Nem ítélkezni, megérteni próbálni! Saját érdekünkben...

Egyre inkább igazolnak az események. Először február 7-én jeleztem, hogy az amerikai–orosz háború újabb szakaszához érkezik. Nem kellett hozzá sok talentum, hiszen Jens Stolternberg, a NATO főtitkára január 31-én kimondta, amit a Bekiáltás 2014. februárja, a Washington által szervezett kijevi államcsíny óta képviselt:

mindenekelőtt a Washingtonhoz kötődő tőkés körök számára üzlet az Ukrajna területén folyó háború, ami, immár Moszkva szerint is,  polgárháborúból változott regionális, sőt azon túlmutató tényleges háborúvá.

Igen, a putyini vezetés jogi értelemben agressziót követett el az Ukrajna ellen 2022. február 24-én indított támadással, de az azt megelőző nyolc évben a washingtoni kormány mindent megtett azért, hogy Ukrajna felhasználásával provokálja Moszkvát. A 2014. februári kijevi államcsíny és az azt követő időszak költségeinek finanszírozása, a minisztériumok, a főhatóságok, a fegyveres testületek amerikai tanácsadók ellenőrzése alá  helyezése, az ukrán hadsereg 2014–2022 közötti átfegyverzése, átállítása a NATO-regulára azt szolgálta, hogy felkeltsék a fenyegetettség érzését a Kreml vezetőiben.

A Soros-alapítvány által indított orosz ellenes kampánnyal a Donyec-medencei polgárháborút alapozták meg, s az abba való moszkvai beavatkozást. Mindehhez az oroszországi élet minden területére kiterjesztett szankciókat társítottak és mozgósítani próbálták a belső ellenzéket, hogy elérjék az orosz állam néhány hónap alatti megingatását, felbomlasztását. És ha már így adódott, jó alkalom kínálkozott ahhoz, hogy egy nem közel-keleti színvonalú hadsereggel való összecsapásban teszteljék a nyugati fegyvereket, fegyverrendszereket, a vezérkarok új koncepcióit.

Utóbbi jó ideje az orosz oldalra is érvényes, minthogy az eredeti cél – egy Moszkva szemszögéből legalább semleges Ukrajna létrehozása, s az ehhez szükséges hatalomváltás elérése – egyelőre igen távoli ködbe vész. Miután a gyors megoldástól az amerikai és az orosz félnek egyaránt el kellett állnia, a gyötrelmesen hosszú kivéreztetés időszaka következik – érzékeltettem több cikkemben. Egy olyan háborús periódus, amelyhez 

Ukrajna „csupán” a területét biztosítja, s amelyben lakosságának színe-javát áldozza fel.

A putyini vezetés annyit elkönyvelhet, hogy visszacsatolta az anyaországhoz a Fekete-tenger katonai ellenőrzésében meghatározó szerepet játszó Krímet. Továbbá katonai műveletekkel, feltehetően jelentős véráldozatok árán, visszaszerzett olyan törzsökös területeket, mint a donyeci, a luganszki, a zaporozsjei, a herszoni térség. Következik Odessza és Harkovscsina...

Merthogy innen nincs megállás. Ha a Kreml csak harc árán teremtheti meg a császári és a tényleges fővárosa – Szentpétervár és Moszkva –, valamint az Uralon inneni ipari övezetei védelméhez szükséges, egy esetleges nyugatról jövő rakétatámadás esetén a válaszcsapást is lehetővé tevő biztonsági zónát, akkor ezt harccal fogja elérni. Amiként minden nagyhatalom – mint már volt rá példa, az amerikai is – ezt tette és ezt tenné.

Ugyanakkor, egyelőre, a washingtoni döntéshozók sem mondanak le az egyre inkább az európaiak által pénzelt háborús üzletről, még kevésbé az Oroszország erőforrásai fölötti ellenőrzés megszerzésének több mint egy évszázados tervéről. Legalább annak az állapotnak a visszaállításáról, amit az 1991–2000 közötti jelcini időszakban már elértek. Ehhez, az állóvá vált háború feltételeihez alkalmazkodva, módszert kellett váltaniuk. Minden jel szerint úgy döntöttek, hogy

az Oroszország nemzetközileg is elismert határain belül élő lakosságot kell támadni, hogy túlfeszítsék a putyini vezetés idegeit.

Nyilvánvalóan abban gondolkodnak, hogy ha azokkal az egyre nagyobb hatótávolságú fegyverrendszerekkel, kamikaze-drónokkal, amelyeket főként amerikai, német, brit, cseh gyártók szállítanak, s amelyek célravezetését amerikai kémműholdak adatai alapján határozzák meg, akkor pánikot váltanak ki a lakosságból, s elégedetlenséget keltenek a vezetés ellen. Ennek egyelőre semmi jele. Az egy hete lezajlott elnökválasztáson mutatott példátlan aktivitás és Putyin rendkívüli támogatottsága azt jelzi, hogy az oroszországi lakosság összezár. Miként előbb-utóbb ezt tette több mint ezeréves története alatt, valahányszor külső támadás érte az országot.

A feltehetően az amerikai vezetés által számításba vett további várható következmény: az ukrán határhoz viszonylag közeli oroszországi lakosságot, illetve a Moszkva és Szentpétervár körzetét érintő támadási kísérletek miatt olyan nyomás alá kerül a Kreml, hogy előbb-utóbb meg kell sokszoroznia az Ukrajnára mért válaszcsapások számát és pusztító erejét. Ettől Washington kettős hatást remélhet. Egyrészt tovább növelheti a külföldben a már eddig is felfokozott oroszellenességet. Másrészt a károk, a rettegés, a hozzátartorzók halála miatt

olyan sérelmeket szenved el az ukrajnai lakosság, ami már-már lehetetlenné teszi az egyébként közös gyökerű, azonos múltú két szláv népnek a belátható jövőben való együttműködését.

