz médiabeli főszócsöve által vezetett – adásának első részében a parlamentben történteket kommentálta Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Szentesi Zöldi László, a lap főmunkatársa és Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője. Mindegyik a kormányzó párt feltétlen híve. Gyakorlatilag válogatás nélkül szórták a parlamenti ellenzékre a megbélyegző kitételeket.

S természetesen felidézték Kövér László házelnök (!) délután szavait, amelyekkel a Tisza Istvánra, jó száz éve a parlamentben leadott lövést idézte fel, amivel jócskán túldramatizálta a helyzetet. Gondoljunk csak a brit, az olasz, a francia, a spanyol, vagy akár az EU-parlament viharos üléseire! De  a tévéstúdióban ülő fiúk kapva kaptak az alkalmon, s megismételték Kövér szavait. Aztán bedobták: el kell gondolkodni azon, nem kellene-e megszervezni az Orbán-kormány mellett egy újabb békemenetet. Kizárólag „a szeretet nevében”. Mert úgymond ukrajnai és macedóniai, chilei és barcelonai állapotoknak nézhetünk elébe. Naná, hogy a Soros-féle forgatókönyv alapján!

Nekem viszont az a gyanúm, békemenet egyelőre nem lesz. És ennek is van vagy három oka.

♦ Az első: a választások egyértelműen jelezték, hogy a budapestieknek és a legtöbb nagyvárosban élőnek elege van az őket rendre megalázó Fidesz-uralomból, az adásból elhangzottakkal ellentétben, a főváros és a többi önkormányzat költségvetésének kiszikkasztásából, a fejük fölött meghozott döntésekből, a kormányzó holdudvar érdekében túlárazott, a többség által ellenzett presztízs beruházásokból. Ezeket egyébként a Fidesz-hívők mind nagyobb része maga is utálja, amint a közvélemény-kutatásokból kiderül.

♦ A második: bár Bayer Zsolt lélekemelőnek mondta a hétvégi, az Olaszország budapesti nagykövetsége előtti, az olasz szélsőjobb melletti szimpátiatüntetést, ott azért nem voltak túl sokan. Ne tévesszenek meg senkit a képek! Egy viszonylag szűk helyen könnyű úgy fotografálni, hogy a kevés ember is soknak látsszék. Ami azonban ennél fontosabb: a képeken főleg nyugdíjas korúak csápoltak.

♦ A harmadik: hál’ Istennek, egyelőre még nem járatják csúcsra az uszítást. A Fidesz propagandaközpontjában nyilvánvalóan még nem tudták eldönteni, hogy mi hoz többet a konyhára: az együttműködő magatartás-e, avagy az eddig jól bevált gyűlöletkeltés. Attól tartok egyébként, hogy ha Orbán Viktor Európai Unióbeli elszigetelődését, a gazdaság teljesítményének akár nemzetközi okok miatti, várható csökkenését tekintem, előbb-utóbb ismét felfokozzák az érzelmeket. És akárhogy is nézem: ebbe az irányba hat az ellenzék utolsó lehetősége a felmorzsolódás elkerülésére, amit a pénzzel korlátlanul rendelkező kormányzó párt megosztási akciói, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők ellenérdekeltsége, esetleg többük megkörnyékezhetősége fog élezni. Mindenesetre viharos időszaknak nézünk elébe.#

UTÓIRAT: A túlzott reményeket táplálóknak a Facebookon megjelent hozzászólásaira reagálva kénytelen voltam megjegyezni: a főpolgármesteri szerep igen kevés lehetőséget kínál a pártharcosi arculat megvillantására. Még akkor is, ha valaki igen elszánt erre, mert a város egészének érdekeit kockáztatja. (Az SZDSZ már régen levitézlett, Demszky még mindig ott téblábolt a városházán!) Demszkyhez hasonlóan, Karácsonyban én csak részben látom a politikai arcélt. Ha csak nem szorongatja meg őt a Fidesz, mindinkább kompromisszumkész lesz. Azt az énjét fogja erősíteni, amit első napján mutatott: a szerinte bűnt elkövető Tarlósnak díszpolgári címet javasolt... A Fidesznek meg annyira biztosan nem ment el az esze, hogy saját fővárosi választóinak érdekeit is kockáztassa. Mindenesetre soktényezős, bonyolult ez a helyzet.

A Fideszhez való igazodást jelzik a kiszivárgott hírek szerint Karácsony köré sereglő személyek. Szó sincs arról, hogy az eddig megnevezettek harcos alkatok lennének, s hogy markáns politikai arcélük lenne. Mindez aláhúzza régi állításomat a magyarországi rendszer egészének jobboldali jellegéről, beleértve a magukat baloldalinak maszkírozó pártokat is. Utóbbiak mérsékeltek, míg a Fidesz szélsőjobbos. A baloldaliak csupán a parlamenti ülésrend alapján tekinthetők annak, amint az eredetileg a francia Nemzetgyűlésben volt, ahonnan maga a megkülönböztetés is származik. Valamennyien a tőkés rendszer viszonyainak megőrzésén munkálkodnak, azt csupán javítani akarják, de nem meghaladni, beleértve az összes, lassan végzetessé váló következmények szőnyeg alá söprését. Tetszik, nem tetszik, elméleti alapon ez a helyzet.# 

CÍMKÉP: Orbán Viktor is próbálta kitépni Hadházy Ákos kezéből a felmutatott táblákat (Képernyőkép – Index/ Parlamenti közvetítés)