1191. BEKIÁLTÁS: Putyin érteni véli Orbánt

Az orosz elnök szerint a magyar kormányfőnek nincsenek oroszbarát érzelmei, nem Oroszország melletti politikus.

orbanputyinpeking2023-10-17.jpg

„Orbán már Putyinnak sem kell” – tette közzé ismerősöm. Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő október 17-ei, pekingi találkozójához kapcsolódva többek között arról fantáziált a posztjában, hogy

„Putyin szemében Orbán volt az a hasznos idióta, aki Európában szálláscsinálója lehetett volna a „zsidó–amerikai–liberalizmust” elutasító, a fehér felsőbbrendűséget hirdető klerikál-fasizmusnak. Bár Orbán a kijáróember-szerepért lement kutyába, de pont ezért vált alkalmatlanná azon nyomban a szerepre. Putyin át fog lépni a hiteltelenné vált Orbánon.”

A szerző eredetileg nem jelölte meg, mire alapozta e merész és szerintem a valóságtól elrugaszkodott állításokat. Kérdésemre azt válaszolta: „valamilyen (talán orosz forrásból származó) videó láttán gondoltam, hogy Orbán görcsösen akar megfelelni Putyinnak és eközben elvesztette a tartását... a férfiasságát. És hogy ez nemzeti szégyen épp október 23. előtt!” Igen, ismerősöm is csak azt tette, amit annyian az interneten: általa hitelesnek gondolt, mértékadónak tekintett médiumok, közírók, szakértők közléseire ugrott rá, s azokat felfokozott hevülettel srófolta tovább. Mint a cikk utolsó harmadában az olvasó is meggyőződhet arról, így került teljesen szembe annak a Putyinnak az Orbán „férfias” viselkedésével kapcsolatos értékelésével, akinek legalább személyes tapasztalata volt ahhoz, hogy minősítse a magyar vezetőt.

Nem nevesítem, kitől származik a fenti idézet. Bár megérdemelné, nem akarom elverni a port egy úgymond kisemberen. Nem adok linket a Facebook-oldalához, hiszen Rácz András, a Corvinus Egyetem orosz-ukrán ügyekben egyesek által orákulumnak tartott oktatója is pontos forrásmegjelölés nélkül tette közzé posztját: A Kreml közzétett egy rövid videót Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor mostani megbeszéléséről. A felvétel finoman szólva sem előnyös a magyar miniszterelnök számára. Valamilyen, számomra ismeretlen okból Orbán folyamatosan, idegesen izeg-mozog, láthatóan képtelen egy helyben maradni. Összességében eléggé aggasztó, ahogyan viselkedik”.

Itt nem a fogalmazásmóddal van a gond, hanem egyrészt azzal, hogy olvasói kérésre, az emblémákból megítélve addig már több kézen átment, a YouTube-on közzétett videót csatolt bizonyítékként. Másrészt viszont október 20-án ilyen videót nem találtam az orosz elnöki honlapon a Putyin pekingi programját megörökítők között. Hozzáteszem: még sosem találkoztam azzal, hogy utólag töröltek volna valamit az államfői honlapról. Továbbá a kínai tárgyalásainak többségéről csak fotókat közöltek, videókat csak kiemelt esetekben. De azokon sem szerepel a kremlin.ru felirat és az állami címer. Minthogy gyakran keresek a Kreml honlapján információkat, nem emlékszem arra, hogy ez gyakorlat lenne. Talán abból a meggondolásból, hogy akkor kevesebb média venné át az álló- és mozgóképeket.

Persze, tévedhetek. Az viszont nyilvánvaló, hogy Rácz Andrásban föl sem vetődtek ezek a szempontok, vagyis a kétely. Ennek tudom be, hogy írásában nem csak a pontos forrás nem szerepel,

miként azt az írott és íratlan akadémiai szabályok megkövetelik, s miként ezt cikkemben én is több helyen megteszem, de az egyetemi oktatótól elvárható forráskritika szintén elmarad. 