Minden a forgatókönyvek szerint zajlik. A nyitányt az oroszországi Belgorod elleni, december 30-i ukrán oldali támadás jelezte. Azóta egymást érik a határon túli civil célpontok elleni csapások, illetve az Ukrajnából szervezett szabotázsakciók. Naponta akár többször érik találatok a belgorodi, a kurszki, a rosztovi, a szmolenszki, a tulai, a voronyezsi terület városait, falvait. A belgorodi kormányzó minapi nyilatkozata szerint csak azon a területen több mint 900 lakóépületet, üzletet, óvodát, egészségügyi intézményt ért támadás az idén. Az oroszországi választás három napján, a belgorodi területen tizenhatan haltak meg és 98 volt a sebesültek, köztük a súlyos sérültek száma. A veszély nagysága miatt

a héten kilencezer kisdiák kimenekítését kezdték meg a harcoktól távolabbi oroszországi vidékekre.

Amit az erről szóló összefoglalóban vélelmeztem: az orosz fél egyre brutálisabb válaszcsapásokkal fog reagálni, be is következett. Az Interfax hírügynökség március 22-ei összefoglalójában ezeket a híreket emelte ki:

Miként hasonló helyzetekben lenni szokott, a palackból kiszabadult szellem fölött maga a kiszabadító is elveszítheti uralmát. Ezt jelezte, hogy az Interfax a pénteki, kiemelt hírei között szerepeltette a Financial Times értesülését. Eszerint az USA felhívja Ukrajna figyelmét, hogy szüntesse be az oroszországi kőolaj-feldolgozók támadását. Az ok nem valamiféle emberbaráti meggondolás. Az indoklás szerint a támadások egy olyan helyzetben hathatnak a kőolaj világpiaci árának növekedésére, amikor Joe Biden választási kampányának indítására készül. Vagyis nem jönne jól neki az amerikai benzinárak növekedése... 

Ezen aztán még élcelődhetne is valaki, ha cinizmusa a világ sorsát befolyásoló döntéshozókéhoz lenne hasonló. De talán még az ilyennek is arcára fagyna a vigyor, ha megpillantaná az orosz hírügynökség összeállításának háromsorosát. Eszerint az orosz államfő szóvivője kijelentette, hogy ami Ukrajnában folyik, az de jure „különleges katonai művelet”, viszont de facto – a Nyugat beavatkozása miatt – háborúvá alakult. És erre jött rá az a hír, hogy

terrortámadás érte a Moszkva környékén lévő Crocus City Hall-t március 22-én este 19:45-kor.

A Piknik együttes koncertje előtt álarcosok automata lőfegyverekkel kezdték lőni a tömeget, s égést gyorsító anyaggal okoztak tüzet. A cikkem írásakor 133 halottról, és 115 kórházba szállított, köztük 60 súlyos állapotban lévő sebesültről számoltak be. Az amerikai kormány azonnal óvta Moszkvát, nehogy Kijev számlájára írják az akciót. Nem sokkal ezután a merényletet az Iszlám Állam vállalta magára. Csakhogy

     (1) Az Iszlám Állam létrejöttében, eleinte a Közel-Keleten való bevetésében, illetve a Kaukázusban Oroszország ellen való felhasználásában Washington igencsak kétes szerepet játszott korábban. Feltételezhető, hogy az amerikai titkosszolgálatoknak van kapcsolatuk a szervezettel... Ehhez járul, hogy március elején Washingtonban azt kezdték terjeszteni, hogy Moszkvában terrortámadásra lehet számítani. Két hete az USA moszkvai nagykövetsége felszólította az Oroszországban élő amerikaiakat: kerüljék a tömegrendezvényeket...
     (2) Amikor 2022 augusztusában az ukrán titkosszolgálat női ügynöke felrobbantotta a politológus-újságíró Darja Duginát, a putyini rendszer nem hivatalos ideológusának tekintett Alekszandr Dugin lányát, az akkor Ukrajnától Románián, Grúzián át Moszkváig, majd onnan Észtországon keresztül Lengyelországig vezető szálak nem azt mutatták, hogy a nyugatiak – mint ahogy minden más nagyhatalom is – ne cimborálnának az ördöggel, ha ez érdekükben áll.
     (3) A Moszkva környéki merényletet követő másnap délig 11 gyanúsítottat, tadzsik, illetve orosz állampolgárokat vettek őrizetbe, köztük 4 olyat, akik ténylegesen is végrehajtói voltak a tömegvérengzésnek. Délután Putyin államfő azt állította: információik vannak arról, hogy a terroristáknak Ukrajnán keresztül biztosítottak menekülési útvonalat.

Egyetlen jó hírről tudok csupán beszámolni: március 23-án, a kazahsztáni Bajkonurból elstartolt egy orosz űrhajó, fedélzetén egy orosz, egy belorusz és egy amerikai asztronautával. A beszállás előtt mindhárman egyperces néma csenddel rótták le kegyeletüket a Moszkva környékén lévő Crocus City Hall elleni terrortámadás áldozatainak emléke előtt. Kérdés, hogy az olyan viszonylag kis gesztusokat – mint az általam nem átlátható érdekek miatt még mindig fenntartott közös űrkutatás – mikor teszik ad acta a világuralomra törő tőkés érdekek miatt?#

Kabai Domokos Lajos