A Talpra Magyarok Közösségének április 6-ai, budapesti tüntetésén elhangzott legfőbb beszéd üzenetét ezzel a címmel értelmeztem a Bekiáltás blogban:

Magyar Péter kiegyezést kínált. 

A szöveg elhangzása után pár órával élesített cikkemben részletesen kifejtettem, miért gondoltam azt, hogy Magyar és a mögötte állók valami ahhoz hasonlót indítványoztak, amivel anno Deák Ferenc és Kádár János állt elő. A következő napokban érdeklődéssel figyeltem, hogy lesz-e a számtalan elemző között, aki legalább megpendíti ezt a gondolatot.

Mindenesetre, a legismertebb politológusok egyikétől sem hallottam az új kiegyezésre való utalást. Ehhez képest ma, azaz április 10-én, szerdán az újdonsült politikus, aki a Facebook-oldalán csupán közszereplőnek minősíti önmagát, bejelentette: a TISZA-párt (Tisztelet és Szabadság Párt) nevű formációhoz csatlakozik, amelynek egyik alelnökévé választották.

A hírről egyik ismerősöm gratuláló telefonhívásából értesültem. Először csak a szervezet teljes nevét említette, ezért az első pillanatban nem fogtam fel, mit ír a javamra. A rövidítés hallatán persze leesett a tantusz:

Szó se róla, van ebben ráció, még ha tudjuk is, hogy az 1867-es kiegyezés utáni első kormány feje valójában a Deák-párti Andrássy Gyula volt 1867 és 1871 között. Ám, ha ettől eltekintünk, akkor legalább két érvet hozhatunk fel a Tisza név forgalomba hozatala mellett. Az egyik: az egymást kizáró elvek, például eredetileg a Béccsel való kiegyezés éles elutasítása, majd a Habsburgokkal való együttműködés jegyében politizáló Tiszák a Fidesz – ha úgy tetszik: Orbán – idővel változó ideái és pragmatikusnak mondott, pávatáncos mutatványai közé tartoznak. 

Következésképp, a Tiszák felidézésével az orbáni eszmék iránt a pálfordulások ellenére elkötelezettekben, ám az Orbánból immár kiábrándultakban, érzelmi húrok pengethetők meg. A másik indok: a Deák-párt és a korábban Bécs ellenében fellépő ellenzéke, a Balközép Párt között jött létre az úgynevezett második kiegyezés. Együttesen hozták létre azt a Szabadelvű Pártot, amely szakított 1848–1849 céljaival. Alárendelte az országot a Habsburgok birodalmi érdekeinek, s egyhuzamban tizenöt éven át adta a kormányfőt Tisza Kálmán személyében, akit a kor progresszív értelmisége – például Ady – élesen bírált, sőt gyűlölt. A Múlt-Kor történelmi magazin írja róla:

Az úgynevezett boldog békeidők felől nézve, ezek kétségtelen eredmények. Ám, ha arra gondolunk, hogy mindez az I. világháborúba, az ország megcsonkításába, majd a II. nagy háború alatti, további végzetes döntésekbe torkollt, akkor legalábbis viszonylagosnak kell tekintenünk ezeket az eredményeket. Mindenesetre, akár van összefüggés a TISZA-párt neve, illetve a Magyar-beszéd alapján általam azonosított új kiegyezéssel kapcsolatos ajánlat között, akár nincs, talán emiatt is érdemes újból áttekintenie az olvasónak az április 6-ai cikkemet. Azt gondolom, a lehetséges párhuzamtól függetlenül is van benne néhány olyan távlatosabb szempont, amivel nem foglalkoztak a hivatásos elemzők. Egyébként pedig Magyar azt állította: holnap, azaz, április 11-én saját pártjának bejegyeztetését is kezdeményezi. Annak a neve

talán többet mond majd a politikus társadalomképéről, világnézetéről, értékrendjéről, mint amire az őt befogadó párt ismérvei alapján következtethetünk.

Bár, ha csak a párt nevének rövidítését vesszük, az azért elég beszédes... De várjuk ki a holnapot! Ha Magyar és a mögötte álló ismeretlenek továbbra is csak a Talpra Magyarok!-ig, meg a Ne féljetek!-ig jutnak, akkor e tekintetben ugyanolyan tanácstalanságban hagyják a híveket, amiként eddig. Persze, eközben azt se hagyjuk ki a számításból, hogy követőinek a digitális nemzedékekből kikerülő többsége esetleg nem is tart igényt világnézet alapján megragadható  értékrendre. Mi van akkor, ha csupán a közösséginek nevezett médiumokon keresztül őket szórakoztató, a nyelvükön megszólaló celebre van szükségük, aki iránt ideig-óráig rajongani lehet, s erre játszanak rá azok, akik Magyar Péter politikai imázsát tervezik és építik?

Gondoljunk csak az ukrajnai Zelenszkijre! Ha Ukrajnában bevált – legalábbis sokáig úgy látszott, hogy beválik –Washington számára egy ilyesféle, a választóknak bármit megígérni képes, majd a béke és az orosz kisebbség védelmével kapcsolatos kampányígéreteivel szöges ellentétben cselekvő, hirtelenében felépített politikus támogatásának koncepciója, akkor miért ne működne ez az elgondolás Magyarországon is? Természetesen, ezzel nem azt állítom, hogy az USA budapesti nagykövetsége ugyanolyan szerepet játszana itt és most, mint amilyet játszott a kijevi már azt megelőzően, hogy Ukrajna kiszakadt a Szovjetunióból. Hogy aztán a Kijevet megszállt amerikai diplomaták, polgári és katonai tanácsadók fokozatosan átvegyék az ország irányítását. Bár, egészen nem is zárnék ki valami hasonló forgatókönyvet Magyarországgal kapcsolatban sem... #

Kabai Domokos Lajos