Ha nincs ez a mulasztása, talán a hevenyészett cikkecskét sem írja meg. Magam viszont, a fentieken túl, azt is kiderítettem, hogy ez a felvétel a német Daniel Freund, az EU-parlament zöldek csoportjának tagja – én inkább úgy mondanám: a washingtoni akaratok egyik európai kiszolgálója – X-oldalán keresztül jutott el hozzánk. Ő az ukrán családnevű Mariia Kamarenkotól vette át a felvételt. Nem állíthatom, hogy hamisítvány, de ő sem adott hozzá hiteles linket. Így, mindent egybe vetve, arra kell gondolnom, hogy Orbán néhány mozdulatát sokszorozták meg, hogy lejárassák, ami technikailag egyáltalán nem lehetetlen, amit a hölgy honlapján különféle kivágásokkal is érzélkeltet. Akár így, akár úgy, annyi a bizonytalanság, hogy erre az állítólagos felvételre nem építhetnek nagy tömegeket befolyásoló kommentárt tisztességes szakmabeliek.

De mert mégis megtörtént, az Orbán-ellenes értelmiségiek egész hada merített ihletet ebből is, hogy kifigurázza a kormányfőt. Ez ellen egyébként semmi kifogásom nem lenne, hiszen egyetértek azzal, hogy sok tekintetben rászolgált. Csakhogy, felfogásom szerint, szintén bűnt követ el a közélet tisztasága ellen, aki kellően nem dokumentált forrásokra építi az állításait. Ráadásul, a konkrét videó-felvétel hitelességén túl, létezik az az információ–kommunikáció-elméleti tétel is, miszerint egy mozzanat nem információ. A nemverbális kommunikációra – vagyis Orbán Viktor izgő-mozgó viselkedésére vonatkoztatva – egy jelenségből nem vonhatunk le érvényes következtetést. De még kettőből sem, hiszen a szokatlan magatartásnak számos oka lehet.

Aki pedig azt gondolja, hogy Putyinnak, de akárcsak kormánya bármely tagjának van ideje arra, hogy milyen felvételeket tesznek közzé róla, vagy partnereiről, hogy lejárassa őket, miként ezt felvetette valaki egy kommentben, arról az a véleményem:

fogalma sincs még egy békebeli magyarországi minisztérium szervezeti kommunikációs működéséről sem, nemhogy egy nagyhatalom központjának roppant szerteágazó pr-tevékenységéről.

Utóbbi érzékeltetésére csupán jelzem, hogy Putyin a hosszú pekingi repülőútja előtt (alatt?) telefonon egyeztetett az izraeli, a szír, az iráni, a palesztinai, az egyiptomi vezetőkkel az „izraeli–palesztin konfliktus miatt kialakult helyzet” kezeléséről. Még előtte, 16-án videón bekapcsolódott a donyeci, a dagesztáni, a krasznodari, a szverdlovszki, a leningrádi térségek útfejlesztési tanácskozásába, ami az eurázsiai közlekedési folyosók kialakításával foglalkozott. Ugyanezen a napon hosszú interjút adott a kínai televíziónak.

Kína után, 19-én az oroszországi Uralba, Permbe utazott. Itt egy repülőgéphajtómű-főkonstruktőrrel találkozott, tárgyalt a helyi kormányzóval, a professzionális bokszolók szervezetének képviselőivel, részt vett a Testkultúra és Sporttanács ülésén és egy tanácskozáson a régiók sportéletének fejlesztéséről, továbbá az Oroszország sportnagyhatalom címmel megrendezett nemzetközi fórumon, ahol egy jövő évi, az olimpiát bizonyos értelemben helyettesítő esemény kérdései kerültek terítékre. Rá egy napra, azaz 20-án, a dél-oroszországi Don-menti Rosztovban főparancsnoki eligazítást tartott a Déli Katonai Körzet vezérkarának az ukrajnai hadműveletekkel kapcsolatban, majd az oroszországi Biztonsági Tanács állandó tagjaival ülésezett. Minderről bárki meggyőződhet, ha rákattint a kremlin.ru események (события) oldalára. Miként a továbbiakról is, amelyek mindegyikének van a szakmaiak mellett kommunikációs vonatkozása, vagyis ebből adódó munka, ami, természetesen, nem az államfő reszortja.

Putyin a pekingi programja keretében, október 17-én informális találkozón vett részt a kazah és az üzbég elnökkel, interjút adott egy oroszországi tévécsatornának, találkozott a következő országok vezetőivel: Pakisztán, Laosz, Mongólia, Thaiföld, Magyarország, Vietnám. Részt vett az Egy övezet, egy út fórum vezetőinek ceremoniális összejövetelén és a közös fotózáson. 18-án részt vett és beszédet mondott a plenáris fórumon. Ezt követően került sor a kínai–orosz tárgyalásra, illetve egy négyszemközti megbeszélésre Hszi Csin-ping kínai vezetővel. Feltételezhető, hogy az elhangzottak tükrében még az orosz külügyminiszterrel is egyeztetett, hiszen ezt követően Szergej Lavrov a Moszkva szemszögéből felértékelődő Észak-Koreába indult, hogy tárgyaljon Kim Dzsongunnal.

Mindez nem az államok vezetőinek sanyarú sorsa miatti sajnálkozás. Csupán azt a fentebbi tételt akartam vele alátámasztani, hogy

Putyinnak – akár más, hasonló vezető társának – nem jut ideje arról morfondírozni, hogyan járassa le egy összességében jelentéktelen ország vezetőjét, amilyen Magyarország is.

Nyilvánvaló, hogy az elnöki apparátusok, a kommunikációs csapatok vezetői és munkatársai vagy tudják, hogy mit kell tenniük, vagy le is út, fel is út. Ami ezen belül Orbánt illeti, Putyin aligha értékelte és értékeli túl a szerepét. Gyurcsány Ferenccel amúgy is megégette már a száját, amikor családi szintre emelte a kapcsolatukat. Orbánról nyilvánvalóan tudja, hogy mennyire oroszellenes hangot ütött meg ’56 kapcsán, illetve a liberális internacionálé alelnökeként. Politikusként azonban használja, amíg érdekében áll, s amíg használhatja. Hogy ez Orbánnak miért jó, arról őt kellene kérdezni, én csak találgatni tudnék. Ez viszont nem szokásom, mert vannak erre elegen az interneten és a televíziós álvita-műsorokban. Elegendő információ híján csak hinni tudunk neki – már aki tud –, hogy ezzel Magyarországnak tesz jót, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.

Az viszont tény, hogy Putyin Pekingben több gesztust tett a magyar kormányfő irányába. Eleve azzal, hogy vele külön tárgyalt, miközben a fórumon 130 ország képviseltette magát, köztük 35 európai állam is. A szerb Vucsics-csal például csak menet közben váltott szót az orosz elnök. Aztán az is sokat mondó volt, amikor a közös fotózáshoz felálltak, s az orosz vezető üdvözlő mozdulatot tett a mögötte álló Orbán felé. Egy újságíró kérdésére pedig, amikor Orbán jelen sem volt, kifejezetten méltatta a magyar vezetőt. De előbb idézzük fel a TASZSZ hírügynökség tudósítójának felvetését!

– Ön tegnap találkozott Magyarország miniszterelnökével, s ezt követően Orbán arról szólt, hogy felvetette az Ukrajnával kapcsolatos tűzszünet lehetőségének kérdését. Az Önnel folytatott beszélgetés után azonban nem vált bizakodóvá (a magyar politikus). Tudna-e beszélni arról, mit mondott neki, miért veszítette el Orbán az optimizmusának a maradékát?

Kérdezem, melyik magyar médium, pláne internetes Konrád helyezte el ebben az összefüggésben a talán nem hamisított videó-részlet képsorát? Tényleg átnéztem vagy öt posztot, de egyikben sem fedeztem fel, hogy a szerzőjük egyáltalán tudott volna ezekről az összefüggésekről. Ám lássuk Putyin válaszát!

– Ami az Orbán kormányfővel való találkozót illeti, Ön azt mondta, hogy elveszítette az optimizmusát. Nem tudom, nekem úgy tűnik fel, hogy Orbán úr pragmatikus ember, alapvetően optimista. Nem gondolom, hogy már optimizmusának utolsó részét is kimerítette volna. De beszélgetésünknek e részével kapcsolatban az álláspontom jól ismert, itt semmi titok nincs. (...) Ha az ukrán fél valódi tárgyalási folyamatot akar, ezt nem teátrális gesztusokkal kell elérni, hanem mindenekelőtt vissza kell vonni Ukrajna elnökének azt a dekrétumát, amely megtiltja a tárgyalásokat. (...) Ami Orbán miniszterelnököt illeti, őt gyakran vádolják valamiféle oroszbarátsággal – ez képtelenség. Neki nincsenek oroszbarát érzelmei, ő nem Oroszország melletti politikus. És főleg nem azért támadják, mert más európai vezetőktől eltérő álláspontot képvisel, hanem mert van bátorsága megvédeni népe érdekeit. Csakhogy ez a fajta férfias kiállás a mai Európában sok politikai szereplőből hiányzik, nincs meg bennük ez a bátorság. Irigykednek rá, és ezért támadják.

Így van, vagy nincs így – témánk szempontjából lényegtelen. Hiszen ez az írás elsősorban nem Orbán Viktor ilyen vagy olyan magtartásáról, politikájának tartalmáról szól, hanem arról, hogy a magyarországi választókhoz egyszerűen nem jutnak el azok az alapvető információk, amelyek egyáltalán lehetővé tennék, hogy képet alkossanak arról, mi zajlik az országban, mi zajlik a világban. Ezért Orbán és környezete is felelős, de legalább ennyire az ellenzéki politikusok és a médiabeli pártos közvélemény-formálók, hangulatkeltők, sőt uszítók, kattintás-, nézettség- és hallgatottságvadászok.

Mindenesetre, az Orbán Viktorról Putyin által mondottakat az orosz állami televízió főhíradója leadta. Ha már fabulálni akar valaki, akkor tegye ennek ismeretében! Igaz, ehhez oroszul kellene tudni, s folyamatosan figyelni az orosz rádiókat, televíziókat, lapokat is. Ezekben egyébként minden Oroszországgal kapcsolatos lényeges nyugati megnyilatkozást bőven idéznek és sokoldalúan elemeznek. De az alapvetően az amerikai forrásokból dolgozó magyarországi szerkesztőségek többsége ezekről nem tud. Ezért aztán tényszerű, pro és kontra információk helyett

eleve szűrt, célzatos  híreket kap a közönség minden más témában is.

A műsorok, a portálok oly mértékben tele vannak egyoldalú közlésekkel, csúsztatásokkal, sőt elhallgatásokkal, hogy immár maguk a szerkesztők is áldozatai saját hamisításaiknak. Pedig csak a világ eseményeinek összefüggéseit feltáró kemény és hosszadalmas háttérmunka után kezdődhetne a hírek- és a kommentárok írása. Ehelyett a szerkesztőket a saját hiedelmeik, előítéleteik, megbízóik elvárásai vezetik anélkül, hogy a forrásokig leásnának, valahogy úgy, miként ezt ebben az esettanulmány félében próbáltam bemutatni. 

A háttérelemzés hiányával készült torz hírekre aztán prekoncepciótól fűtött egész hadsereg ugrik rá az interneten, hogy a legkülönfélébb eszmék nevében és (anyagi) érdekektől vezérelve, hangoskodva mossa át a közönség agyát. Egy videó öt-tíz másodperces jelenetéből, vagy egy sorozatfotóból kiemelt egyetlen képen látható mozzanatból világrengető következtetéseket vonnak le, hogy gyakran még a magukat kifinomult értelmiséginek tekintők is pöffeszkedhessenek, trágárkodhassanak olyan érvekkel, amiket már rég megcáfoltak, legalábbis árnyaltak, miközben a világ elrobog mellettük – mellettünk, miként erre Böröcz József rámutat épp a pekingi fórummal összefüggésben. Aki pedig nem érti, hogy ezt az egészet sem nem Putyin, sem nem Orbán védelmében írtam, hanem a józan eszünk megőrzése érdekében, azzal nem tudok mit kezdeni…#

CÍMKÉP: Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kézfogását utálkozva kommentálta néhány hangadó – A magyarországi választókhoz nem jutnak el azok az alapvető információk, amelyek lehetővé tennék, hogy képet alkossanak arról, mi zajlik az országban, mi zajlik a világban (Fotó Forrása: Grigorij Sziszojev, RIA Novosztyi)